-Te randizni voltál vele?
A reggeli kávémat az udvaron iszogatva hallgattam a madarak csicsergését egészen meghitt volt főleg,hogy Aiden alszik,Eliot pedig dolgozni ment hajnalban már,ahogy az imént is említettem meghitt volt a hangulat míg megnem jelent ismét Black.
Hitetlenkedve állt meg a kis asztal előtt. Már jó ideje nem járt Annánál,mert Brynt amióta elvitte innen azóta folyton vele van,de a két jó barát nem bírja ki,hogy ne lógjon mindennap a másik nyakán így hát ha így ha úgy,de mindennap hallgathatóm Aiden nyafogását,hogy engedjem ki az utcára biciklizni.
-Igen, talán baj?
-Ez a legnagyobb baj! Egyáltalán,hogy mert téged elvinni randizni? Látod mondtam,hogy el akar titeket venni tőlem.-miközben elképedve néztem rá ő addig gondolkodva ült le az asztalhoz.
A hirtelen féltékenykedése arcul csapott,nem számítottam,hogy felnőtt férfi létére a felesége mellett itt osztja nekem az észt.
-Az a baj a mondanivalóddal,hogy egyáltalán nincs igazság benne.Senki nem tudd elvenni egy olyan dolgot a másiktól ami soha nem is volt az övé. A fiammat tartottad egy pillanatig is a kezedbe csecsemő korában? Nem. Kerestél minket, kíváncsi voltál ránk? Nem.
-Arra kérlek téged hagyd ezt a nárcisztikus fölényeskedő stílusod,mert téged csak az zavar,hogy már tiszta szívedből tudod,hogy eljátszottad az esélyeid! Menny a feleségedhez és a gyermekedhez.
A mondanivalóm cseppet sem hozta el nála azt a hatást amit vártam. Elszánt szemekkel nézett egy darabig mígnem aztán felnézett a házra.-Tudod,igazad van abban,hogy a fiam mellett nem voltam,nem éreztem,nem hallottam első kacagját,szavát. Kimaradtam belőle,de pár dolgot nem tudsz.
-Mindennap bánom és úgy érzem minden percben megszakad a szívem ahányszor ide jövök és látlak titeket,de az is zavar,hogy itt van Eliot az a szemét! Tudom már az első pillanattól amikor találkoztam vele,hogy szerelmes beléd. Biztos vagyok benne,hogy mindent megtesz értetek..-...biztos vagyok benne,hogy mindkettőket óvni próbál mindentől és minden erejével azon van,hogy te beleszeress,de abban is biztos vagyok,hogy én túl önző vagyok ahhoz,hogy ezt engedjem,mert mikor a halál megfogja a kezemet a másikkal a tiédet akarom tartani,hogy megígérhessem megtalállak minden életemben.
Fölém haljolva a hajamat eltűrte a fülem mögé mielőtt apró csókot nyomott a homlokomra.
-Mindig téged fog szeretni a szívem,Leila. Kérlek,hozd ma át Aident és beszéljünk el szeretnék mondani pár dolgot.
YOU ARE READING
Exem a mostoha bátyám?!
Romance-Szeretsz engem? Néztem rá csillogó szemekkel. -Minden meghal bennem,de téged szeretlek. II. -Gyilkoljuk egymást csókkokkal szavak helyett.-