A szépség veszélyes oldala. Taekook.

39.rész☆

Jungkook.sz.

-Mi? Az, hogy lehet?!-kérdezte rémülten.

-Az injekció felét már beadtam viszont a szúrós szag még mindig érződik. Azt hiszem az évek alatt tovább roncsolódott a méhe.-feleltem idegesen.

-Azt mondtad még meg van az injekció másik fele. Add azt is bele a vágást pedig majd összevarrod.-felelte hobi gyorsan de én csak a fejemet csóváltam.

-Ebben az állapotban csak összevarrnom kockázatos. Varrás nem elég, a vér kell.-feleltem gondolkozva. Hobi idegesen járkált fel alá de megtorpant mikor kihúztam a kezem jin hasából. Felnyitottam az injekció másik oldalát és a maradék vért a számba öntöttem.

-JUNGKOOK! Mégis mi a francot csináltál!?-ordított hobi miközben megragadta a rajtam lévő felsőt. Még sohasem láttam őt ilyen dühösnek.

Szó nélkül feláltam és csináltam néhány testmozgást, hogy fel gyorsítsam a véráramlást majd a bal karomon a fekete pulóver ujját egészen a vállamig felgyűrtem, csináltam még néhány karkörzést majd hobi felé nyújtottam a karomat.

-Mint már mondtam, vére van szükségünk. Most már van elég.-hatalmas tágra nyílt szemekkel bámúlt rám de észbe kapva, hogy nincs sok időnk elő kapott még egy injekció fecskendőt és vett a véremből.

Újra jin lábai közé másztam és óvatosan vissza vezettem a kezem a hasába miközben óvatosan adagoltam a vért addig hobi a bal kezemből már vette a következő adagot.

Természetesen az én vérem fele annyira erős sem volt mint taehyungé így többre is volt szükség belőle.

Ez így ment egy jó darabig, amíg én adtam egy üres fecskendőt hobinak addig ő adott egy telit. Ez így ment az első üvegnél majd a másodiknál utána pedig már nem is számoltam.

Az idő és a vér múlásával lassan kezdtem egy kicsit kábának érezni magam.

-Jungkook...-szólt aggódva hobi de én csak megráztam a fejem, hogy folytassa egészen addig míg végre a szúrós szag teljesen eltűnt.

-Rendben már csak a vágás van hátra. A szíve egyenletes ahogy a lélegzete is.-mondtam lassan. Rétegenként haladtam kifele egészen addig míg jin külső bőr rétege is nyom nélkül össze forrt.

Lemásztam az ágyról és lehunyt szemekkel a földre ültem, a véres kesztyűt lehúztam míg hobi a lavór vízbe mártva az egyik tiszta törölközőt letörölte jin hasáról a vért.

Hobi kinyitotta a szoba ajtaját, hogy szóljon namjoonnak de az említett már abban a pillanatban be is eset az ajtón és jinhez sietett.

-Hogy van? Sikerült? Miért nem ébredt még fel?-bombázott a kérdéseivel mire én résnyire nyitottam a szemeimet.

-Jin, jól van. És igen sikerült csupán várnod kell míg a gyógymód teljesen szét terjed a szervezetében, azután fel fog ébredni. Körülbelül 10-25 perc.-feleltem. Hobi mellém lépett és a jobb kezemet átvette a válla felett míg a felém eső kezével a derekamat karolta át és segített lábra állnom.

Kitámogatott a szobából és a folyosón sétálva egyszer csak megszólalt.

-Soha sem figyelsz a saját épségedre. Már gyerekkorunkban is ilyen voltál.-duzzogott akár egy kisgyerek mire erőtlenül felnevetem.

-De te így is szeretsz.-mondtam csipkelődve mire ő az oldalamba is csípett.

-Ringasd csak magad ebbe a tudatba de ha leközelebb újra ilyet csinálsz majd meg is mutatom.-mondta horkantva az én arcomra pedig egy szeretetteljes mosoly kúszott.