Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Zsebre dugott kézzel néztem az üveg túloldalán lévő nőt. Gúnyos mosoly volt arcomon mikor az orvos szavai ismétlődőtt bennem: -A hölgynek már bizonyára tudja,hogy pánikbeteg,de az eredmények azt mutatják nem csak ez az egy gondja van.- Drámai csendet hagyott maga után mire egy sötét pillantással határozottan a szemében néztem,mondanom sem kell,ha valamit utálok akkor az mikor az ember idegeivel mégjobban megpróbálnak játszani. -Alkohol benne van már a vérében. Alkohol függő amit kezelni kell.
Én már régóta biztos voltam ebben,mert ha az ember fel kel és nem a gyermekére gondol hanem arra,hogy ennivaló helyett is piát vedeljen majd erőszakosan kiabáljon egy gyerekre ott már gond van bár ha engem kérdeznének nyugodt szívvel jelenteném ki,hogy a fejével is baj van.
Anna szarul volt, rettentően nézett ki látszott,hogy elvonási tünetei vannak. Veríték borítja,cserepes ajkait ahányszor csak ki nyitja valami szeszes italt próbál kunyerálni.
Sóhajtva közelítettem meg az ajtót bármennyire is kegyetlen nem érzek semmit,hogy a kórházi ágyon láttom az egy jó dolog ami mellette történt,hogy megismertem a fiát akire én a fiamként kezdtem el nézni szép lassan ahányszor csak megvédtem az ittas anyától. Mostmár nem is beszél Brynnel sem jót sem rosszat,de én egyrészt örültem ennek,mert mindig attól féltem,hogy meglendül a keze a Bryn felé amit nem bírtam volna.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Üveges kék szemeit lustán legeltette rajtam amint lassan az ablaka felé mentem. A tény miszerint "a mindent megteszek a lányomért" hős apja egyszer se dugta ide a képét nálam is fel verte a pumpát, könyörtelen és fogalmam sincs ha így viselkedik a lányával, anyámmal,hogy bánhat.
-Miért nem nézel rám? - halk,rekedt hangja egy cseppet sem volt a megszokott, eltért a hisztis,nyávogó hang tulajdonosától pedig azt hittem már csak azért is mindig erő lesz a hangjában,hogy engem idegesítseni tudjon.
-Anna,undorítónak tartalak van egy fiad mégsem tudtam rád soha úgy nézni mint egy anyára.
-Sem mint úgy,ahogy az első kis kedvesedre.- Gúnyos hang tulajdonosa felé fordultam,gondolkodva néztem szemeiben az élet apró jele sem volt benne, semmitmondó volt.
-Hol van az anyám, Anna?-oldalra döntött fejjel pillantottam az arcára beesett volt és színtelen a mindig sminket viselő nő mintha nemis ugyanaz a nő lett volna.
-Ne terelj, válaszolj őszintén,Black. Szereted még,Leilát?-gondolkodás nélkül is tudtam a választ.
-Szeretem mint,ahogy mindig is tettem és ezt te is jól tudod. -könnyes szemekkel nézett,de mire bármiféle megszánt érzésem is támadt volna felé olyat mondott amivel egy életre elvágta tőlem magát.
-Anyád meghalt,Black. Be dilizet majd saját magát ölte meg,de nem mondtuk el neked,hogy mellettem maradj.
Meghaltam volna vagy mi ez az érzés? Mintha valaki szíven szúrt volna majd késsel együtt kirántotta volna belőlem.
-Ha kétségeid lennének ne legyenek ilyenben nem hazudnék,de amennyi fájdalmat kaptam tőled megérdemled,hogy te is szenvedj.
- Tönkre foglak tenni téged és az apádat is. Ebben biztosak lehettek.- A végére az én hangom is halk volt,de annál több bosszúvágy és ígéret volt benne.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
