Gyász és emlékek(Avatar ff)

/II. évad/Lupal és szl'utao

Li'a a következő két napban folyamatosan terveket szőtt. Mo'at állandóan segített neki, amiért a lány rettentően hálás volt.

A harmadik napon, már virradatkor indulásra készen állt az ikránja mellett. Elbúcsúzott az anyjától, majd Mo'attól, aki gyorsan még egy tekercset nyomott a kezébe, majd útnak indult.

Az ikránja alaposan meg volt pakolva, ugyanis sok időre készült elhagyni otthonát. A fatábla szerint ahhoz, hogy valakit visszahozzon a való világba, el kell készítenie egy főzetet, amelyhez tizenkét hozzávalóbót kell gyűjteni. Csakhogy ezeket nem volt egyszerű beszerezni, így hosszú utat kell megtennie, hogy minden szükséges anyagot összeszedjen.

Ebből eddig összesen kettő volt meg, de ahhoz képest, hogy mennyi időbe telik majd a többit megszerezni, ez már haladásnak számított. Az egyik egy ikrán fog, amiből Mo'atnak több is akadt, ugyanis erős nyugtató hatása volt. Ezt Li'a a nyakláncára fűzte. A másik már kicsit bonyolultabb volt, ugyanis Yalna kéregből kellett nedvet kinyerni, de az induláskor már ebből is volt egy kevés a lánynál.

Szinte csak ritka növények kellettek a főzethez, amiket különböző helyekről lehet beszerezni. Szerencsére még néhány tekercs végigolvasása után mindről tudta, hogy hol találja, így legalább nem kellett találgatnia. Habár volt néhány különös hely.

Folyamatosan figyelte az utat, nehogy elvétse az irányt. Legelőször egy másik erdei klánhoz megy és remélhetőleg három hozzávalót is be tud szerezni. Ugyanis arrafelé nő a lupal fa és a szl'utao is, ami egy lágyszárú növény.
Bár a klán szintén erdei, viszonylag távol élnek, így egész nap repülnie kell, hogy szürkületre megérkezzen.

Nem sokkal azután, hogy elindult, a levegő lehűlt és a fagyos szél a lány csontjáig hatolt. Fél órával később pedig az ég is beborult, majd eleredt az eső. Szinte egész nap esett. Li'a már a legelején elázott. Az eső végigfolyta karján és nyakán. Hajából is csöpögött a víz, majd a cseppek aláhullottak a mélybe. De nem zavarta, továbbra is elszántan haladt. Elhatározta, hogy semmi sem állíthatja meg. Most a legfontosabb az, hogy ne tévessze szem elől a célt. Mert ha arra gondolt, hogy van esély, hogy visszakaphatja Neteyamot, eltökéltsége nem ismert határokat.

Az út nyugodtan telt, estére megpillantotta a tábort. A törzs nem volt nagy, talán feleakkora sem, mint az omaticayak. Li'a csendben landolt az ikránjával, a falu mellett.

Leszállt a hátasáról és elindult a tűz felé. Mikor a falu lakói meglátták néhányan felálltak és elé siettek.

- Látlak titeket - érintette a kezét homlokához, majd leeresztette, jelezve, hogy barátsággal érkezett. - Látlak téged Trataa tsahik - fordult a felé közeledő felé.

- Látlak téged - viszonozta a tsahik a gesztust. - Ki vagy, honnan és miért jöttél közénk?

- Isili'a vagyok, az Omaticaya klánból és csupán egy szívességet szeretnék kérni. Segítséget a törzstől.

- Mégis mit tud nyújtani ez a kis falu, amit az Omaticayak nem?

- Növényeket. Olyanokat, amik csak itt találhatóak.

- Lupal fa és szl'utao. Ezek a különleges növények?

- Igen. Nagy szükségem volna rájuk.

- Ezek igen ritka növények és errefelé is csak kevés van belőlük.

- Ezzel tisztában vagyok. De elég belőlük egy kevés is. Kérem szépen.

- Miért kell? Ezeknek a hatása rendkívül mágikus. Nem kerülhet rossz kezekbe.

- Nem adnám ki a kezem közül senkinek.

- És ha a te kezedben sem biztonságos?

- Nekem csak egyetlen célom van. Semmi másra nem használnám.

- Valóban? És mi az a cél?

- Visszahozni valakit.

- Úgyérted, a halálból?

- Eywa vele van. Nem engedi el Mezo-Tireaból. El kell jutnom oda és magammal hozni.

- Lehetetlen célt tűztél ki magad elé.

- Semmi sem lehetetlen, ha Mindenek Anyja akaratáról van szó.

- Miből gondolod, hogy ő is ezt akarja?

- Mert különben nem keltett volna bennem reményt. Lehet, hogy már nem is élnék - mosolyodott el keserűen Li'a.

A tsahik mélyen a lány szemébe nézett, hosszú másodpercekig tanulmányozva.

- Nehéz sorsod volt. Sok szerettedet elvesztetted. A kisebbik lányom megadja neked amire szükséged van. Utána maradj velünk éjszakára. Messze van innen az Omaticaya falu, sokat repülhettél.

- Nagyon szépen köszönöm - hajtotta le a fejét Li'a megkönnyebbülten.

A tsahik hívására egy tíz év körüli kislány lépett hozzá. Bemutatkozott, majd intett, mire a lány követte. A falu központjában állt három hatalmas fa, amelyek tövében különös levelek nőttek.

- Szl'utao és lupal fa.

- Három levélre lenne szükségem, valamint a lupal fa egy kisebb ágára és termésére.

- Vegyél, amennyi kell.

Li'a három levelet vágott magának. Nagy, lapulevelek voltak és olyan vastagak, hogy a tűz sem nagyon tudná átégetni. Majd letört a fáról egy lét arasznyi gallyat és leszakított egy termést, melynek lilás héja volt.

Megköszönte a kislánynak a segítséget, majd a falu szélére ment és az ikránján biztonságba helyezte a kincset érő tárgyakat. Öt hozzávaló megvan.

Nem is volt olyan nehéz. Bár még sok akadály vár rá az út során, ebben nem kételkedett. De most nem foglalkozott ezzel, hanem visszatért a faluba, hogy egy rövid időre álomra hajthassa a fejét.

Sziasztok, itt az újabb rész. Ha tetszik, akkor vote-oljatok. Mindenkinek jóéjt 😊❤️💙