Oneshots /Kérést elfogadok/ Lassan frissül

Blacknek születve

Kérte: _Sophiesworld_

Karakter; Lyra Talitha Black
[Fekete hullámos hajú, különleges lány ki hatalmas büszkeségére nem átlagos szempárral rendelkezik. A kék szín emlékezteti fiatalabb fivérére és arra amit képviselnie kéne, a szürke a lázadó természetű Siriust juttatja eszébe és Lyra nem kicsit büszke arra, hogy Sirius ezen adottsága benne is meglelhető. Lázadó énje majdnem a Griffendélbe jutatta, de kíváncsi és tudásvágyó énje egy hajszállal nyert így a Hollóhát igencsak kiemelkedő diákja lett.]

Lyra másodéves, Sirius hatodéves, míg Regulus ötödéves!!

Sirius folyamatosan kattogó aggyal figyelte a Hollóhát asztalánál ülő húgát, Lyrát. Ugyan sosem hitte volna, hogy az anyjára kísértetiesen hasonlító lány valójában nem is olyan szabály követő viszont az előző tanévben nem kis sokk érte a Roxfortot. Ugyanazon generációs Black gyerekek törték meg a család hagyományát és nem váltak a Mardekár büszkeségeivé, s míg Sirius a létező legnagyobb fordulatot vette a Griffendéllel addig Lyra ugyan kisebb szégyenfoltot hagyott a család nevén a Hollóháttal. Egy valamit azonban a két előbb említett Black nem tudott a középső gyerekkel ellentétben, Walburga és Orion nem kértek többet a szégyenből és készen álltak arra, hogy eldobják maguktól a 12 éves Lyrát.

– Mi a baj Lyra? – ült le húga mellé Sirius mikor észre vette a csendesen síró lányt egy kevésbé forgalmas folyosón.

– Nem mehetek haza – pillantott fel könnyfátylán át bátyjára a lány.

– Kitagadtak? – lepődött meg Sirius, Őt még a kaotikus beosztás után is próbálták a felsőbbrendűségre nevelni és rávenni, hogy belülről bomlassza a Griffendélt.

– Nem mondták ki nyíltan, de gondolom igen – adta át a levél két darabját Lyra.

– Lyra Talitha Black – kezdte óvatosan Sirius miután átfutotta a sorokat. – A szüleink sosem voltak igazi szülők és minden értük ejtett könnycsepp hiába való. Azt ugyan tudom, hogy te nagyon ragaszkodó típus vagy, de kérlek hidd el nekem, hogy jobb lesz neked.

– Mégis hol? – kérdezte némi gúnnyal a hangjában Lyra. – Tudod London szép és nyáron kevésbé hűvös az idő, de így sem vonz az utca ezekben a veszélyes időkben.

– Miféle veszélyes időkben? – kérdezett vissza Sirius.

– Ugyan, mindketten tudjuk, hogy a mugli származású repülés oktató professzorom nem egy véletlen balesetben halt meg – felelt Lyra. – Odakint senki sincs biztonságban – biccentett az ablak felé.

– Még gyerek vagy, nem kell már most a felnőttek dolgán törnöd magad – karolta át óvatosan Sirius a húgát. – A lakhatásod miatt pedig ne aggódj, ha Potterék nem fogadnak be amit nem mellesleg erősen kétlek, akkor veszünk egy házat az örökségemből és elélünk belőle a nyáron és azután, a Roxfort után már lesz munkám. A legfontosabb amit ne felejts el húgocskám, hogy mindig ott leszek neked.

– Köszönöm Sirius – ölelte magához szorosan bátyját Lyra, majd meglepetten vette tudomásul, hogy Regulus áll előttük.

– Mit akarsz itt? – pattant fel Lyra mellől az idősebb Black fiú.

– A húgunkhoz jöttem, érdekel hogy van – felelt Regulus majd várakozva Lyrára tekintett.

– Már jobban – mosolyodott el Lyra.

– Nem neked köszönhetően – tette hozzá epésen Sirius.

– Lehetne, hogy kivételesen nem egymással vívunk szócsatát? – vonta fel szemöldökét Regulus. – Úgy vélem, hogy fontos dolgokat kell megbeszélnünk.