Gyász és emlékek(Avatar ff)

/I. évad/emlék (3)

Már három hónapja történt, hogy az ég népe visszatért.

Ez alatt az idő alatt a Na'vik rendszeresen bevetésekre indultak, különböző helyeken támadtak. Bányákat, vasutakat, egyéb hasonló dolgokat támadtak, akadályozták az ellátást, de sosem merészkedtek közel.

És szintén ezalatt az idő alatt Isi és Xiyle szoros barátságot kötött Kirivel. Ők hárman mindenhová együtt mentek, sülve főve együtt voltak.

Mindenről beszámoltak egymásnak, ha fontos volt, ha nem.

Isi éppen velük beszélgetett. Jelenleg Xiyle számolt be arról, hogy mennyire nagyon jól néz ki Ol'gun és milyen kedves volt ma vele, mikor köszönt neki.

- És mit csinált, mit tett, amivel kiérdemelte a figyelmedet? - próbálta felvázoltatni Xiyle-vel a helyzetet Isi, eddig ugyanis csak annyit hallott, hogy milyen jól néz ki.

- Hát, köszönt nekem - nézett rá Xiyle, mintha ezzel mindent megmagyarázna.

- Ennyi? - Kiri értetlenkedve meredt a lányra.

- És olyan kedvesen nézett.

- Akkor nincs nagy elvárásod a fiúkkal szemben, úgy látom - nevetett Isi.

- Hát, igen, csalódtam benned. Egy lánynak azért kell húznia egy határt és nem lehet mindenki belül - bólogatott Kiri egyetértően.

- Miért hugi, neked nagy elvárásaid vannak a fiúkkal szemben? - lépett oda Neteyam, mire a három lány ijedten összerezzent.

- Hogy kerülsz ide? - nézett rá szemrehányóan Kiri, majd mérges tekintetét továbbvezette az idősebb bátyja mögött előbukkanó Lo'akra és Gekkóra.

- Ja, egy mit kerestek itt? Kettő, miért hallgatóztok? Három, megzavartátok a beszélgetésünket - sorolta Isi.

- Főleg, hogy egy fontos beszélgetést zavartatok meg - tette hozzá Xiyle, aki láthatóan zokon vette, hogy nem tudják kivesézni az Ol'gunnal való találkozást.

Erre a három fiú összenézett.

- Asszem a lányok nagyon nem örülnek, ha félbeszakítják őket - nézett Gekkó a Sully fiúkra, akik egyetértően bólogattak.

- Szerintem nagyon ügyesen levontad a következtetést - bólintott Isi. - Úgyhogy örülnénk, ha mennétek a dolgotokra és nem minket piszkálnátok. Mi legalább megbeszéljük egymással a szívügyeinket.

- Mi is meg szoktuk beszélni, nem? - Neteyam kijelentésére a másik két fiú felnevetett.

- Titeket ismerve roppant mély és tartalmas lehet egy ilyen megbeszélés - forgatta a szemét Isi.

- Ne forgatsd, mert kiesik - szólt rá Neteyam.

- Egyébként nem önszántunkból zavartuk meg a csajos tanácskozásotokat - szólalt meg Lo'ak. - Csak Kirinek kéne a segítsége, mert hamarosan visszajönnek a katonák és valószínűleg lesznek sebesültek. És közben kéne vigyázni Tukra is.

- És ehhez bele kellett hallgatni a beszélgetésünkbe, utána bele is kellett szólni, jól felidegesíteni minket, majd kinyögni egy üzenetet, aminek az átadásához biztos, hogy nem volt szükség mindhármótokra?! - Kiri olyan dühösen méregette a fiúkat, hogy inkább nem is reagáltak semmit, csak várták, hogy valahogy elmúljon a kellemetlen helyzet.

- Én szívesen vigyázok Tukra - szólalt meg végül Xiyle, mire a három hívatlan vendég kifújta a levegőt.

- Menjünk - fordult meg Kiri és Xiyle-vel megfordultak. Kiri tüntetően nem fordult hátra, mikor Gekkó utánuk sietett és megpróbálta kiengesztelni a lányt.