A szertartás után, miután Eywa magába fogadta bátyját, Lo'ak visszatért otthonukba.
Sokáig nézett maga elé. Egy órát ült ott, mire már nem sírt, hanem csak nézett maga elé.
Néhány perc múlva rászánta magát, felállt, majd odalépett Neteyam fekhelyéhez. Megigazította a takarót. Megakadt a szeme a zsákon, amibe Neteyam személyes tárgyai voltak. Nem nézett bele. Tudta, hogy bátyja sosem szerette, ha belenéznek. Ezzel pedig Lo'ak teljes mértékben egyetértett, főleg miután egyik nap arra ébredt, hogy Tuk egész teste színes, a harci festékektől, ami Lo'ak zsákjában kellett volna legyen.
Felállt, majd az otthonuk közepén leült. Ekkor Tuk lépett be. Arcán meg most is folytak a könnyek.
Mikor meglátta a fiút, odament és az ölébe kucorordott. Lo'ak védelmezőn átölelte kishúgát. Szívét ismét elárasztotta a fájdalom. Újra szembesülnie kellett a ténnyel, miszerint Neteyam egyszerűen nincs többé. Meghalt...
Már nem tudott sírni, annyira kitöltötte a gyász egész lelkét.
Nagyjából fél óra telhetett el, mire Tuk könnyei elapadtak.
A kislány felállt, majd ő is odaguggolt Neteyam fekhelye mellé.
Személyisége bár még nem volt annyira kiforrott, úgy tűnt, hogy hasonló Lo'akéhoz. Ezért lehet az, hogy ő is testvére tárgyaival matatott, ettől remélve a megnyugvást.
Minthogy a takarót Lo'ak már megigazította, Tuk a párnát rázta fel.
- Nézd! - Tuk hangja meglepett és halk volt. Most szólalt meg hosszú ideje először, így rekedtes volt, a szavak nehezen törtek elő szájából, de Lo'ak így is meghallotta.
Tuk egy borítékot húzott elő Neteyam párnája alól.
Semmi más nem volt ráírva, csak Lo'ak neve.
(Nem vagyok benne biztos, hogy a Na'vik tudtak-e írni, olvasni, de az én történetemben ettől függetlenül tudnak _ -szerk)
- Ez a tiéd? - kérdezte Tuk.
- Valószínűleg nekem címezték - vette át a borítékot.
- Nem láttad Kirit?
- Nem. De mindjárt segítek keresni, csak elolvasom ezt a levelet.
- Jó. Ha látod, mondd neki, hogy Tsireyánál keresem.
- Persze, majd mondom.
Tuk elszaladt, Lo'ak pedig olvasni kezdte a levelet.
Drága öcsikém!
Az utóbbi napokban, mióta tudom, hogy minket, főleg apát meg akarják ölni ezek az avatárok, akiket láttál, egyre inkább nő bennem az a kellemetlen érzés, hogy nem fogja mindenki élve megúszni.
És valahogy úgy érzem, hogy én leszek az, mivel a lányok nem keverednek bajba, a szüleink pedig tudnak vigyázni magukra. Ellenben te mindig ott vagy a veszélyben és általában én vagyok az, aki próbál megvédeni. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog és nem te leszel az, akit elveszítenek Sully-ék, mert azt nem bírnám ki.
Azért írtam ezt a levelet, mert ha a gyanúm beigazolódik, szeretnék kérni tőled egy szívességet.
Nem tudom emlékszel-e Isili'a-ra, a lányra akivel olyan jóban voltam. Mikor elmentünk, megígértem neki, hogy egyszer visszamegyek hozzá.
Találsz egy levelet a csomagomban. Azt kérlek juttatsd el neki, hogy ne várjon rám többé.
Köszönöm.
Öleld meg helyettem is a családomat.
Szeretlek öcsi.
Neteyam
Lo'ak a kezébe temette arcát.
- Neteyam - suttogta.
Ekkor léptek közeledő hangját hallotta. Felpillantott. Kiri és Tsireya léptek be.
- Sziasztok - eresztett meg egy halvány mosolyt.
- Szia - intettek neki a lányok.
- Kiri, Tuk az előbb ment el Tsireyáékhoz, téged keres.
- Oké, előkerítem - fordult ki azonnal nővére az otthonukból.
- Hogy vagy? - szólalt meg Tsireya.
- Szerinted? - mosolygott keserűen Lo'ak.
- Mit olvasol? - szúrta ki szinte azonnal a levelet a lány.
- Neteyam... Tudta. Levelet írt nekem.
Tsireya okos lány volt, nem kellett rákérdeznie, azonnal megértette mire akart kilyukadni Lo'ak.
- Értem. Sajnálom.
- Nem, azt nem értheted - rázta a fejét a fiú. - Neteyam arra kért, hogy egy másik levelet juttassak el az erdőbe, ahonnan jöttünk. Van egy lány, akit szeretett.
- Lo'ak, ne magadat okold emiatt, nem a te hibád.
- De annyira nehéz - a fiú szemét elfutotta a könny.
A lány vigasztalón megölelte.
- Nincs semmi baj. Itt vagy. Otthon vagy és én veled vagyok. Minden rendben. Otthon vagy.
És Tsireya szavaitól Lo'ak lelkében béke és megnyugvás vegyült a gyász és fájdalom tömény egyvelegébe.
أنت تقرأ
Gyász és emlékek(Avatar ff)
قصص الهواةMinden erejét összeszedte és vett egy utolsó levegőt rövid élete végén. -Apa... Többé nem mozdult. Kezdés: 2023. Jan. 10. Minden, ami ebben a könyvben van, az Avatar filmek alapján íródott és minden, amiben eltér a filmektől, az én képzeltem szülemé...
