A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆29.rész

Jungkook.sz.

Felfrissültnek és élettel telinek éreztem magam. A percek elteltével viszont kezdtem egyre kínosabban érezni magam, ahogy több szempár is rám meredt.

-Hm, van valami baj?-kérdeztem bizonytalanul és a tekintetem körbe járattam a körülöttem lévőkön. Hyun volt az első aki felocsúdott és izgatottan ismét a kezeim után kapott.

-Jungkook, egyszerűen gyönyörű vagy!-mondta csillogó szemekkel bámulva rám.

-Ugyan, kérlek ne mond ezt.-köszörültem meg a torkom és zavaromban a tarkómra simítottam.

-Nem jungkook, hyun igazat mondott. Meseszép vagy.-lépett elém jimin édesanya is és mosolyogva gyengéden az arcomra simított.

Majd valahonnan elő vett egy kisebb tükröt és elém tartotta, ahogy bele néztem és megláttam saját magam nem hittem a szemeimnek. Nem történt sem változás a külsömet illetően mégis valahogy más voltam.

Kérdőn hyunra pillantottam ő pedig nem habozva el is magyarázta az okát.

-Az én adottságom a kiteljesedés. Más szóval, ez az igazi formád. Minden aggály és félelem ami meggátolt téged abban, hogy ebben a formádban élj a csókommal megszűnt.-magyarázta el mosolyogva amit én meglepetten hallgattam végig.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan. Mosolyogva megcsóválta a fejét és közelebb lépett majd finoman az ölelésébe vont.

-Én vagyok az akinek köszönetet kell mondania. Az én ajándékom értéktelen a tiédhez képest. Te egy szebb és boldogabb életet ajándékoztál nekem. Köszönöm.-motyogta a vállamba és a hangja végtelenül boldogan és hálásan hallatszódott. Viszonoztam az ölelését és bizakodóan megpaskolgattam a vállait.

A nap további részét is ott töltöttem. Segítettem amiben tudtam és sokat játszottam a gyerekekkel. Imádni való volt a sok aprócska gyerek, ahogy próbáltak ők is segíteni a felnőtteknek.

Átváltva az ember alakjukat apró farkasokként szaladgáltak a réten és hemperegtek a fűben. Átvettem én is a farkas alakomat és boldogan szaladgáltam, játszottam velük. Édesek voltak, ahogy rácsodálkoztak a nagy szemeikkel a fekete bundámra.

Mikor már a nap narancssárgára festette az eget induláshoz készülődtem. Ismét a főtéren voltunk viszont ezúttal már sokkal több farkas is jelen volt mint korábban. Jimin apja búcsúzóul át ölelt és férfiasan megveregette a hátam.

-Ha bármi baj történne a jövőben, emlékez jungkook. A mi falkánk mindig tártkarokkal fog fogadni téged.-mondta határozottan és komolyan az alfa.

-Rendben. Észben fogom tartani.-feleltem hálásan és mosolyogva. Jimin lépett elém és átkarolva szorosan megölelt.

-Örülök, hogy aznap este találkoztunk és megismerkedtünk. Ha a jövőben segítségre lesz szükséged egy pillanatig se haboz. Én mindig a te oldaladon fogok állni.-mondta mélyen a szemeimbe nézve én pedig mosolyogva bólintottam.

-Úgy lesz. Köszönöm.-biztosítottam mosolyogva. Hyun lépett elém és konkrétan a nyakamba ugrott, nevetve tartottam meg mindkettőnket és viszonoztam az ölelését.

-Köszönöm.-motyogott csupán ennyit a vállamba. Egy lágy mosollyal törődően és kedvesen még jobban magamhoz öleltem.

-Bármikor.-mondtam én is csupán ennyit. Nevetve húzódott hátrébb és a könnyeit törölgetve jimin mellé lépett. Az említett mosolyogva törölgette le a könnyeit és ellepte az arcát puszikkal ezzel egy kisebb kacajt kicsalva a szeplős omega fiúból.