A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆19.rész

Jungkook.sz.

A földön ülve próbáltam elállítani a kezem vérzését de nagyon úgy tűnt, hogy ezúttal sikerült kicsit túl mélyre vágnom. Oldalra dobva a második véres zsebkendöt is rá szorítottam a harmadikat viszont az is gyorsan kezdte felvenni a piros szint. Közben át nyújtottam hobinak az ötödik flakont is amit ő csak egy hálás tekintettel köszönt meg.

Félre dobva a harmadik piros zsebkendöt is egy újat szorítottam rá mikor az orromba kúszott a fahéj és a menta illat. Az ajtó felé néztem ahol már a két alfa állt, yoongi egy nagy mosollyal az arcán hobit nézte aki már ki itta az ötödik flakon felét is és úgy tűnt, hogy elég is volt neki. Mellé sietett és az ágyra mászva magához ölelte amit hobi néhány másodperc fázis késessel de viszonzott.

Egy apró mosollyal az arcomon figyeltem őket és azt, ahogy egymásnak örültek. Bámulásomból egy kéz rántott vissza ami óvatosan a kezemre fogott, taehyung már mellettem guggolt és a már teljesen át ázott véres zsebkendőt nézte a csuklómon amiből a vér már a padlóra csepegett. Egy fáradt sóhaj kíséretével levettem a véres zsebkendőt és a többihez dobtam, a kezemre pedig egy tisztát szorítottam.

Taehyung szemöldök ráncolva minden mozdulatomat követe a szemeivel majd egy szót sem szólva felkapott az ölébe és kiindult a szobából. A hirtelen lendülettől és a félelemtől, hogy leejt mindkét kezemmel a vállaira szorítottam, viszont a nyomás miatt a kezemből még jobban folyt a vér egyenesen taehyung pólójára.

-Sajnálom...-motyogtam a pólóra utalva és az ép kezemmel a vágásra szorítottam próbálva csillapítani a vérzést de ő egyáltalán nem törődött a rajta lévő fekete pólóval. Mindkét tenyerével a combjaimnál fogva tartott és komoly kisé talán ideges tekintettel csak előre nézet, ahogy a folyosón haladtunk. A konyhába érve felültetet a pultra ő pedig a két lábam közé állt. Komoly tekintetétől kisé megszeppentem.

Lenézet az ölembe ejtett kezeimre majd a sérült kezemet óvatosan, hogy még véletlenül se okozzon fájdalmat a keze közé fogta. Egy szalvétát megfogva letörölte a felesleges vért majd a kezemet az ajkai elé emelve lassan végig nyalt a vágáson. A fülem hegyéig elpirultam és a nem létező szőrszálak is felálltak a hátamon.

-Mégis mit...-kérdeztem volna, hogy mit csinál viszont a torkomra forrtak a szavak mikor éreztem, hogy a felsértett rész bizseregni kezdet majd a vérzés is megállt. Néhány perccel később pedig már a vágás helyét sem lehetet látni.

Tenyérméretű szemekkel néztem taehyungra ő viszont nyugodtan nézet vissza rám. Jobb kezével lágyan az arcomra simítót aztán ott hagyta a kezét tovább cirógatva a bőrömet.

-Sok mindenről kell beszélnünk gyönyörűm... De csak az után, hogy ettél valamit.-mondta azon a jellegzetes mély hangján törődően és szelíden. Egy hosszú csókot nyomot a homlokomra és leemelt a pultról az egyik székre ültetve.

Hátat fordított nekem és a hűtőben kezdet pakolászni én pedig kihasználva az alkalmat a széles fekete pólóba bújtatót vállait kezdtem nézni.

-Mit szeretnél enni?-kérdezte hirtelen hátra nézve rám, elkaptam a fejemet és a földet kezdtem bámulni csak, hogy egy kicsit elrejtsem a piros pozsgás arcomat.

-Mindegy. Bármit megeszek.-motyogtam halkan az orrom alatt és magamban reménykedtem, hogy nem tűnt fel neki a piros arcom. Taehyung felkuncogott majd a hűtő ajtó csukódását és a felém közeledő lépteket hallottam már csak.

-Mi az? Miért lettél hirtelen ilyen félénk?-kérdezte már közvetlenűl előttem állva. Ha lehet én még inkább lehajtottam a fejem és csak nemlegesen megráztam a fejem. Én sem értetem, hogy mi volt velem de sokkal érzékenyebbnek és ragaszkodóbbnak éreztem magam taehyungal szemben mióta felébredtem.