"Egyszer azt mondták: aboldog lányok a legszebbek."
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mivel elhatároztam,hogy munkát keresek neki is vágtam az ötletnek a megvalósításához és a nap folyamán csak azzal foglalkoztam,hogy kapjak egy munkát ami igencsak nehézkesen ment.
Eszembe jutott az is,hogy már ideje lenne külön költözni. Azt ismétlem magamban,hogy azért teszem,mert már elég idős vagyok és korlátlan buli meg minden egyéb,de lehet,hogy köze volt Blacknek is hozzá,egy picit...
-Leila,miért hazudsz magadnak? Te is jól tudod,hogy inkább tőle akarsz szabadulni mit sem menni és bulizni,de amúgy is egy évben egyszer mozdulsz ki az is az ünnepek közt történik.
Puffogva sétáltam a fénylő nap és a többi személyeségeimmel együtt egy nyugodt kis utcában. Meleg idő volt és a virágok kibontakozva nyíltak ki,hogy minden részecskéjuket érinthese a szikrázó nap sugarai.
-Remek,magamban beszélgetek mint egy bolond. Hát végülis ki ne bolondulna meg ennyi baj után?
Hangosan sóhajtva sétáltam tovább még mindig,a kezeimet összefogtam a mellem alatt úgy kémleltem körbe merre is mehetnék tovább. A virággal borított ruhám meg-meg billent egy kisebb gyenge fuvallat miatt én pedig minden alkalommal vissza simitottam eredeti pozíciójában. Tény nem vagyok egy ruhás lány,de nagy ritkán megjön a kedvem,hogy viseljem csak kár,hogy ahogy megjön olyan gyorsan el is illan hozzá a kedvem. Ennyit a nőies kinézetről.
A ruhámról felnézve szembe találtam magam egy zöldséges kis bolttal amire nagy piros betűkkel volt felírva,hogy munka társat keresnek.
Idétlen mosoly húzódott az arcomra és mint egy sült bolond szinte futva törtem meg a bolt és a köztem lévő távolságot. Az ajtót felszakitva léptem be azzal szinkronban szólt az ajtó felett lévő kis csengő is, vendég jött.. vendég egyelőre,remélem.
A hely csodás volt, nyugodt és jó hangulat áradozott végig a kis helységben,lágy zene szólt és a fejemről nem akart eltűnni a mosoly.
Odalépve a kasszához egy idősebb öregember volt,egy széken ülve olvasta az aznapi újságot,vagyis úgy tűnt,hogy olvas,de ahogy egyre jobban néztem azt vettem észre,hogy csak egy képet néz, enyhe mosollyal az arcán. A képen egy kb velem egyidős srác lehetet,napszemüvegben pózolt és persze sütött róla,hogy jó életett él bő fizetéssel. Bámultam volna én tovább is a pali helyes arcát,de egy torokköszörülés vissza rántott a valóságba.
Felnézve szembe találtam magam az öreg ember szemüveggel kerített szemeivel, szemei kékek voltak a napfény pedig megcsillant bennük, meglehetősen szép szempárok voltak,fiatal korában fogadni merek mekkora nőcsábász lehetett.
-Üdvözlöm fiatal hölgy,mit kér?
-Jó napot,nem vásárolni szeretnék, láttam a kis táblát amin írta munkatársat keresnek, kivel kell beszélnem a munka megszerzés érdekében?
-Velem,én vagyok a bolt tulajdonosa. Dolgozott már korábban boltban?
-Nem,de kérem, fontos volna,hogy munkát találjak. Hamar tanulok,ha megmutatja egyszer igyekszem megjegyezni.
Elhallgatott. Gondolkozva nézett rám én pedig magamban nem győztem mormolni egymás után a mi atyánkot, kérlek istenem, kérlek.
-Hmm.. Szerintem fogytam egy fél kg mire végre mondott egy értelmes szót. -Felveszlek,mert egyedül fárasztó mindent elrendezni a bolt körül,de ha észre veszem,hogy sunyiskodni mersz azonnal kirúglak,remélem nem lesz gond.
Örömömben fel tartottam az öklöm az ég felé elkiabálva "egy ezaz", sikeresen rá ijesztve szegény bácsira aki szerintem már meg is bánta ,hogy igent mondott,pár lépést hátrált is tőlem majd vissza vette magabiztos külsejét és megeresztett egy apró mosolyt felém, enyhült szemeivel közelebb intett magához mire újból a pult mellett kötöttem ki.
-Mi a neved kislány? -Leila vagyok és nagyon szépen köszönöm a munkát.Magának mi a neve? Mikor kezhettek? -Lassabban kicsi lány Kacagott fel mély hangjával. -Joenak hívnak és holnap reggel 8-ra legyél itt. Légy pontos. -Persze,hogy az leszek. Itt leszek, ígérem.
Dudolgattva sétáltam haza, hirtelen imádtam az életet,ami furcsán csengett az én számból főleg,mert mindent és mindenkit is utálok.
A hűtőt kipakolva készültem a szobámban ahol zene szövegeket ordibálok majd és valami romcsi sorozatot nézek egészen addig amíg elkap a bűntudat a túl zabálás miatt és szép lassan el nem nyom az álom. Ez volna a terv.
-Miért nem viszed az egész hűtőt?
Éss megérkezett...
- Túl nehéz lenne. Ezzel le is zártam és amilyen gyorsan csak tudtam a cukor bombáimmal fel rohantam a szobámban.
