Gyász és emlékek(Avatar ff)

/II. évad/Remény

Zokogva tért magához, annak a hatalmas fának a tövében, ahol bevallotta a fiúnak, hogy szereti. Annak a fiúnak, aki már nincs...
Az utolsó és legfontosabb személy, akire számított, aki megígérte neki, hogy visszajön hozzá.

Összegyűrte a levelet és messzire hajította. Nem akarta elfogadni azt, amit Neteyam írt neki. Nem lehet, hogy nincs többé. Hogy meghalt...
Órákig meredt maga elé, némán. Nem érdekelte, hogy szélvihar támadt és több fát is tövestől kicsavart. Úgy érezte, hogy az üvöltve süvítő szél az ő fájdalmát üvölti, és egy részét a keserűségnek kimossa belőle, egészen a tengerig sodorva. Ahhoz a helyhez, ami elvette tőle a fiút, akit szeret.

Már világos volt az ég alja, mikor Li'a végre megmozdult. Felállt és elindult. Nem figyelte merre, hagyta, hogy a lábai vigyék. Sokat járta az erdőt, míg végül azon a helyen kötött ki, ahol Neteyam megszegte az ígéretét, miszerint mindig vele marad és tett egy újabbat. Azt, hogy visszajön érte. Most ezt sem tudja betartani.

A lány szemét újból elfutották a könnyek, de mielőtt kicsordultak volna, letörölte őket, mert eszébe jutott, mit is kért tőle Neteyam meg régebb, és mit írt a levélben. Legyen erős. Igen. Erősnek kell maradnia. Nem omolhat össze.

Visszaindult, az Omaticayak táborába. Már néhányan keresték, valószínűleg feltűnt az anyjának, hogy egész éjszaka nem volt otthon.

- Li'a - szaladt oda hozzá, amint meglátta. - Hol voltál?

- Neteyam... - suttogta elhaló hangon. - Meghalt.

- Ó, kicsikém - ölelte magához. - Annyira sajnálom - mondta, de Li'a eltolta magától.

- Nem kell. Attól semmi nem lesz jobb. Majd... Majdcsak lesz valahogy.

Nem akarta, hogy lássák, mennyire fáj neki. Erősnek kell lennie, vagy legalábbis annak mutatnia magát. Elindult, hogy kitalálja, mitévő legyen most, hogy már nincs értelme az életének. Eddig voltak barátai, volt családja, és volt szerelme. A barátait és a családját elvesztette, de Neteyam segített neki, hogy feldolgozza a traumát. Majd az egyetlen barátnője aki maradt és Neteyam is elmentek. Elmentek, hogy megvédjék a lányt és az összes többi Omaticayat. Ezt Li'a már nem tudta volna elviselni, ha nem élteti a tudat, hogy megígérte neki Neteyam, majd visszajön érte. Minden nap úgy kelt fel, hogy van mit várnia és úgy aludt el, hogy Neteyamról álmodott. Ez adott értelmet a mindennapjainak. Mikor gyakorolt, hogy jobb harcos legyen, mikor az erdőt járta, vagy bármi mást csinált, jó volt arra gondolni, hogy van valaki, aki gondol rá, van valaki, aki várja a vele való találkozást. Mert afelől kétsége sem volt, hogy a fiú szereti. Szerette...

És most mit fog csinálni? Most, hogy Neteyam már nincs? Nincs az a személy, aki mindezt elérte. Nincs az a személy, aki értelmet adott Li'a életének és így ő maga vált a lány élete értelmévé. Mit csináljon, ha értelmetlenné vált az élete?

Szerette volna visszakapni az utolsó személyt, aki segíteni tudott neki. Aki a legtovább vele maradt és aki a legfontosabb volt neki. Neteyam volt a mindene. Ő jelentette a legtöbbet számára. És ő rá várt egészen addig, míg kézhez nem kapott egy levelet, melyben a fiú búcsúzik tőle.

