Minden idetévedt olvasóban egy a közös; fantáziáltak már arról mi lett volna más az adott történetben ha van még valaki. Van aki magát látja ezekben, van aki teljesen új embert alkot, de mind egy helyre vezet. Az olvasó bátorságot merít és üzenetben...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kérte: --
E/1- ben íródott, vagyis T/N szemszögéből. Csak Hope születéséig követi a sorozat eseményeit, de addig sem pontosan és Hope már 6 éves!!
🧛🩸🧛🩸🧛🩸🧛🩸🧛🩸🧛🩸🧛🩸🧛🩸🧛
Nem szívesen léptem át New Orleans határát, de Hayley már hiányzott és a legutóbbi telefonálásunk alkalmával megkért, hogy látogassam meg Őt és kislányát, Hope-ot. Évekig hallogttam a találkozást, ami lássuk be elég nagy szemétség volt, de nem akartam a Mikaelson családnál vendégeskedni, amit ezúttal azonban nem tudok elkerülni. Az elmúlt hat év azonban, nem jelenti, hogy még nem láttam Hope-ot, egyszerűen csak mindig ők utaztak hozzám Californiába.
- T/N! - kiáltott boldogan Hayley és felém szaladt. - Olyan rég láttalak - vont szoros ölelésbe.
- Hiányoztál Hayley - fontam köré karjaimat.
- Te is nagyon hiányoztál nekünk - vált el tőlem Hayley és az ajtó felé bökött ahonnan Hope lesett ki kíváncsian.
- Szia Hope - intettem mosolyogva és gyors léptekkel az ajtó felé indultam.
- T/N néni - ölelt magához pár másodperc erejéig, majd a kezeimre tekintetet. - Hol van a csomagod? Anya azt mondta, itt leszel néhány napot.
- Igen itt leszek - bólintottam -, a csomagom még az autóban van.
- Menj Hope szólj mindenkinek, mi addig bevisszük T/N holmiját, rendben? - simitott lánya hajrára Hayley, Hope pedig megpördült és beszaladt.
- Eleven lány - néztem utána, majd az autó felé vettem az irányt.
- Épp ez a jó az egészben, nem unatkozik mellette senki - követett Hayley.
- Hoztam nektek néhány apróságot - hajoltam be a csomagtartóba és kikaptam a kis bőröndöt, és két ajándék táskát. - Ez a tied - nyújtottam fogadott húgom felé az egyik csomagot miután ellenőriztem, hogy azt valóban neki szánom.
- Köszönöm, de igazán nem kellett volna - rázta meg mosolyogva fejét Hayley.
- Azért remélem tetszeni fog - zártam le a kocsit és egyik kezemben a bőrönd fogantyújával, másikban Hope ajándékával követtem Hayleyt.
- Biztosan - zárta be mögöttem az ajtót Hayley és az előszobába vezetett. - Ideje megismerned Mikaelson-ékat.
- T/N Marshall - lépett elém egy jól ismert ősi, Elijah Mikaelson személyében.
- Öröm ismét látni Elijah - mosolyogtam rá.
- Részemről az öröm - mosolyodott el Ő is és magához ragadta testvérei elől a szót. - Engedd, hogy bemutassam testvéreim, nővérem Freya, idősebb fivérem Niklaus, a fiatalabb Kol, és húgom Rebekah - mutatott mindenkire egyesével a férfi, én pedig egy halvány mosollyal bicentettem a végén, ezzel biztosítva a családot arról, hogy megértettem az információkat.
