Miért Vagy Ilyen?

[Folyosó]

-Sophie!

-Chuck! Szia! Minden okés?-A kisfiú szemeiben láttam, hogy valami baja van.

-Hallottam, hogy ordítasz.

-Ja semmiség ne foglalkozz vele.

-Biztos semmiség? Minho nagyon idegesen futott oda.

-Tényleg minden okés. Menj a tűzhöz én is mindjárt megyek.-A kisfiú elfordult tőlem én pedig elindultam az elöljárók épülete felé, ahol a szobámat kaptam. Newt magyarázott valamit arról, hogy valamilyen gyűlésen azt szavazták meg, hogy itt legyek elszállásolva. Nem volt vele problémám egészen eddig ugyan is mikor befordulta a szűk kis folyosóra, ahonnan a szobák nyílnak, kinyílt az egyik ajtó és kilépett rajta Minho. Megpróbáltam volna úgy elmenni mellette, hogy tudomást sem veszek róla de nem hagyta. Kinyújtotta elém egyik karját, ezzel megállt parancsolva.

-Soph!-kezdett bele.

-Hagyjál békén Minho!
-Nem.-mondta határozottan

-Figyelj.-Már látta, hogy szóra nyitom a számat.-Nem, most végig hallgatsz- emelte fel egy kicsit a hangját.-Sajnálom a karodat. Én tényleg nem akartam, de örülnék ha végre felfognád azt, hogy arra a helyre neked nem szabad bemenned!

-Na és miért nem szabad?

-Csak értsd meg, hogy nem.

-Jó.

A szobámba beérve egy pulóvert kaptam magamra, mivel a Tisztásra már erősen leszállt a hűvös levegő. Az ajtómhoz lépve még átfutott egy olyan gondolat a fejemben, hogy lehet nem lenne jó ötlet kimenni a tűzhöz.

-Sophie!-Szólt kintről Newt.

-Megyek már.-Így hát nem volt mit tennem kiléptem és lesétáltam Newttal a tűzhöz.

Sokféle alak van itt. Most végre volt időm végig nézni mindenkin jó alaposan. Egy kidőlt fatörzsnél ültem egyedül. Nagyon furcsa volt látni, hogy míg nappal itt rend és fegyelem van addig az estére ez nem elmondható. Volt egy srác aki mindenkit kihívott verekedni. Neki megmaradt az arca, hiszen az ő lábát rúgtam ki mikor feljöttem a dobozból.

-Szia Sophie!

-Szevasz Chuckie! Gyere!-Veregettem meg magam mellett a talajt.-Amúgy te mit dolgozol?

-Lögybölő vagyok.-Úgy tűnt kicsit szégyellte, igaz fogalmam sem volt mit jelent az ha valaki lögybölő de nem hangzott a legjobb munkának.

-És ha bármit csinálhatnál mi lenne az?

-Nem tudom ezen még nem gondolkoztam.-Szinte hallottam a fogaskerekek zakatolását, amikor egy óriási sírás szerű visítás hallatszódott a tömör kőfalak mögül.

-Ez mi volt?-Fordultam ijedten a fiú irányába.

-Csak a siratók. Ne aggódj pár nap és teljesen megszokod őket.