A Homok Hercegnő [ Aemond Targaryen ]

5 Fejezet

𝐀𝐞𝐦𝐨𝐧𝐝

Miután Aemond kimenet a szobából, egyből Aegont kereste meg. Nem meglepő módon a szobájában volt.

-Öcsém, mi történt....? - kérdezte Aegon miután Aemond belépet a szobába és meglátta az arcán lévő kis zuzodásokat.

-Semmi! - szakította félbe kissé ingerülten - Viszont van ennél egy kisebb-nagyobb probléma! - mondta miközben le ült az asztalhoz.

-Biztos, hogy semmi? - kérdezte Aegon miközben töltött magának egy kupa bort - Kérsz? - Aemond nem válaszolt csak bólintott - Nos, először is áruld el, hogy mi történt tegnap este!

-Semmi közöd hozzá! - felelte, miközben Aegon is le ült vele szemben

-Ugyan már! Igen is van hozzá közöm! Szóval árulj el mindent! Különösen azt, hogy mi okoztak ezt - mutatót az arcán lévő zuzodásokra - Vagy ki!

- Amire te gondolsz, az nem történt meg! Viszont...

-Szóval nem fektetted meg? Igaz? Miért?

-Nem! - felelte egyszerűen - És nem fogom elmondani, hogy miért nem! Nem tartozik rád!

-Ugyan már! Öcsém, ne kezd el megint! - felelete majd bele ivott a borba - Én is el szoktam...

-Sose kérdezte! - felelte egy kis gúnnyal a hangjában

-Jó, valóban! De engem érdekel! Szóval mesélj! Mi akadályozott meg abban, hogy egy ilyen gyönyörű és vad nőt, ne tégy a magadévá?

- A bátyja! - felelte egy nagy sóhajjal, majd megitta a kupa bort - Többé kevésbé.

- Mi? A bátyja mit keresett ott? És tényleg a bátyja? - kérdezte, utolsó kérdésen még ő maga is elgondolkodott

-Nem tudom! Viszont, mint már mondtam van egy kisseb-nagobb probléma

-Mégpedig? - kérdezte értetlenül

-Ma érkeztek meg a Dorne-iak....

-És ez miért is probléma? Azt mondják, hogy a Dornei nők nagyon jók és vadak az ágyban!

-Aegon! - szólt rá a bátyára ingerülten

-Jó, folytasd!

- A Dornei hercegnő...

-Mi lenne vele? - kérdezte értelmetlenül, félbe szakítva öccsét

-Ő az! Ő az a lány, akivel egy hete... - Aemond kereste a megfelelő savakat, de nem kellet mert Aegon rájött

-Szóval, öcsém.... ez miért is akkora probléma? - de Aegon hiába kérdezte, öccse nem felelt.

Egy pillanatra Aemond elgondolkozot bátyja kérdésen. Ezt most tényleg probléma? De végül arra jött rá, hogy 𝑒𝑧 𝑝𝑟𝑜𝑏𝑙𝑒́𝑚𝑎, ℎ𝑖𝑠𝑧𝑒𝑛 𝑒𝑔𝑦 𝑎́𝑟𝑡𝑎𝑡𝑙𝑎𝑛 𝑓𝑖𝑎𝑡𝑎𝑙 ℎ𝑒𝑟𝑐𝑒𝑔𝑛𝑜̈, 𝑎𝑘𝑖 𝑛𝑒𝑚 𝑡𝑢𝑑 𝑚𝑒́𝑔 𝑠𝑒𝑚𝑚𝑖𝑡 𝑎 𝑓𝑒́𝑟𝑓𝑖𝑎𝑘𝑟𝑜𝑙 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑎𝑘𝑜𝑧𝑛𝑎𝑘 𝑣𝑎́𝑔𝑦𝑎𝑖𝑘𝑟𝑜𝑙, 𝑠𝑜̈𝑡 𝑚𝑒́𝑔 𝑙𝑒ℎ𝑒𝑡 𝑎𝑧𝑡 𝑠𝑒 𝑡𝑢𝑑𝑡𝑎, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑚𝑖𝑡 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑡 𝑣𝑜𝑙𝑛𝑎 𝑡𝑒𝑛𝑛𝑖 𝑣𝑒𝑙𝑒 ℎ𝑎 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑒𝑙𝑒́𝑔 𝑜̈𝑛𝑢𝑟𝑎𝑙𝑚𝑎, 𝑣𝑎𝑔𝑦 ℎ𝑎 𝑎 𝑏𝑎́𝑡𝑦𝑗𝑎 𝑛𝑒𝑚 𝑙𝑒́𝑝 𝑘𝑜̈𝑧𝑏𝑒. Ezen hosszú ideig gondolkozott, de amikor már éppen szóra nyitotta a száját, hitel berontott az anyja.

