A Homok Hercegnő [ Aemond Targaryen ]

21 fejezet

Másnap reggel még pirkadatt előtt Daella már fent volt, figyelte ahogy a banditák készülnek az útjukra.

- Tudod - szólalt meg Rabia és megáll Daellat mellett -, hogy honnan volt ismerős az öcséd? - Daella megrázta a fejét - Egyszer, nem is olyan rég, fél éve, találkoztam vele. Épp haza fele tartott. Nyugatról. Talán Óváros-bol. Egy hetet töltött velünk. Tudod, hogy mit csinál amiért akár most meg is  ölhetném?

- Nem!

- Lefeküdt a testvéreimmel! - nézett Daella-ra - Ami persze nem zavar. Csak, hogy szó nélkül elment! Még el se búcsúzott a testvéreimtől! Ők nem voltak mérgesek, de én igen! Senki nem teheti ezt a testvéreimmel! De amikor ezen gondolkoztam, nem tudtam, hogy herceg.

- Ebben hasonlítunk. Én is mindent megtennék értük!

- Viszont, ha ezt mondhatom - vette halkabbra  a hangját -, sajnálom ami Palánkvárosban történt! Nem érdemelték meg. És mellesleg, nem tudom ez mennyire vigasztal, de az istenek mindég megbüntetik a vétkeseket! - mondta majd szembe fordult Daella-val - Bosszuld meg a halálulat! Ne legyen hiába való! - mondta dorne-iul, majd a kezét nyújtotta Daella-nak.

- Az istenek áldjanak az utadon! - mondta elszoruló torokkal

- Találkozunk még hercegnő! Hamarabb mint hinnéd!

Rabia és az emberei elindultak. Amint elmentek Daella felkeltette mindenkit, hogy ők is indulhassanak.

***

A második nap már gyorsabban haladtak. Szerencsére Aegon már nem panaszkodott annyit. A Nap már lenyugodott mire tábort vertek. A tűz körül vacsoráztak meg. Sokan már készültek aludni. A tűz körül már csak Daella és Ser Davos ültek, csendben a tüzet nézték.

- Megváltoztál! - törte meg a köztük lévő csendet Daella, mire Davos kérdően nézet rá - A hajad! Rövidebb lett! - pontosított. Mikor utoljára látta a haja a válláig ért, most sokkal rövidebb - Miért?

- Mit miért? - kérdezte értetlenül - Hogy miért vágtam le a hajam? - Daella bólintott - Nincs különösebb oka.

- Hazudsz!

- Nem hazudok!

- Dehogynem! Ismerlek Davos! Együtt nőttünk fel! Szinte a testvérem vagy! Szóval tudod, hogy ha hazudsz! Szóval ki miatt vágtad le?

- Honnan gondolod...

- Te szerelmes vagy! - váltott dornei-ra Daella, félbe szakítva Davost - Ne is próbáltad tagadni! Tudom, hogy milyen egy szerelmes férfi! Ostoba! Szóval ki vele! Ki az aki elrabolta a szíved?

De Davos nem válaszolt. Csak a tüzet nézte mintha szégyene magát azért, hogy szerelmes. Majd amikor már Daella azt hitte, hogy nem fogja elmondani, megszólalt:
- Saerella.

- Mi? - kérdezte olyan hangosan, hogy aki még nem aludt mindenki rájuk nézett. - Ez... Ez.... - kereste a megfelelő szavakat de nem találta.

- Ebből semmi nem lesz! - mondta csalódottan Davos - Ugyan te is tudod, hogy milyen!

- Ugyan az emberek változnak! - próbálta vigasztalni - És mióta tetszik? - kérdezte mire Davos csak a vállát vonta meg.

Daella ismerte a húgát. Tudta milyen. És sajnos azt is tudta, hogy sose tudná úgy viszont szeretni Davost, ahogy azt Davos megérdemelné. Bár az emberek mindég változnak. Mindég megváltozik a személyiségük egy része. Szeretnek egy embert akit régen nem szeretett.

Mivel Daella nem tudta, hogy mit mondjon ezért megérintette Davos karját és biztatóan megszorította.

Aemond

Aemond számára az út borzalmas volt. Meleg és száraz. Hosszadalmas és bosszantó. Bosszantotta a meleg, a kevés víz. De legfőképpen az, hogy nem értett semmit amikor körülötte dorne-iul beszéltek. Nem csak, hogy bosszantotta hanem idegesített. Sokszor az az érzése volt, hogy róla beszélnek - ami általában így is volt.

Amikor tábort vertek hálát adott az isteneknek - akikben nem is hitt -, hogy végre meglátták. A vacsora  viszonylag csendesen telt. Egész este csak Daellat figyelte, aki jól el volt egy lovaggal akit nem ismert, de már nem kedvelte. Zavarta, hogy olyan jól el vannak, hogy nevetgélnek. Nem volt féltékeny típus, de ez mégis zavarta, hogy Daella az egész út során nem is szólt hozzá.

Vacsora után Aegon-nal ültek a sátruk mellet.

- Neked mi bajod öcsém? - kérdezte Aegon - Olyan morcos vagy!

- Nem vagyok morcos! - mondta de nem vette le a szemét Daella-rol - Mit fogdossa a karját? - motyogta az orra alatt

- Mi? - kérdezte Aegon értetlenül, de amikor követe öccse tekintetét, megértette - Jaj, öcsém! Te féltékeny vagy!

- Nem igaz!

- Dehogynem! De figyel mit számít? A te feleséged lesz és nem azé a lovagé!

Ettől függetlenül Aemond nem tudott nyugodtan aludni. Zavarta a tudat, hogy mennyi mindent nem tud Dorne-rol ez az itteni emberekről. Még a lovag nevét se tudta. ~ Talán David? - gondolta magában. Nem tudta, és nem is nagyon érdekelte. Csak nem akarta Daella közelében tudni.

***

Dél tájt járt az idő mire végre meglátták a távolból Árnyékvárost. ~ Már csak egy óra és végre otthol leszünk! - mondta magában Daella.

Amikor a városba betétek, egyből a fűszere illata érződött. A tenger kellemes illata - nem úgy mint Királyvárban.

Először a kikötőt felé mentek, hogy Jocely hercegnővel és a királynéval - meg akik hajóval jöttek -, találkozzanak és közösen menjenk a palotáig.

A kikötőből elindulva az utak megteltek emberekkel, hogy köszöntsék a hercegnőjüket - és mert kíváncsiak voltak a vendégekre.

Napdárda teljesen különbözött Királyvártol. Az egész városban csak két fő út volt, a többi mind kis szűk kis utcák voltak. A város több pontján bazárok voltak, ahol a kereskedők az áruikat árulhatnak portékáikat. A házak mind homok színűek voltak kis négyzet alakú ablakkal, amiket sötét és vastag függönyök, védték. A házaknak lapos tetejük volt - ezáltal könnyen lehetett átugrani egyikről a másikra, már ahol közel voltak egymáshoz a házak. A kis utcákban a házak közt függönyök voltak kifeszítve, a Nap ellen. Így nem volt igazán érdekes vagy figyelemre méltó a város, de ha az ember bemerészkedik a kis utcák labirintusába vagy a bazárok mélyére találhat valami izgalmasat.

A palota udvarába érve, a palota belső kertjében már fogadták őket. Ott volt az udvar népe és Daella testvérei is. De Doran herceg nem volt ott. Ez Jocely-nak is feltűnt. ~ Vajon miért nincs itt? - vetült fel a kérdés.