A Homok Hercegnő [ Aemond Targaryen ]

2 Fejezet

Miután megérkeztek a szálasra Lyana már ott várta őket.
- Mi történt? - kérdezte ahogy látta mind a kettejük szemében a dühöt és, hogy Jhon szorítja Daella karját.

- Semmi! - mondták egyszere majd Jhon elengedte Daella kezét. - Aludjunk egy kicsit mielőtt a Nap felekel - mondta Jhon, majd az egyik ágyra lefeküd.

A szoba nem volt kicsi de annyira nagy se. A szoba közepén volt egy asztal, az ajtóval szembe volt az ablak és annak két oldalán egy-egy ágy. Az ajtó bal oldalán egy szekrény, a szekrény mellet a kandalló és mellette egy kis asztal szerűség amin egy üst volt.

A Nap már javában sütött amikor megébredtek. Már a déli harangok szóltak.

- Kértek valamit enni? - kérdezte Jhon miután magához tért

- Igen - feleltek egyszerre
- Jó, akkor megyek és szerzek valami kaját. - mondta majd kimenet
- Miért kell ilyennek lennie? - kérdezte Daella pár perc után

- Mert szeret és törődik veled és velem, még ha nekünk nem is tetszik mindég. - mondta Lyana miközben felállát

- Igazad lehet - motyogta

_____________

-Kelj fel! - suttogta Lyana

- Mi?, mi történt? - kérdezte Daella álmosan - Hány óra van?

- Gyere már! - mondta miközben lehúzta a takarót Daella-rol
- De hová?

- Azt mondtad, hogy élni akarsz, szabad akarsz lenni, és szórakozni. Van egy egész hetünk!

- De Jhon azt mondta....

- Nem érdekel, hogy Jhon mit mondott! Na gyere.

Miután felöltöztek, csendbe kiszöktek. A városban sok ember és megtöbb látnivaló. A két lány egymásba karolva sétáltak és nézték meg mindent. Daella és Lyana mindent megkóstoltak aminek az ára nem volt túl drága és nem volt gusztustalan, viszont amit megkóstoltak az nagyon finom volt.

- Kíváncsi vagy a jövőre?, gyermek - kérdezte egy jövőmondó asszony, egy pult mögött ülve, viszont nem álltak meg, tovább sétáltak - ugyanis nagyon ijesztő volt az asszony. Majd tovább sétáltak.

- Hát nem elképesztő? - kérdezte Lyana testvérét - Hé, figyelsz te rám? - kérdezte miután nem kapott válaszát, majd megállt, hogy testvére szemébe nézzen. - Minden rendben?

- Igen, bocsi csak el gondolkodtam - mondta egy hamis mosolyall.

- Azt látom, na gyare még nézünk körbe mielőtt még a nap felkell - mondta majd ismét elindultak.

Majd nyugodtan folytatták útjukat. Daella mindent figyelt csak azt nem, hogy hová lép, vagy azt, hogy kinek megy neki. Ugyanis véletlenül neki ütközött valakinek - nem olyan erősen mint a tegnap.
- Sajnálom! - mondta miközben, felnézett, hogy kinek ment neki, akkor vette észre, hogy ugyanannk a fiúnak akinek a tegnap is. Nem szólt semmit csak tovább ment.

- Várj! - szólt utánunk, Lyana meg akart állni, de Daella nem állt meg.

- Ugye tudod, hogy követ minket! - mondat Lyana pár perc után

- Ez nem igaz - mondta miközben átnézért a válla fölött - lehet, hogy neki is erre van dolga.

- Fogadjunk! - mondta Lyana határozottan