-Ti most itt iszogatok? - kérdezte olyan dühösen, hogy a szemei szinte szikrákat szórták - Ugye tudjátok, hogy most jött meg Jocelyn hercegnő Dorne-ból és a lánya?

-Igen, Aemond már találkozott is az ifjú hercegnővel! - mondta Aegon, az anyjára se nézve

- Óh, valóban? Remélem illedelmesen köszöntötted őt! - kérdezte kisebbik fiát, aki szintén nem mert a szemébe nézni. Válaszul csak bólintott - Jó! Az ebéd nemsokára kész lesz! És ezt nem kéne mondja, de viselkedjetek jól, hercegekhez méltóan! És addig is, szedjetek össze magatok! - mondat, majd ki is ment.

- És most mitévő legyek? - kérdezte Aemond hosszú néma csend után

- Hát most, meg tudhatod milyen is valojabol!

- Szerintem az emberek akkor őszinték, ha senki nem tudja, hogy kik is, mert akkor nincsenek elvárásaik. Akkor nem számít, hogy herceg-e, vagy hercegnő.

𝐃𝐚𝐞𝐥𝐥𝐚

Daella a szobájában fel-alá járkált, Lyana pedig a kanapén ülve nézte - mert már több mint egy óra után feladta, hogy megpróbája meg győzni arról, hogy nem lesz semmi gond.

-És mi lesz ha...

-Nem lesz semmi! - szakította félbe Daellat, Lyana unott hangod

-És ha.... - kezdte el megint, közbe az ujjait tördelte

- Esküszöm a régi és az új istenekre, vagy az összes, hogyha mégegyszer kimondod, hogy HA, én esküszöm.... - de a kopogás miatt nem tudta befejezni a mondatát - bár Daella pontosan tudta, hogy mit akar mondani.

-Szabad! - szót ki Daella, miközben vett egy mély levegőt. De mintha minden gondja eltűnt volna amikor belépett a mosolygó Helaena.

-Zavarok? - kérdezte kedvesen beljebb lépve a szobába

-Nem, dehogy! Foglaj helyet! - mutatod Daella a kanapéra, Lyana-val szemben

-Jobban vagy? - kérdezte miközben helyet foglalt, majd Daella is leült, Helaena mellé.

-Igen, miért ne lennék? - kérdezte kissé értetlenül, miközben Lyana felállt, hogy töltsön bort, magának.

-Hát... amikor ugye megláttad az öcsém, akkor még jobban elsápadtal! - kezdett bele a mondatba, és Daella vett egy mély levegőt és intett Lyana-nak hogy neki is töltsön - Tudom, hogy első látásra egy kicsit ijesztő tud lenni, de....

- Nem! - szakította félbe, közben Lyana ezt hallva, beleröhögött a pohárba - Nem, nem erről van szó. A testvéreim sokszor verekednek, szóval láttam már rosszabbat. - magyarazta - És szerintem nem ijesztő. Csak....

-Csak eszébe jutott valaki.... - fejezte be a mondatot Lyana egy pimasz mosoly kíséretében.

-Rendben! És anyád miről akart beszélni? - váltót témát Helaena hosszú néma percek után

-Óh, csak megkérdezte, hogy hogy vagyok, és hogy megfelelő-e a szobábám.

Majd még beszélgettek egy kicsit, amíg nem jött egy szolgáló szólni, hogy az ebéd kész van, és hogy az ebédlőben van.