Észrevetted,hogy az egész rólad szól a kezdetek óta?
Messziről figyelem ahogy elbúcsúzkodnak majd hátat fordítanak, kívülről nézve őket sokkal jobban meglehetett figyelni érzelmeiket,de én csak Leilát bírtam nézni.
Gyönyörű volt,de nem úgy mint az emberek a magazinokba vagy a TV-ben. Ő gyönyörű volt azért ahogy gondolkozott. Gyönyörűvé tette a csillogás a szemeiben miközben olyanról beszélt amit szeret. Gyönyörű volt a képességéért,amivel mindenki arcára mosolyt tudott csalni még akkor is,ha ő maga szomorú volt. Nem,nem valami olyan átmeneti dologért volt gyönyörű,mint a kinézete. Ő gyönyörű volt legbelül, mélyen egészen a lelkéig.
Szerelmünk fájdalmas volt,mert azzá tettük ezért is búcsúztunk el egymástól végleg,mert ő is tudta ha már vissza is jönnek addigra már befejezem itt a munkát és a lakásomra mehetek vissza,de mostmár nem fogok többet haza jönni,igen a menekülést választottam. Egymás mellett nem bírjuk ki csak barátoknak és nem is akarok a barátja lenni ezért sem lehetünk közel egymáshoz.
Ízlelgettem emlékeink. Talán a lélek is csakúgy mint a test akkor fejlődik igazán ha fáj. Nekem pedig mindenem fáj mióta legelsőnek elveszítettem őt. Önzők és önfejűek vagyunk elbasszuk esélyeinket és Istent okoljunk életünk miatt. Kis balfaszok vagyunk az élethez is. A túlgondolás egy beteg léleknek a függősége és mégis, ez a mi történetünk számtalan hibával együtt,de a miénk.
Hazaérve a házban teljes üresség fogadott,nem éreztem ezt még egészen eddig. Nyakkendőmet meglazitva nyúltam az itallal teli tömött polcaim közé majd találomra egy üveget levettem majd meghúztam.
A sötétségben csak én voltam és a gondolataim,Leila már sokszor hozott álmatlanságot szemeimre,sokszor voltam seggen ülve miközben a nap első fénysugarai már keltegette az embereket.
Már akkor tudtam,hogy bajban leszek mikor a kocsimból kiszállva csodálhattam meg az átkozott göndröcskés mosolyát ahogy édesanyjának a fülébe suttogott valamit amit apró kacaj követett. Csodálatos volt és felettébb ismerős, akkor még nem tudtam,hogy ő az én Leilám.
-Ő az én Leilám. Újabb korty. Lehunyt szemekkel élveztem a forró italt. Leila jelent meg lehunyt szemeim előtt, játszadoztam elmém és vágyam egyesítéséből különböző szituációkat.
Rá kellett jönnöm,hogy ez marad nekem csak a képzelgés ha semmit nem teszek érte én pedig ezt nem akarom. Ha a szíved bezárod a rosszakaroid győznek én pedig most csak a szívemre hallgatók.
Újabb energia löket csapott lelkemig vagy lehet csak a pia ami miatt a gyorsaságomba többet látok,de ahogy csak tudtam fel rángattam magamra a cipőt és már kint is voltam a házból. Pár csörgés után már fel is vette akire most szükségem volt.
-Charles hallasz? -Igen főnök? Baj van? Charles nem volt formába valószínűleg sikerült felkelteni is,de nem volt bűntudatom miatta. -Szólj valamelyik légutas kísérőre, hogy mihamarabb jöjjön a magángépemre,utaznom kell, sürgősen. - Értettem uram,máris intézkedem.
A gépen ülve hevesen dobogó szívvel utaztam szerelmem felé. Egyedül voltam a gépen leszámítva a kísérőket. -Istenem tényleg megbolondultam. Fel kellett nevetnem mennyire bolondok vagyunk hisz elbúcsúztunk és én mégis úton vagyok hozzá.
Fogalmam sincs mit fogok tenni vagy mondani ha odaérek,de nem akarom ezen stresszelni magam amúgysem lehet a szerelemben előre tervezni,mert nem szerethetem ésszel amikor a szerelem maga az eszetlenség.
Pár óra elteltével már legszívesebben kiugortam volna a gépről,nem voltam megálldva türelemmel valahogy azt hozzám elfelejtettek adni,de ha ez nem lett volna elég szerintem már lassan szív beteg is leszek, szívem heves dobogása már fájdalmas volt. Székbe süllyedve totál izzadtam, tíz ima után amiben csak azt kértem érjünk már oda,a gép óvatosan ereszkedni kezdett.
Apámat sikerült fel hívnom ide fele úton már azt is tudom,hogy merre fele laknak. Jól esset vele a beszéd, elmondása szerint büszke volt rám a cég miatt pedig ne aggódjak,mert ő majd elintézi.
Most nem is volt lényeg a cég egyedül csak,Leila érdekelt. Ő nemcsak egy lány,ő egy darab a szívemből s bár furcsa volt még eleinte ez az erős érzés iránta hisz én ezelőtt nem éreztem ilyet senki iránt nem tudtam volna elképzelni magamról az ilyen mély gondolatokat,lehet akármilyen erős férfi aki azt vallja,hogy ő soha nem vall szerelmet párjának,mert gyengének láthassák emiatt. Az igazság az,hogy ezt nem te fogod irányítani,ha szeretsz egy nőt hirtelen nyálas leszel és oda adnád az életed bármelyik pillanatban,mert nem ettől lesz gyenge egy férfi.
Leila házuk felé tartva át gondoltam, hogy fogok belekezdeni,el szerettem ott szeretném folytatni ahol elrontottuk,mert azt hitte,hogy megcsaltam. Bármennyire fáj is bevallani tényleg megcsaltam őt azzal a csókkal,de arra a csókra rá voltam kényszeritve,remélem majd megérti és nem várom,hogy megbocsásson,de legalább tudnia kell róla,hogy mi is történt valójában.
A házhoz érve felnéztem az otthonos kis házukra,illet hozzájuk,jó kedvet sugározott a ház a kis virágok a ház mellett,a hintaágy az udvaron jó hangulatot árasztott.
Csengettem,de senki nem nyitott ajtót nekem. Pár másodperc hezitálás után be nyitottam. Senki nem volt a földszinten, fentről halottam motoszkálást úgyhogy lassan elindultam a lépcső felé.
-Shh,Leila.
Ismeretlen férfi hang ütötte meg a fülemet a szembe jövő ajtó mögül mire az ereimbe is megfagyott a vér,nem tudtam normálisan gondolkodni az agyam teljesen eltompult. Félelem fogta át egész testem ahogy megmarkoltam a kilincset és rájuk nyitottam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
