A Homok Hercegnő [ Aemond Targaryen ]

24 fejezet

Az ebédlőbe érve már rendbe szedte magát. Közbe Helaena is utol érte. Hangos nevetés és beszélgetés hallatszott. Daella újra érezte, hogy otthon van.

Az asztalnál, megállt a széke mögött és mély levegőt vett.

- Mi történt a kezeddel? - kérdezte Jhon, amikor észre vette a jobb kezén a kisebb zúzódást.

- Semmi említésre méltó! - legyintett. - De te! - nézett Saerella-ra. - hazug vagy!

- Most miért? - kérdezte, de abban a pillanatban eszébe is jutott. - Oh! Hát... Tudod... - Dadogta. - Én el akartam mondani, csak atyának szerit...

- Mostmár mindegy! - Szakította félbe kissé ingerülten.

Bosszankodott. Bosszantotta, hogy a húga - akiben a legjobban bízott -, nem árulta el neki, hogy a bácsikájuk vissza jött. De még az apja is bosszantotta. Már miért akarta, hogy ne tudja meg?

De nem tudott sokáig ezen gondolkodni, ugyanis az étkezőbe, belépett Nym. Gyönyörű volt, magas, sötétbarna haja és lila szemei. A megszokott stílusú ruhájat viselte. Egy sötét lila cholit viselt egy hozzá illő koldokik erő szonyaval. A vállán keresztül meg egy kendő volt teritve, ami a kilatszo hasa egy részét takarta.

De ebben a pillanatban, Mors - a nagybátyjuk -, szintén megérkezett. Aemond-al szembe ült le.

Nym megállt a széke mögött, majd egy rubinokkal teli nyaklánc dobott a vele szembe ült Saerella-nak.

- Mondtam már, hogy gyűlöllek? - kérdezte mosolyogva.

- Ti most szorakztok? - kérdezte Daella hitetlenkedve.

- Ugyan, nővérkém! - mondta pajkosan Nym. - Te is fogadtál már ránk!

Igaz vol. Daella szeretett a testvérivel fogadásokat kötni - és persze a nagybátyjával.

- Milyen volt Citromerdő?

- Kellemes! - mondta, majd a mögötte lévő asztalhoz lépett, hogy töltsön magának teát.

- Mond csak, nővérkém! - szólt közbe Robb vidáman. - Férjet találtál?

- Nem!

- És szeretőt? - kérdezte dorne-iul, hogy a királyné és Aemodn - meg persze Aegon aki akkor érkezett - ne értsék meg.

- Igen! Tudod - leült Robb mellé -, mostmár nem mondhatom, azt hogy csak akkor megyek férjhez ha Daella is. Szóval mostmár... akkor megyek férjhez ha... Saerella is meg házasodik!

- Ezt, hogy érted? - kérdezte Mors, Daella-ra és Aemod-ra pillantva.

- Hát, bácsikám, Aemond a jegyesem! - mondta Daella könnyedén.

Mors már épp meg akart szólalni, amikor a húga, Myria és a férje megérkeztek. Myria nagyon hasonlított a bátyjaira - barna haj, barna szem.

Amit az asztalhoz érték Daella felállt a helyéről és a nénikéjéhez sietett, hogy megölelje. A nénikéjét lassan több mint egy éve nem látta. Azóta egy kicsit változott. Amikor legutóbb látta, nem volt terhes. Most viszont, igen. Nem volt még olyan nagy a hasa, de már látszott. Az ötödik gyermekét várja. Daella-nak már ez is soknak számított.

- Hogy érzed magad? - kérdezte Myria.

- Én jobban mint te!

- Pimasz! És gratulálok az eljegyzésedhez! Szerencsés férjed van! - suttogta az utolsó szavakat.

Miután mindenki megérkezett, Daella nem gondolt a bácsikájára. Nem is nézett rá.

Nym elmesélte, hogy miért nem tálat férjet magának - talán mert nem is keresett?, gondolta magában Daella. Senki se lepődött meg a kifogásaiban, hogy mindegyik csak a hatalmat akart, hogy egyik se becsülte volna meg. Bár erre a problémára egy egyszerűbb kifogás is van, amit Nym nem akart elmondani. Mindenki tudta - vagy sejtette - de nem is igazán zavart senkit. Egyedül Daella tudta az igazat.

