Beleugranál a tűzbe,ha tudod,hogy meg fog égetni téged?
Beleszeretnél abba,aki elsőnek a te életed tette tönkre majd a számodra a legféltettebb kincsed jövőjét is?
Én beleszerettem.
Besétáltam a tűz mélyére,pedig tudtam..hogy nem marad más belőlem,csak por és hamu.
Mégis megtettem.
Egész életemben azt gondoltam létezik szép befejezés csakúgy mint az igaz szerelem, hisz ahogy a naplementét csodáltam ezt hitette el velem,én pedig elhittem a szerelmet s milyen butaság volt el hinni és reménykedni.
Aztán ő elment én pedig megtanultam. Megtanultam egy életre, hogy a szép befejezés nem is olyan szép. Bennünk nem láttam szépséget, tömény fájdalom folyójában kapott el az örvény.
Egyre csak le,le a mélybe,de én nem tudtam, nem tudok úszni.
-Leila!
-Eliott jött ki a szeretett virágos teraszomra,ha volt egy kis szabad percem én biztos,hogy itt töltöttem.-Bryn nem tudom mit csinált,de nagyon vérzik a lába.
A csikett kinyomva feldúltan szöktem fel a székről.
-Lent vannak?
Eliot a nyomomban sebessen bólogatott,a szívem eszeveszett tempóba dübörgött mindig mikor nem tudtak viselkedni és valami butaságot sikerült tenniük.
Leérve a földszintre már tisztán láthattam a két kis tekergőt akik folyamatosan az utcán lennének.
A világosabb hajú fiú elé térdeltem,hogy jobban megnézem a kis sebet a térdén. Viszonylag pici volt,de elég mély a vérzés pedig nem akart alábbhagyni.
Felnézve a könnyektől csillogó,zöld szemekre egy megnyugtató mosolyra húzódott a szám.
Aztán a fiamra néztem akire már nem néztem ilyen szépen.
-Aiden,mit csináltatok?
Szigorú nézéssel néztem a kis törpét. Fekete haja csapzottan tapadt a fejére, apró kezeit a háta mögött rejtette el. Sötétbarna szemeit pedig olyan ártatlanul meresztette rám mint egy angyal.
CZYTASZ
Exem a mostoha bátyám?!
Romans-Szeretsz engem? Néztem rá csillogó szemekkel. -Minden meghal bennem,de téged szeretlek. II. -Gyilkoljuk egymást csókkokkal szavak helyett.-