Gyász és emlékek(Avatar ff)

/I. évad/emlék (9)

Aznap reggel gyönyörű idő volt. Isi megint nagyon korán fent volt már, de most nem ment az erdőbe. Most száját harapdálta és egyenesen a Sully sátor felé tartott.

Már több mint fél éve, majdnem nyolc hónapja történt, hogy Neteyam először megcsókolta. Azóta együtt vannak és a vak is látja, hogy ők együtt akarják leélni az életüket.

Pár perc múlva Neteyam és Lo'ak léptek ki a sátorból.

- Jó reggelt - mosolygott Isi Lo'akra, majd Neteyamhoz fordult és szorosan megölelte.

- Neked is - nyomott egy puszit a lány feje búbjára a fiú. Lo'ak közben elrohant, állítása szerint azért, hogy megkeresse Gekkót, egyébként pedig mert nem akarta zavarni a bátyját és a barátnőjét.

- Muszáj menned?

- Nem muszáj, de tudod, hogy mióta várok erre.

- És én miért nem mehetek? Miért kell itt izgulnom érted, ha ott is lehetnék? Bőven elég, hogy apa miatt aggódok minden alkalommal.

- Nem lehetnél ott - fogta meg a lány kezét. - Hiába kezdted el a kiképzést, még nem állsz készen.

- De őrszemnek már mehetnék. Te is annak mész. Csak jelenteném a dolgokat a távolból.

- Isi, még csak öt hónapja egyezett bele az anyukád és a tsahik, hogy kiképezhessenek.

- De sokkal jobb vagyok a korosztályomnál.

- Igen, viszont nekik több évnyi előnyük van.

- Öt hónap alatt simán felzárkóztam.

- Hé, nyugi. Hamarosan biztos jöhetsz te is. Maximum egy hónap és a te csoportod is mehet bevetésre.

- De én nagyon féltelek. Ha valami bajod esik, mi lesz velem?

- Hacsak Lo'ak nem talál ki valami hozzá méltó ostobaságot, nem fog bajom esni - simította meg mosolyogva a lány arcát.

- És ha kitalál valami ostobaságot?

- Reméljük, hogy mindketten túléljük.

- Nem mondj ilyet - nézett rá Isi riadtan.

- Viccelek, nyugi.

- Nem volt vicces.

- Jó, jó, bocsi - emelte fel a kezeit Neteyam. - De nyugtasson a tudat, hogy most nem bányát fogunk robbantani.

- Persze, hogy nem. Az kéne még csak, hogy rádomoljon egy bánya. Csak jobban örülnék, ha nem is vasutat támadnátok. Mondjuk csővezetéket kéne, mint múltkor.

- De az a múltkor volt.

- Neteyam, gyere már! - kiáltotta Lo'ak.

- Jövök! - sóhajtott a fiú.

- Csak ne legyen bajod - mondta Isi aggodalmasan és izgatottan nézett a távolodó Neteyam után. Első bevetésre megy. Nagyon féltette.

Mikor elindultak a katonák, Toruk Makto vezetésével, Isi a mellette álló Kirihez fordult, aki megnyugtatóan nézett rá.

- Nem lesz semmi baj.

- Tudom. Nagyon túlaggódom, igaz?

- Igen - nevetett a lány. Ennyire még Xiyle sem aggódott... - a mondat végére Kiri már nem is beszélt érthetően, annyira elhalkult a hangja.