- Mindenek Anyja, miért tetted ezt? - suttogta, majd ettől eszébe jutott valami.

A szellemfához ment, behunyta a szemét és rákapcsolódott. Rögtön megérezte Eywa jelenlétét és erejét. Azt a végtelen erőt, amely mindent irányít, mégis a háttérben tud maradni.

- Mindenek Anyja - szólította meg ismét. - Tudom, hogy te minden gyermekedre külön figyelsz, mindent és mindenkit szemmel tartasz. Azt is tudom, hogy mindenkit a szívedbe zársz. Mindig minden gyermekednek a legjobbat akarod. - Nagyot sóhajtott. - De engem rettentően sok és súlyos csapás ért ebben az átkozott évben. Elvesztettem mindenkit, anyám kivételével. Mindenkit. Az egyik legjobb barátnőmet. A bátyámat és az apámat. Most pedig Neteyamot... a szerelmemet. És egyszerűen nem tudom, hogy miért. Miért pont én, és miért kell mindezt elviseljem? Nagyon szépen kérlek, hogy segíts. Segíts megtalálnom azt a szerepet, azt a sorsot, amit nekem szántál. Valamiért különbözöm a többségtől, de nem annyira, mint egy kiválasztott. Szeretném tudni, hogy miért. Kérlek válaszolj! - Az ima végére már csak suttogva ejtette ki a szavakat, végül egy kis várakozás után kinyitotta a szemét és szétkapcsolódott.

- Nem fog válaszolni - szólalt meg mögötte egy hang, mire megpördült.

- Mo'at - szólt, felismerve a tsahikot, Neytiri anyját. Az zavartalanul folytatta.

- Mindenek Anyja szinte sosem válaszol személyesen. Nagyon ritkán fordul elő, hogy valakinek egyértelműen válaszol, esetleg megjelenik, vagy meghallgatja a kérését és segítséget küld neki. Jake Sully kivétel és a lányai is különlegesek - célzott Kirire és Rey'kara. - De te nem vagy kiválasztott, csak egy lány, az Omaticayak törzséből.

- Tudom - hajtotta le a fejét Li'a. - Csak megpróbáltam, mert reméltem, hogy... hátha...

- És azt tudod, hogy én ki vagyok? - kérdezte Mo'at, továbbra sem nagyon reagálva a lány közbeszólására.

- Te vagy Mo'at, az Omaticayak tsahikja - pislogott rá értetlenül. Vajon miért kérdezi most ez?

- Pontosan. A tsahik vagyok. Aki néha tudja, mit szeretne Eywa.

- És most mit szeretne?

- Honnét tudjam? Azt mondtam, néha. - Li'a halványan elmosolyodott. - De azt viszont tudom, hogy neked ki van jelölve az utad.

- És szerinted végig tudom csinálni?

- Biztos vagyok benne.

- Miért ilyen biztos?

- Mert mindenki tudja, hogy nagy harcos leszel.

- És ha nem megy? Ha nem sikerül?

- Hidd el nekem, hogy mindent meg fogsz tenni azért, hogy elérd a célod. Ugyanis elsőként kitűzöl egy célt. És ha elérted, már nem kérdés, hogy valóban nagy harcos leszel.

- És milyen célról van szó? Miért akarnám elérni? És miből gondolja, hogy sikerülni fog? Mert nem fog. Neteyam nélkül nem... - Tudta, hogy a tsahik tisztában van az unokája halálával. És azzal is, hogy mennyire fáj a lánynak. Így hagyta, hogy kicsorduljon egy könnycsepp, de mielőtt többszáz másik követhette volna, meghallotta Mo'at következő mondatát. Valószínűleg eleve azért kereste meg Li'at, hogy ezt elmondja neki.

- Van rá mód, hogy visszahozd.

Sziasztok, meghoztam a folytatást. Remélem, hogy tetszik nektek. Vote-oljatok és írjatok véleményeket. Jó éjszakát mindenkinek 😘😘