A reggeli közepén Eric, sétált be, hétköznapi viseletben. Meghajolt a herceg és a hercegnő előtt, majd megállt Daella és Aemond közt. Nyíltan nem kedvelte Aemond-ot - ami kölcsönös volt.

- Daella! - üdvözölte, egy hatalmas mosollyal.

- Mit szeretnél? - kérdezte Della ugyanúgy mosolyogva.

- Sokmindent! - Daella felvonta a szemöldökét - De tőled csak egy valami.

- Mégpedig?

- Reggeli után menj és beszélj anyámmal! - Daella ismert felvonta a szemöldökét. - Beszélni akar veled. Az istenek tudják miről!

- Aha! Szerintem félned kéne!

- Aha! - szűrte a fogai keresztül a szót.

Mindenki tudta, hogy az nem jó jel ha az anyjuk bárkivel is beszélni akar. Különösen azért mert a fejébe vette, a férjével együtt, hogy az egyik gyermeküket - a négy közül -, hozzá adja majd valamelyik Martell gyerekhez.

De vajon most mit akar?, gondolkozott Daella.

A reggeli után Daella egyenesen Lady Isleen szobája felé. Mindég is szerette és tisztelte. Olyan volt Daella számára mint egy nagynéni.

Bekopogott az ajtón, és miután engedélyét kapott, belépett. A szobában Lady Dayne épp a kanapén ült a férjével, Lord Edric Dayne-el.

- Hercegnő! - köszöntötte Lord Dayne. - Miben segíthetünk?

- Drágam! - mondta Isleen, a férjére nézve. - Én hívtam. Beszélgetni. Négyszemközt!

- Értem! - bólintott, majd felállt.

- Nos, - szólalt meg Daella miután Lord Dayne távozott. - Miről szeretne beszélni? Gondolom nem az öcsém csinált valamit?

Az öccse, Noar, Csillagvölgy-ben szolgált pohárnokként, majd lovaggá ütötték, amikor a Herceghágón portyázók támadtak rájuk és megmentette Lord Dayne életét. Az apjuk több mint két éve küldte el, hogy szolgáljon úgy mint ő amikor annyi idős volt mint Noar.

- Nem, nem az öcsédről akartam veled beszélni. - mondta és intett Daella-nak, hogy üljön le mellé. - Valami másról.

- Mégpedig? - kérdezte, bár sejtette.

- Ugye tudod, hogy Edric már nem először ajánlott házassági ajánlatott. Amit persze atyád mindég elutasított. Ugyan avval a kifogással. Épp ezért akartam akartam veled beszélni!

- Ugye tudja, hogy én erről nem dönthettek?

- Ne butáskodj! Persze, hogy tudom! De te, vagyis ti sok mindenről beszéltek, amit a szüleiteknek nem mondotok el. Nos én erről szeretnék beszélni veled. Hogy nem e tudsz valamit...

- Hát... meglehet...

- Folytasd! - biztatta.

Daella sose árult el egyetlen titkot se amit rá bízták. De ez most más volt. Tudta milyen az amikor az ember saját magának se vallja be, hogy kit szeret. Sajnos ebben egyetlen testvére se volt kivétel - még ő maga se. Mindég jobban tudták ha a másik szerelmes, de azt sose amikor ők. Daella nem akarta, hogy ez így történjen.

- Nos, lehet, hogy az egyik fiad beleszeretett az egyik húgomba...

- Úgy tudtam! Az a szerencsétlen sose vallaná be. Még akkor se az élete múlna rajta!

- Hát igaza lehet, de...

- Most már csak atyádat kéne meggyőzni, hogy Eric-et meg Ly...

- Én nem Ericről beszélek! - Isleen kérdően nézett rá. - Én Davos-ról beszélek!

- Ez még jobb! - nevetett fel. - Nos kedves Daelle, te leszel a szeme és a fülem. Mindenről tudni akarok, ami őket érinti. Világos?

- Hát persze!

Lady Dayne makacsabb volt bárkinél akit ismert. A legmakacsabb ember volt akivel valaha is találkozott, még az anyjánál is makacsabb volt. Pedig Jocelyn mindenkinél makacsabb volt az egész városban.

Daella tudta, hogy bárki bármit mond vagy gondol, akkor is Lady Dayne akarata lesz a végső döntést.

Ha ezt az anyja is megtudja, nincs menekvés a testvéreinek.