Oneshots /Kérést elfogadok/ Lassan frissül

Klaus Mikaelson

Nem kérte senki, de remélem akad olvasója.😊 Mint a 6.prefence-ben mondtam itt a folytatás.

A négy éves akárcsak az árnyék követte "nővérét" mindenhova. Ilyen volt az a nap is mikor a két lány beszőkött Niklaus műtermébe.

– Apa nem szeret engem, igaz? – figyelte Hope ecset vonásait T/N.

– Nem igaz, apa biztosan szeret – mosolygott a lányra Hope. – De apa nem az érzelmek hibridje.

– Téged is mindig elkerül? – kérdezte halkan a négy éves.

– Nem – vallotta be Hope.

– Rebekah néni szerint hamarosan engem is elfogad úgy mint téged – lépett a saját vászna elé T/N. – Biztos, hogy én is festhetek?

– Persze – bólintott határozottan Hope.

– Kész vagyok – tette le két órával később az ecsetet T/N. – Majd javítók rajt, ha aludtam – tette hozzá mikor Hope szemügyre vette a festményt.

– Álmos vagy? – fordult a lány után Hope.

– Igen, és fázok is – válaszolt T/N, majd magára hagyta Hope-ot.

[Klaus szemszöge] /MINI TIME SKIP/

Csendben figyeltem az ajtóból, ahogy Hope fest bár az meglepett, hogy T/N nem volt vele úgy mint az utóbbi időben mindig.

– Hol van T/N? – léptem Hope mellé.

– Alszik – tette le az ecsetet Hope. – Rebekah néni szerint T/N beteg.

– Beteg? – kérdeztem vissza.

– Igen, szerinte azért mert T/N boszorkány-farkas hibrid és a farkas énje nincs aktiválva így nem immunis a betegségekre – csillogott szomorúan Hope szeme.

– De? – vártam a folytatást.

– Freya néni szerint T/N azért beteg, mert évszázadokon át nem tudta használni az erejét ami ellene fordult és szép lassan felemészti.

– Hol van most? – hunytam le egy percre a szemem.

– Freya néni T/N szobájában van, mert T/N lázát próbálja lent tartani Bekah nénivel – indult ki Hope a helyiségből. – Engem nem engednek be, mert Freya néni szerint nem nekem való látvány.

– Valószínűleg igaza is van – bólintottam. – Menj, keresd meg Kolt és hozzátok ide Davinát.

– Rendben – trappolt le a lépcsőn Hope.

– Hogy van? – csuktam be magam mögött az ajtót.

– Egyre rosszabbul, Freya bent van a fejében – biccentett húgom a koncentráló nővérem felé. – Már a saját álmai is támadják, ezt próbálja rendbe hozni Freya.

– Szörnyű apa vagyok – ültem le T/N jobb oldalára. – Alig tudok róla valamit és nem vettem komolyan mikor olyan sápadtan jött hozzám és segítséget kért.

– Freya tudja mit tesz, T/N ugyanolyan vidám lesz mint azelőtt – mosolygott rám biztatóan Rebekah.

– Elküldtem Kolt és Hope-ot Davináért – jelentettem ki mikor T/N kilökte Freyát az álmából.

– Nincs rá szükség – rázta fejét nővérem. – T/N erősebb mint hittem, egyedül megbirkózik azzal, hogy az ereje fel akarja emészteni. Egy pajzsot húzott az és elzárta oda az ereje egy részét.

– Helyre állt a szívverése – mosolyodott el megkönnyebbülten Rebekah.

– Hamarosan felébred – húzta ki a szobából húgom Freya. – Ideje, hogy megfelelően kezeld őt is, igazi Mikaelson és ezt bizonyította ma.

– Ez pont úgy hangzott mintha Elijah mondta volna – forgattam a szemeim, de valójában egyet értettem nővéremmel aki nem is mondott semmit a kommentáromra csak becsukta az ajtót.

– Szia apa – mosolygott rám halványan tíz perccel később T/N.

– Szia – simitottam végig H/Sz színű haján.

– Hol van Freya néni? – nézett körbe.

– Valószínűleg a szobájában – feleltem, majd rákérdeztem; – Hogy vagy?

– Már sokkal jobban – ült fel vidáman.

– Ezt örömmel hallom – öleltem magamhoz. – Sajnálom, hogy olyan elutasító voltam veled.

– Semmi baj apa – mosolygott ismét T/N.

– Mit szólnál ha holnap együtt festenénk? – kérdeztem.

– Az szuper lenne – bólintott határozottan T/N.

– Akkor ezt megbeszéltük prücsök – öleltem magamhoz a lányom aki szorosan karolt át.