Aiden türelmetlenségét hallgatva a fejem még jobban lüktetett.
-Hol van már Bryn? Azt mondta,hogy eljön,anya!
A legrosszabb az volt,hogy tőlem várt válaszokat. Kint a lépcsőn ültem,a kezembe tartva a fejem közbe próbáltam a fiam hangját figyelmen kívül hagyni olykor,olykor nagyokat sóhajtva.
Persze, ő velem szembe egy cseppet sem fáradt el,erős mimika,heves kézmozdulattokkal adott ki mindent magából,attól féltem ki csapja a két szemem.
-Én komolyan nem értem ezt,anyaa. Bryn megígérte nekem!
Mostmár ő is a fejét fogta,mondhatni szép látvány voltunk a fiammal,egyeztek az érzelmeink,le se tagadhatnám,hogy ő az enyém.
-Aiden!
Megint egy kiáltás,de mostmár a kapu felől. Aiden mostmár boldogságtól csillogó arccal fordult Bryn felé, tévedtem mégsem egyeztek az érzéseink.
Fel se kellett néznem a földről tudtam,hogy most épp a közös kézfogásukat próbálják valahogy kivitelezni,de a végét mindig elrontják és aztán ki oktatják egymást,hogy szerintük mit csináljanak másként.
-Jó napot.
Mégsem. Kíváncsian kaptam a kapu felé a fejem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hát igen,sosem szokom meg,hogy a sors ellenem van és ahol csak tudd keretszbe tesz nekem és általában Blackkel szokott szivatni.
A kíváncsi szemű fiam és köztem vándorolt a szeme. A fiammal mindketten csak banbán bámultuk rá.
-Leila!
És igen..így teljes a kép. Eliot eddig az ajándékok be csomagolásával kínlódott az egyik szobába bújva amíg én elfoglalóm Aident,aki igazából elfoglalta magát a saját panaszaival.
A hátamba megállva mostmár ő is a kaput nézte majd magabiztosan le sétált a lépcsőn és egy picit le hajolt hozzám.
-Szedd össze magad.
Szemeimbe nézett ahogy a kezei felhúztak a köről,majd összekulcsolt kezekkel indultunk el a kapu felé.
Kényelmetlen volt az egész és egyben fura,ahogy Eliottal egymás kezét szorongatjuk,de próbáltam el űzni ezt az érzést és nem kimutatni.
-Gyere beljebb.
Eliot invitálta a kapuba fagyott vendégünk aki nem tudta le venni a szemét a kezeinkről.
A megszólításra gúnyosan vigyorogni kezdett majd ellenségesen nézett a szemeinkben Eliottal.
-Be sem mutatkozol?
Nem vártam tőle mást, arrogáns viselkedésén kívül. Megforgattva a szemeim,Eliot helyett válaszoltam.
-Már mindenki ismeri egymást,ugye Black? -szánakozva néztem őt,mert nem érdemelt mást, szánalmas volt csepp szégyen érzet nélkül állt előttem mikor itt hagyott a gyermekünkkel.
