Nem hiszem el, mi a francot csinálok most! Megcsókoltam Sasukét, az egykori gyerekkori legjobb barátomat! Csókolózom vele!
Ráadásul a csók sem éppen gyengéd és óvatos. A kettőnk közti, évek óta felgyülemlett feszültség hiába hagyta már el a testemet, az Uchiha fiú csak most kezd belejönni, s most rajta a sor, hogy kiadja magából.
Érzem, amint bizsergek a csóktól, annyira forrónak és szenvedélyesnek érzem. Az előbb nem akartam ilyen messzire menni, szimplán csak azt akartam, hogy Sasuke végre értsen meg engem, értse meg, mennyit ... jelent még nekem most is, hogy végre fogja fel, milyen nagyon fájt, amikor kilépett az életemből.
Azon kapom magam, hogy mind a kettőnk egyre inkább belelendül, a kezem pedig valahogy Sasuke nyakában köt ki, míg az övé felkúszik libabőrős karomon. Hiába borította már el az elején a köd az agyamat, nagyon is meglepett, amikor a fiú viszonozta a csókot, az elejétől kezdve.
Biztos vagyok benne, hogy az ő szíve is ugyanolyan hevesen ver, akárcsak az enyém. Ajkai puhák, immár gyengédebben nyomja őket az enyémhez. Érzem leheletének lágy csiklandozását az orrom alatt, ujjaimat a fekete tincsek közé vezetem.
Melegség árad a mellkasomban, szikrák gyúlnak fel bennem, ahogy Sasuke közelebb húz magához. Kölnije illata, a lágy és meleg érzés, miközben egymást csókoljuk, mindent varázslatossá tesz, pillangók táncolnak a gyomromban.
A testünk összepréselődik, mintha még egy papírnak sem lenne helye közöttünk, de ekkor a valóság valósággal fejbe kólint, és kipattan a szemem. Csak most döbbenek rá, mit is csináltunk az elmúlt percekben.
━ Én ... ━ simítom a számra a mutatóujjamat, pont oda, ahol az előbb még Sasuke csókolt. ━ S-sajnálom! ━ dadogom össze-vissza.
Fogalmam sincs, mi a fene ütött belém. Hogy lehetek ekkora idióta?
Mivel Sasuke továbbra sem szól egy szót sem, hanem kifejezéstelen arccal mered rám, lehajtom a fejemet. Úgy gondolom, nincs értelme tovább maradnom, Kakashi bácsi úgyis megmondta már Itachi-kunnak, hogy nem leszek itt, így nyugodtan hazamehetek.
Legfeljebb felhívom Inóékat, és beszélgetek velük. Úgyis rég volt már, mikor err lehetőségünk adódott. Az is lehet, hogy Hinatát hívom előbb, ő biztos tudni fogja, mit mondjon. Legfőképpen neki köszönhetően nem vesztem el eddig.
Mielőtt elhagyhatnám az udvart, hallom, ahogy Sasuke odalép mögém. Elkezdek megfordulni és meglátom az arcát, amint tépelődik valamin, ám fekete szemei nem eresztik az enyéimet.
━ Ne menj el ━ mondja halkan.
━ Mi? ━ döbbenek le totálisan. Azt hittem ezek után látni sem akar, erre ne menjek el?
━ Ne menj el ━ ismétli meg hangosabban. ━ Ne fordíts hátat nekem, ha ilyesmit csinálsz ━ utal az előbbi csókra, melyet én kezdeményeztem.
Sasuke gyengéden, de határozottan megragadja a kezeimet, elém teszi és teljesen maga felé fordít. Olyan összezavarodottnak érzem magam abban a pillanatban, mégis biztonságban. Egymásra nézünk, és nem szólunk egy szót sem. A szívem mindjárt kiugrik a mellkasomból, veszek egy mély levegőt.
━ M-mi szeretnél? ━ harapok az ajkamba.
━ Mit akarsz, mit tegyek? ━ teszi fel Sasuke azt az ismerős kérdést, s mélyebbre hajol, közelebb az arcomhoz.
━ F-fogalmam sincs ... ━ Az agyam teljesen üres, a gondolataim mind eltűntek.
━ Akkor miért nem megyünk be? Várnak minket ━ utal Itachi-kunra és a nagybátyámra.
YOU ARE READING
Sötét árnyak közt | Sasuke × Reader - ✓
Fanfiction*ੈ✩₊˚▐ ❛ Mindenki azt mondja, Konoha csendes városának akadémiája nagy neve mögött átlagos. Azonban senki sem tud semmit azokról a történetekről, melyek azokról az átlagos lányokról, a szerelemről, a nehézségekről, a barátaikról, a fiúkról, az élet...
