Miért Vagy Ilyen?

[Tetszene a látvány?]

Minho szemszög

Másnap Bennel futottam. Igaza lett Sophnak, jó kóronc. Nem sok minden változás volt. Nemtaláltunk semmi újat, bár én ezt már előre tudtam. Valamiért nem tudtam rendesen figyelni a futásra. Többször meg kellett állnunk, hisz valami miatt, indokolatlanul gyorsan vert a szívem. Már este felé járt így indultunk vissza a Tisztás felé. Az út közepén megláttam egy követ. Még, ki tudnám kerülni, de mintha elment volna az ép eszem. Nem tudom miért de teljesen ráléptem arra a kőre és hanyatt estem a kavicsokra amik elég csúnyán belefúródtak a hatamba.

-Basszus!

-Minho!-szaladt vissza Ben.-Mi történt?

-Elestem a rohadt kőben!

-Tudsz futni? Idő van lassan zárulnak a kapuk.-Megpróbáltam ráállni de nem sikerült.

-Biztos, hogy nem fog menni.

-Okés akkor segítek, de siessünk.-A fiú felállított és vállát átkarolva nehezedtem rá

Nagy nehezen, de sikerült kiérnünk az útvesztőből.

-Kóroncok!-Órdította el magát a mellettem álló fiú. Nem tudom szavakba önteni mit éreztem, amikor a vörös fürtöket láttam kifutni a kóroncházból. Talán egyszerre voltam boldog, hogy a lány fog kezelni és mérges, hogy ilyen állapotban kell látnia.

-Mi történt?-Maradt nyugodt a lány, miközben intett nekünk, hogy merre menjünk.

-Elestem egy kövön.-válaszoltam miközben sétáltunk, vagyis hát engem inkább Ben cipelt a kóroncházhoz.

-Ennyire?-Kerekedett ki a szeme és lenézett a bokámra.

-Öhhmm...Ja.

-Ügyi vagy.-Nevetett fel. Amikor beértünk az épületbe Soph bevezetett minket egy szobába ahol lefektetett egy ágyra. Ben kiment így ketten voltunk. Megnézte a bokámat és befáslizta.

-Na hát ezzel biztos nem futsz minimum kettő hétig Megpróbáltam fel ülni az ágyon.

-Szhh!-Szisszentem fel.

-Fáj még valamid?-Nézett rám gyönyörűen a lány.

-Nem.-Hazudtam, hiszen a kövek a földön az egész hátamba beleálltak. Nagy fájdalmak közepette-amik a lány tekintetéből ítélve az arcomra is kiültek-felálltam és a vöröske elé léptem.-Nem fáj semmim.

-Nem hiszek neked. Vedd le a pólód.

-Mi van már vetkőztetsz?

-Bírnád, mi? Na gyerünk.-Hát én úgy tettem ahogy kérte.

Sophie szemszög

Az ázsiai úgy tett, ahogy kértem levette pólóját és mit ne mondjak nem nézett ki rosszul. Kidolgozott felsőtestén meg is állt a pillantásom.

-Na csak nem tetszik valakinek az amit lát?

-Fordulj.-Ahogy sejtettem a háta tele volt mély karcolásokkal és vágásokkal. Pár másodpercig gondolkoztam, hogy tudnám lekezelni a csak nem két fejjel magasabb fiú hátát, míg nem eszembe jutott a legjobb megoldás. Leültem az ágy szélére és a fiú beült a két lábam közé, a földre.-Ez nem lesz kellemes.

-Kibírom

Először kifertőtlenítettem a kisebb sebeket, majd rátértem a mélyebbekre. Néhánynál rászorított a lábamra, hogy ne ordítson, és ez valamiért egy nagyon furcsa érzést váltott ki bennem. Éreztem, hogy kavarog a gyomrom és melegség árad szét az egész testemben. Na Sophie koncentrálj! Mire kész lettem a hátával elég sok ilyen ,,beszélgetés" zajlódott le a fejemben.