Exem a mostoha bátyám?!

Múlt

December elején teljesen máshogy érzed magad, legalább is én. Mintha egy másik világba léptél volna ahol mindent hó borít, súlyos bakancsod alatt ropog a frissen hullott hó a szádat összeszorítva próbálsz hátat fordítani a jeges fuvallatnak amitől minden egyes procikád bele remeg,de ennek ellenére szerettem ezt a hónapot és nem csak a finom kaják miatt.

Kómás fejjel ülve az ágyamban még egyszer végig simitottam a meleg takaromon majd el kezdtem munkába sétálni. Sötétség ölelte körbe az egész várost,ez is hozzá tartozik a téli hónapokhoz hamarabb sötétedik és későbben virrad.

Sétálgatás közben végig pörgettem a fejemben újból az elmúlt események le forgását,sok minden történt.

Kiderült,hogy a híres unoka az nem más mint a skrizofén seggfej a buliból mondanom sem kell mennyire ideges lettem ahogy megláttam a boltba az elején ki is akartam dobni,de aztán a hátába ott volt a szeretett főnököm aki olyan csúnya szemekkel megnézett,hogy azt hittem ennyi méreg egy szemben bele sem fér,de tévedtem és irigyeltem azt a nézést mellyet mikor megláttam torkomban fagytak a szavak és csak csodálkozó tekintettel tudtam vissza nézni rá.

A seggfej egy napot volt itthon és sajnáltam a főnököt,mert nagyon bele élte magát,hogy több ideig itthon lesz a nem normális unokája,de örültem is,hogy csak azt az egy találkozást kellett ki birnom ami nem is sokáig tartott,mert ahogy meglátta,hogy én dolgozom a kis boltba fogta magát és kergetés nélkül el húzta a csíkot amit egy elégedett mosollyal nyugtáztam,de a mosoly hamar az arcomra fagyott és nem az időjárás miatt.

Házunk elé érve mindenki kint volt az udvaron. Az ajtó előtt egy csomó bőrönd hevert amit Black és az apja kettesével cipeltek a camaronhoz. Édesanyám csodálkozó tekintettével találkozva ha lehet mégjobban össze zavarodtam. Nem mertem arra gondolni,hogy valaki költözik főleg,hogy az a valaki ő az.

Black nem nézet rám csak a csomagjait pakolgatta szüntelenül aztán mikor végeztek elkezdődött a búcsúzás idelye. A lábaimból kiszállt az erő és úgy éreztem eltört a mécses, sós könnyek kezdtek patakozni az arcomon ahogy őt néztem anyu mellett,Black akkor az apjától búcsúzott el. Nem akartam ezt elhinni, valami fura érzés majd szét feszített belülről főleg mikor elém lépett. Letörölte a könnyeimet arcomról miközben eresztett egy szomorkás vigyort felém majd megölelve annyit suttogott,hogy
-Légy jó,Leila és ne halljam,hogy szomorú vagy.

Hát ennyi volt aztán ő kilépett az életemből és azóta még hidegebbnek érzem a szívem mintha jégcsapok nőttek volna rá. Újból el taszított magától és én megint magamat hibáztattam amiért megint engedtem neki és még fel is ajánlottam,hogy tegyünk úgy mintha még mindig..együtt lennénk. Abból az estéből minden megmaradt hiába volt bennem alkohol amire szintén nem vagyok büszke. Emlékszem ahogy a karjaiba félig aludva a szobámba vitt majd be takargatott. Végül ő költözött el és nem én. A munkáját távol végezve el menekült innen,már hetek óta nem láttam sőt a hangját sem hallottam.

Mióta elment többet kezdtem cigizni és mire észre vettem már nem tudtam egy napot eltölteni anélkül,hogy
egy- két szállal be érjem,nem volt elég többet akartam. Már a munkahelyemen is muszáj voltam szünetekben rágyújtani igaz,hogy először nem engedte a főnök,de szép lassan bele törődött.

Az emlegetett bolt előtt megállva egy enyhe mosolyt eresztettem meg. A kis boltot hó borította, megnyugvást jelentett néha ez a bolt,mert kiszabadultam az elmém fogságából.

Ahogy megszülettem bele csöppentem egy olyan életbe ahol édesapám felől az anyukája soha nem szeretett sem minket sem anyut. Apámat gyakran bíztatta arra,hogy hagyja el anyut apu pedig ahányszor tele beszélte a fejét ahogy haza ért, általában mindig ittasan elkezdett üvöltőzni anyuval, majd minden szét tört a házba aztán következtünk mi.

Anyut számtalanszor megverte majd volt,hogy mindkett is ki tett az udvarra amit hó lepett ő pedig kulcsra zárta az ajtót.

