A szépség veszélyes oldala. Taekook.

☆22.rész

Jungkook.sz.

-Te lennél jungkook?-kérdezte a férfi továbbra is a kék szemeimet bámulva ezért sóhajtva visszaváltottam azokat feketére.

-Igen én.-feleltem.

-Viszont nekem is van egy kérdésem. Mégis milyen kapcsolatban álltok ezzel az alakkal?-biccentettem az alfa felé.

-Na, miért vagy ilyen ellenséges velem picikém?-kérdezte az említett tettette szomorúsággal.

-A saját érdekedben mondom, hogy jobb ha abba hagyod a becézgetésemet.-morogtam oda neki amire csak egy újabb vigyort kaptam válaszul.

-Azt már tudom, hogy történt valami és, hogy ehhez a valamihez köze van miyeonnak is. És ha jól sejtem akkor jimin meg is tudná ölni őt. A kérdésem az, hogy miért nem teszi?-néztem felváltva jimin és az apja szemeibe.

-Nem becsülsz egy kicsit túlságosan le engem virágszál?-kérdezte szórakozottan az alfa. Felé pillantva végig mértem az egész valóját majd az átható tekintetemet az övébe fúrtam.

-Őszintén szólva még túl is becsültelek.-mondtam közömbösen és a tekintettemet újra jiminre vezetem választ várva. Az említett meglepetten pislogott rám amit nem tudtam hova tenni. Hobi sétált mellém és karba tett kezekkel, komolyan a férfi szemeibe nézett.

-Nála van a kislány igaz?-kérdezte mire jimin lehajtotta a fejét.

-Az apja már nagyon beteg és gyenge ezért szinte már teljesen átvette a pozícióját. Az ő falkájuk tele van edzet, erős alfákkal mig a miénk inkább nőkkel és gyerekkel. Ha megöljük őt, azt a falkájuk hadüzenetnek venné és lerohannák a mi falkánkat.-magyarázta ökölbe szorított kezekkel a férfi.

-És miyeon?-kérdezte komoly hangon hobi.

-Azt mondták ha megadjuk amit kérnek akkor visszaadják sértetlenül.-felelte elszorult torokkal jimin.

-És amit kértek azok mi vagyunk nem igaz?-kérdeztem már teljesen átlátva a helyzetet. Jimin ismét lehajtotta a fejét mig az apja elfordította a tekintetét. Fáradtan felsóhajtottam és tanácstalanul hobira pillantottam, viszont ő egy apró mosollyal nézett rám.

-Úgy látom nem csak gyenge vagy hanem gyáva is. Ez a legrosszabb kombináció.-csóváltam a fejem ezúttal én tettettet rosszallással.

-Túlságosan kinyílt a szád. De adok neked még egy lehetőséget. Hagyd ott azt a mihaszna, semmirekellő alfát és legyél az én omegám.-vigyorgott végig nyalva az alsó ajkán. A szemeim ismét kéken villantak és figyelmeztetőleg rámorogtam.

-Mondta, hogyha még egyszer a szádra veszed az alfámat akkor megöllek!-beszéltem indulatos a szemeim pedig csak úgy szikráztak a bennem lévő haragtól.

-Látom nagyon ragaszkodsz ahhoz a korcshoz. Úgy tűnik először meg kell keresnem és meg kell ölnöm ahhoz, hogy az enyém legyél.-sóhajtott fel fáradtan. Élesen szívtam be a levegőt próbálva uralkodni az indulatomon. Ő ezt észre vette, az apró vigyor a szája szélén pedig még nagyobb lett.

-Nem kell aggódnod majd szép lassan ölöm meg, hogy szenvedjen. Viszont még mielőtt meghalna ott előtt teszlek a magamévá.-vigyorgott kéjesen miközben a szemei lassan felvették a sárga színt.

-Lee Han-Gyeol!!-ordított rá jimin és ment is volna neki de az apja hátulról visszafogta. Mellettem hobi is morgott viszont mielőtt még megszólalhatott volna a kezébe nyomtam az imént le vett dzsekimet.