Miért Vagy Ilyen?

[Kóroncok]

Másnap a nyesőkhöz mentünk. Tegnap este nem sok minden történt én nem sokat töltötte lent a tűz körül, inkább korán lefeküdtem és kipihentem magamat.

-Szia! Winston vagyok!-Nyújtott kezet

-Sophie. Mi lesz a feladatom?

-Kezdjünk valami könnyebbel etetned kell az állatokat. Itt van, hogy melsik miből mennyit eszik.-nyomott a kezembe egy papírt.

-Rendben.

Már délutánra járt. Winstonhoz készültem, hogy megkérdezzem mehetek-e. Benyitottam egy helyiségbe, ahol Winston éppen egy tyúkot vágott le. Nem vette észre, hogy beléptem mivel háttal állt nekem.

-Khm...-Köhintettem. A fiú összerándult és csak egy ordítást hallottam.

-Sophie! Basszus, nem tudsz hangosabban jönni?-Fordult felém. Az ujjából ömlött a vér.

-Te jó isten! Na jó gyere. Szorítsd le amennyire csak tudod és megyünk a kóroncokhoz.-Egész végig hideg fejjel tudtam gondolkodni. Pechemre persze már be volt zárva az épület, ahol a kóroncok dolgoztak, így kénytelen voltam betörni. Egy jól irányzott rúgással már tárva-nyitva volt az ajtó.

-Gyere gyorsan!-Indultam el egy szobába, ahol le is ültettem a fiút az ágyra. Gyorsan kiszaladtam az előtérbe és összeszettem mindent. Szerencsére nem túl mély a vágás, így varrni nem kell.-Rendben ez fájni fog.-Egy vattakoronggal elkezdtem kifertőtleníteni a sebet. Az arcán látszott, hogy próbálja visszatartani az ordítást. Miután végeztem bekötöztem neki és adtam egy fájdalomcsillapítót is.

-Köszi Sophie!-Nézett rám hálásan a srác.

-Nincs mit! Szerintem ezzel a sérüléssel egy hétig biztos nem tudsz majd kést fogni.

-Kóroncnak kellene lenned!

-Lehet majd meglátjuk!

-Ki van itt bent!-Ordított egy hang az előtérből.

-Csak én vagyok az Jeff, nyugi!-Szólt vissza Winston.

-Mi történt?-Nyitott be hozzánk a fiú.

-Winston kicsit megvágta az ujját ti pedig már nem voltatok itt, úgyhogy nem volt mit tennem be kellet törnöm.-Álltam a fiú elé.-Sajnálom.

-Várj.-Oda lépett Winstonhoz-Ezt te csináltad?-Mutatott rá a fiú ujjára.

-Szerinted?!-Forgattam meg a szemem.

-Na várj csak. Te ilyet tudsz?

-Nem volt nagyszám.

-Okés holnap ide gyere reggel.

2 hét elteltével

Három hete tartózkodom a Tisztáson. Úgy érzem sikerült jól beilleszkednem. Végül kóronc lettem, amivel őszintén semmi problémám sincsen. Általában néhány futár bokáját kezeljük vagy a nyesők elvágott ujjait fertőtlenítjük. Élveztem ezt a munkát, kivéve azt az egy tényt, hogy Minho is feltűnt nálunk néha, ha baja esett egy futárjának.

-Na hogy van?-Lépett oda hozzám, mikor kijöttem a szobából.

-Rendben lesz. Nem nagy dolog, csak ti fiúk mindent túlreagáltok.

-Tud holnap futni?

-Aszta te aztán aggódsz a futárjaidért.-Erre megforgatta a szemeit.

-Oltogatsz még vagy elmondod, hogy tud-e holnap futni.-Nem bírtam ki nevetés nélkül a komoly hangsúlyát.-Soph! Ne nevess!

-Bocsi.-Néztem rá még mindig nevetve.-Igen tud futni holnap.

-Na végre köszönöm.