Gyász és emlékek(Avatar ff)

(/I. évad/Epilógus)

Ha nem vagy kíváncsi egy szomorú lezárásra, hanem csak a boldog befejezés érdekel, akkor ne olvasd el!

Azon az éjszakán a lány megnémult.

Élete hátralévő részében egy szót sem szólt, egy könnyet sem ejtett. Soha többé nem voltak rohamai.

A bátyjának végül igaza lett, ugyanis haláláig nem akadt nála jobb harcos az erdei na'vik között. Félelmetesen gyönyörű volt, mikor harcolt.

Mindenki tisztelte, de megtartották a távolságot. Egyedül az anyja viselkedett vele úgy, mint régen. Az anyja, aki három év múlva halt meg és a lány egyedül maradt, de már elég nagy volt, így önerőből boldogult.

Erős volt, tartotta magát, mert megígérte a fiúnak, akit örökké szeretett, de az elvesztését sosem tudta feldolgozni. Más lett, mint volt, teljesen megváltozott.

Fiatalon meghalt, mindössze huszonnyolc éves volt, mikor a szellemfához lépett, mert érezte, hogy véget ért az ideje.

Az arca szinte mindig kifejezéstelen volt, ha valaki a szemébe nézett, csak ürességet látott benne.

Néha azonban, mikor megfeledkezett a jelenről, arcára kiültek az érzelmek és felismerhetővé vált a régi Isi. Ha ilyenkor néztek a szemébe, akkor gyászt láttak. Gyászt és emlékeket.

Hali! Ez lenne az utolsó része a könyvemnek. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki végig olvasta. Szeretném megköszönni a sok pozitív visszajelzést. Remélem tetszett úgy az egész történet. Legyen szép napotok, sziasztok! ❤️