Az első pofonom miatta kaptam. Kaptunk egy laptopot amin izgatottan akartunk játszani én és az öcsém. Apu akkor már javában ittas volt az egyik kanapénkra ki volt dőlve anyunak az ölébe míg arra várt,hogy anyu körmeit ki eresztve fejbőrét karcolja. Szerette ha anyu ezt csinálja és gyakran is kérte erre.

Aztán az öcsémmel elkezdtünk hangosan veszekedni,én akartam játszani,de a tesóm sem hagyta magát. Egészen addig voltunk egymással el foglalva míg a szemünk sarkából észre nem vettünk egy félénk sebessen száguldó testet.

Apánk futott félénk ki meresztett szemeivel majd miután karon ragadott ki nyitotta az ajtót és hangosan el üvöltötte magát.
-Vegyétek magatokat és tűnés,mert ha nem nektek annyi. Ahogy elkaplak megöllek az egészeteket.

Anyámat is ki dobta aznap este rögtön utánunk. A fás szín sötétségébe burkolózva bujtunk el a szörnyetegé változott ismeretlen elől aki ránk vadászott és akit apának becéztunk.

Hirtelen minden gondolat megszűnt az arcom zsibogni kezdett. Édesanyám keze csattant az arcomon ami ennek hatására oldalra dőlt.
-Minden a te hibád,te miattad kerültünk ki a hidegbe te mocskos kurva.
Hajamba tépve rángatta a fejemet,nem ellenkeztem sőt nem éreztem a fájdalmat,teljesen tompa voltam. Egy helyben álltam egyenesen nézve míg anyu kiadta a dühét.

Egy szál pólóban álltunk kint a 4-5 éves kis unoka öcsémmel akit ránk bíztak egy kevés ideig és anyuval. Igazából nem hibáztattam anyut,mert tudtam nem komolyan gondolja amiket ki mondd a száján.

Akkor volt az első,hogy hideggé változtam kívül belül míg apa a melegben kábán feküdt és pihent. Szeretett bátyám most nem tudott megmenteni azonnal ahogyan mindig tette mikor ránk tört sokszor volt,hogy helyettünk őt sérelmezte volt hogy minkét tenyere mindenki szeme láttára arcára csattant,de ő soha nem mutatta ki felénk,hogy fáj.

Szép lassan megutálta őt , utálta mikor részegen hozzá beszélt ocsmány szavait próbálta kerülni.

Az nap este is ott volt a bátyám aki igazából a szomszéd srác volt aki minden idejét itt töltötte,mert az ő szülei üldözték otthonról nem volt jó kapcsolatja velük,de mégis én a bátyámnak gondoltam őt, aki az ajtó kulcsot megtalálva kinyitotta és be engedett minket a melegben.

Éjszaka nem tudtunk aludni a történtek hatására anyuval egyszerre mozdultunk a fűtő felé,hogy a meleg süsse bőrünket. Édesanyám a kezét felemelte mire megint mozdulatlaná dermedtem és csak vártam.

Ám de meglepődve fordultam felé mikor megtört mosollyal simogatta a fejem tetejét,azt a részt ahová nem rég bele mélyeztette kezét és úgy rángattot mintha egy almafa lennék aminek most érett meg a gyümölcse és csak egy kis rázás kell ahhoz,hogy a kezedbe ne hulljon a gyümölcs.

-Ne haragudj rám nem akartam ezt tenni veled. Az sem gondoltam komolyan amiket mondtam.
Szorított magához a tűz gyér fényében ami ki sugárzott a kanyhaló ablakán. Nyakhajlatába fúrtam a fejem és suttogtva mondtam "nem baj anya".

Apánk sem volt mindig szörnyeteg valahogy a bátyámmal ellentétben én nem tudtam sokáig haragudni rá pedig néha nagyon akartam. Mikor nem ivott és jó kedvében volt nem bántott minket sőt úgy viselkedett mint egy rendes apa szerette a gyermekeit,többször is mondta. Játszott velünk a hátára vett édességel halmozott el és még szánkózni is elvitt,de apu mikor józan volt sokszor nem is szólt hozzánk csak ült az asztalnál és bámulta a tévét szüntelenül,amikor elkezdett régi történeteket felhozni már tudtuk,hogy ivott.

Szerintem itt nőt az első kis bébi jégcsap a szívemre amiből mára már egy jégverem lett réteges hideg jéggel borítva amit lehetetlen át törni.
Nem vagyok képes érezni. Már a szépet sem tudom mutatni másoknak,mert eggyé váltam a szürkeséggel ezért csak a komor arcommal találkozhatnak.