Gyász és emlékek(Avatar ff)

/I. évad/emlék (8)

- Aúú, Lo'ak, a farkamon taposol!

Neteyam elhajolt Isitől és gyanakodva lenézett.

- Tuk, maradj már csöndben!

Mindketten leugrottak a fáról.

- Basszus, nagyon elszartátok a pillanatot - nézett az egyik bokorra Neteyam, de látszott, hogy nincs annyira kiakadva.

- Mondtam, hogy hallok valamit - húzta össze a szemöldökét Isi, aki szintén nem volt dühös, inkább jól szórakozott a helyzeten.

- Lo'aaaak! - visította Tuk és kigurultak a bokor mögül, beleütközve Neteyam lábába. A bokor ismét zörgött, majd Kiri bújt elő, Gekkóval a nyomában, végül Rey'ka is.

- Ideje volt, hogy végre összejöjjetek, vagy mi - vigyorgott Kiri és megölelte a barátnőjét. - Bocs, hogy elrontották a pillanatot a többiek.

- Áá, mindegy - legyintett Isi és ő is vigyorgott. Közben Neteyam lepacsizott Gekkóval és Lo'akkal, akik gratuláltak neki.

- Ügyes vagy haver - mondta éppen Gekkó.

- Hé! - fordult oda a két lány és a fejüket csóválták. Közben Tuk odaszaladt Neteyamhoz, aki felvette.

- Amúgy lépjetek már le. Légyszi - nevetett Neteyam, majd letette a húgát, és kissé meglökte Lo'akot.

- Jól van, megyünk már - nevetett, majd intett a többieknek is.

Ahogy eltűntek az erdőben, Isi mosolyogva fordult a fiú felé.

- Hol is tartottunk?

- Hát - Neteyam ismét odahajolt a lányhoz, derekánál fogva közelebb húzta magához és megcsókolta.

- Tudod, hogy már mióta szerettem volna ezt megtenni? - kérdezte, mikor elváltak egymástól, mire Isi csak átkulcsolta két kezével a fiú nyakát és mélyen a szemébe nézett.

- Annyira nem is számít. Lényeg, hogy most itt vagy nekem. Ez a legfontosabb.