☆38.rész

266 42 9
                                    

Namjoon.sz.

Jungkook utasításait követve egészen az erdő széléig repültem ott viszont már kénytelen voltam visszavenni emberi alakomat.

Érzékeny orromnak hála a menta illata azonnal az orromba kúszott, így felvettem a leggyorsabb tempómat amit ebben az alakban produkálni tudtam és követtem az illatot.

Egy több szintes lakás elé értem az illat pedig erősödött. Besiettem és az illatot követve egészen a harmadik emeletre jutottam. Nem törődtem az illemmel, kopogás nélkül berontottam a lakásba.

Az első személy aki az utamba került egy fekete hajú férfi volt hó fehér bőrrel és erős menta illattal.

-Te vagy yoongi. Hála az égnek.-lélegeztem fel megkönnyebbülten.

-Igen, és te ki vagy, hogy csak így berontasz ebbe a lakásba?-vont kérdőre egy kicsit sem kedvesen ami érthető.

-Én namjoon vagyok és...-ekkor a faltakarásából elő lépet még valaki. Egyáltalán nem éreztem az illatát épp úgy mint jungkooknál sem.

-Te vagy hobi, igaz?-kérdeztem boldogan és elé lépve le néztem rá.

-Mégis honnan tudod a nevét?-szólt ezúttal már morogva a fekete hajú alfa, név szerint yoongi.

-Annyira örülök, hogy ilyen gyorsan megtaláltalak. Jungkook küldött. Azt mondta, hogy szüksége van a kezeidre és azonnal vigyelek el hozzá. Ő mondta azt is, hogy kövesem yoongi menta illatát mert biztosan veled lesz.-magyaráztam gyorsan. Yoongi haragos arcvonásai azonnal kisimultak hoseok pedig bizalmasan közelebb sétált hozzám.

-Mégis mi közöd van neked jungkookhoz?-kúszott a hallójáratomba egy szokatlanul mély hang egy teljesen másik irányból.

Egy jóval megtermettebb alfa állt az ajtó keretének dőlve karba font kezekkel és a karmazsinvörös szemeivel morogva méregetett. Olyan ellenséges és domináns kisugárzása volt amivel az elmúlt egyezer évemben még sohasem találkoztam.

-A szemeidből ítélve te vagy jungkook társa. Arra kért, hogy ezt adjam át neked.-mondtam nyugodtan és elé sétálva kihalásztam a zsebemből a fecnit és átnyújtottam neki. Átfutotta a szemeivel a sorokat majd a papírt zsebre rakva morogva a konyha felé indult.

Mivel a lakás kicsi volt a konyha pedig nyitott így mindhárman tisztán láthattuk, ahogy az egyik szekrényből előkeres egy zárható üvegcsét majd a karmával megvágja bal csuklóját a vért pedig az üvegcsébe csorgatja.

Miután az üveg megtelt lezárja és hoseok kezébe nyomja.

-Fontos, nehogy eltörd.-mondott csupán ennyit majd felém fordult.

-Mi van jungkookal? Éreztem, hogy fájdalmai voltak.-vont kérdőre egy kicsit sem kedvesen.

-Fájdalmai? Valószínűleg a vérkötelék miatt.-feleltem nyugodtan viszont az alfa a szavaimra dühösen felcsattant.

-Már megint vérköteléket kötött?!! Az az idióta! Esküszöm amint visszajön én...-viszont nem fejezte be a mondatott, idegesen fújtatott és kis híján összetörve az étkező asztalt a kanapéra vetette magát a homlokát dörzsölve.

-Kérlek induljunk minél előbb.-néztem újfent hoseokra kérlelően viszont yoongi közbe szólt.

-Megyek én is.-felelte magabiztosan, már épp szólásra nyitottam a számat mikor a kanapén ülő alfa megelőzött.

-Felejtsd el. Jungkook szinte parancsba adta, hogy semmiképp sem mehetünk.-felelte egyszere gúnyosan és idegesen miközben meglóbálta a kezében lévő papír darabot. Yoongi ellenvetés nélkül csupán sóhajtót egyet és az alfa mellé ült a kanapéra.

A szépség veszélyes oldala. Taekook.Where stories live. Discover now