Sötét árnyak közt | Sasuke × Reader - ✓

── ❛ 𝟬𝟰; váratlan látogatók

Nem is értem, hogyan lehettem ekkora idióta, mikor aznap felajánlottam ezt a fogadást. Elment az eszem. Igen, biztosan elment az eszem. Át sem gondoltam, egyszerűen csak hagytam elhatalmaskodni magamon a régóta bennem gomolygó sértettséget, aztán az első adandó alkalommal teremtettem magamnak egy olyan kivéletes alkalmat a bosszúra, mellyel csak egy probléma van: nem biztos, hogy összejön.

Pont éppen őt, a mogorva, karót nyelt és különc Sasukét kellett kiválasztanom mindegyik közül? Pont őt, akivel évek óta egy normális beszélgetésem sem volt? Akivel Eddig sem tudunk öt percnél tovább elviselni egymást, hiszen lehetetlen? Természetesen. 

Ha legalább Uzumakira böktem volna, még lett volna lehetőségem lecsapni, ugyanis akkor is a közelében lettem volna. De az én szerencsém tényleg nem működik.

Őszintén, nemtudom, miképp fogom ezt véghez vinni. Mégis mi a közös bennünk? A világon semmi. Igaz, amikor gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltunk, a végtelenségig tudtam volna sorolni, de mivel évek óta szóba sem állunk a másikkal, nos ... Sasukéből azóta egy teljesen érdektelen lúzer lett, aki tesz rá, mit gondolunk róla mi, a menők a suliban, míg én viszont nehezen, de megszereztem a helyemet az Akadémia táplálékláncának csúcsán.

Ám Sasuke dühítő módon keresztbe tesz nekem ott, ahol csak tud. Muszáj voltam előállni valamivel, különben a barátnőim biztosan puhánynak gondolnának. Az pedig nem történhet meg. 

━ Megjöttem! ━  kiáltom, amikor beérek a házba, bár tudom, milyen felesleges. Miért is lennének itthon a szüleim?

━ Ó, hát te is megérkeztél, [Név]! ━ hallok meg egy túlontúl ismerős hangot. 

━ Isten hozott itthon! ━  üdvözül még egy valaki. 

━ Ka-Kakashi bácsi? ━  nézek rá elkerekedett szemekkel anya testvérére, vagyis a nagybátyámra, de még inkább elhűl bennem a vér, amikor megpillantom mögötte azt a fiút, akit szintén évek óta nem láttam. ━ Itachi-kun?

━ Látom, sikerült ráhoznunk a frászt! ━  nevet fel jóízűen Kakashi bácsi. 

Hiába pislogok nagyokat, nem képzelődöm. Tényleg mindketten itt állnak előttem. 

Nem hittem volna, hogy így, ilyen körülmények között találkozunk a rég nem látott nagybátyámmal. Nagyon ritkán van alkalmunk időt szakítani arra, hogy még ha csak egy kicsit is, de meglátogassunk egymást. Kakashi bácsi anyám nyolc évvel fiatalabb testvére, pontosabban féltestvére; a nagyszüleim akkor váltak el, amikor édesanyám még kicsi volt, talán négy éves, aztán pedig mindketten újra házasodtak. 

Noha az elején kissé nagy nehézséget okozott nekik az, hogy csak az édesapjuk egy, anyám szereti Kakashi bácsit. Vagyis úgy tudom, még mielőtt túlságosan is fontossá vált számára a munkája, jól kijöttek egymással. Pár éve még gyakran át is jártunk a másikhoz, a nagybátyám pedig sokszor edzett velem az atlétikai csapatba való csatlakozás után, Sasuke is csatlakozott hozzánk akkor. 

De anyám a munkája rabjává vált apámmal együtt, többé nem volt idő gyerekes szórakozásra, mert fel kellett nőnöm. Még a csapatot is otthagytam. Kakashi bácsival pedig is eltávolodtunk egymástól. Hatalmas csalódást okoztam neki a döntésemmel, sokáig győzködött, ne adjam fel, hajthatatlan voltam.

━ Na, nem öleled meg a régen nem látott bácsikádat? ━ tárja ki két karját a férfi tüskés ezüst hajjal, amely a bal oldali, sötétszürke (több esetben feketének tűnő) szemét teljesen kitakarja, arcát pedig az elengedhetetlen maszkja takarja.