Oneshots /Kérést elfogadok/ Lassan frissül

James Potter 3👩‍❤️‍💋‍👨

Kérte; _Sophiesworld_

Karakter; Natalie Smith [Sötét barna, hullámos hajú és csokibarna szemű Griffendéles, aki úgy érzi nem tud beilleszkedni annak ellenére hogy évekkel ezelőtt bekerült az oroszlános házba] (Én így képzelem el⬇️)

Az ünnepek ideje alatt kiürült Roxfortban alig néhányan maradtak. Natalie Smith az iskola falain belül maradt, családja ugyanis félt attól, hogy egyszer nem tudja majd féken tartani az erejét. Azt ugyanis tudni kell a Smith lányról, hogy mugli családban nőtt fel egészen 11 éves koráig. Első évében bekerült a Griffendélbe ahol nem lelte a helyét így a Csillagvizsgáló torony lett a menedéke ahol másodéves korában rábukkant egy naplóra. Fogalma sem volt róla ki hagyta ott, vagy mikor csak azt tudta, hogy a második varázsháború után és bár tévedett nem sokat. A naplót Hannah Abboth hagyta ott miután újjáépítették az iskolát, de a napló jogos tulajdonosa J.F.P. legalábbis ez állt benne.

Nat az unalmas ünnepi lakoma után szokása szerint a Csillagvizsgáló toronyba ment, mint már megannyi éjszaka miközben zsebében ott lapult az előbb említett zsugorított napló. Nath már többször átrágta magát a kis könyvön, de egy oldal komoly fejtörést okozott neki. Nem tudta megfejteni, hogy az mit jelent így hatalmas kutató munkába kezdett. Végre valahára pedig sikerrel járt, az időpont is megfelelő volt, mert senki sem látta így bátran mondta ki a jónak vélt szavakat;

– Portami a casa!

Az aranysárga fény körbe vette a fiatal lányt, azonban amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt.

– Úristen – súgta maga elé Natalie gondolván hogy a bűbáj hibás volt, így nem sejtve semmit elindult a Griffendél klub helysége felé. Össze zavarodva figyelte a hirtelen túl forgalmasnak tűnő folyosót és a sok ismeretlen arcot, majd döbbenete nagyobb lett mikor a Kövér Dáma nem fogadta el az elmondott jelszót.

– Rubint – hallatszott Natalie háta mögül egy lágy hang, majd mellé lépett a vörös hajú lány. – Nem mész?

– De, köszönöm – sietett be továbbra is értetlenkedve a Smith lány és elfoglalta az egyik fotelt.

– Te meg ki a franc vagy? – hajolt Nathelie arcába Sirius Black.

– Natalie Smith – lökte ki személyes teréből a Siriust a lány, majd félve feltette a kérdést; – Mi a pontos dátum?

– 1978. november 27. – ráncolta szemöldökét a lánnyal szemben helyet foglaló James Potter.

– Mégis sikerült  – lehelte maga elé Nat, majd a fiúk értetlen tekintetét látva csak legyintett. – Elkísér valaki Dumbledore professzorhoz?

– Majd James – lökte meg a fiút Sirius.

– Köszönöm az ajánlatot Sirius – forgattak szemeit a lány, majd James felé fordult. – Gyere Potter.

– Honnan tudja a nevünket? – halotta tompán a kérdést Nat mikor már a bejáratnál várta Jamest.

Dumbledore professzor irodájáig aztán néma csendben mentek egymás mellett, míg Natalie a gondolatait szedte össze addig James a lány vonásait figyelte meg és a lány történetén gondolkodott. A kőszobor előtt megállva Natalie várakozoan nézett Jamesre.

– Pitypang – mondta ki James a jelszót a szobor pedig utat nyitott.

– Kérlek várj meg itt – lépett az első lépcsőfokra Natalie, majd mielőtt James válaszolt volna felsietett. Közel fél órán át magyarázta Dumbledore professzornak, hogy miként került abba az idősíkba és, hogy nem halálfaló mire vissza mehetet a diákok közé. James érdeklődve figyelte a megmozduló szobrot, majd kíváncsian követte Nat minden mozdulatát aki csak annyit mondott neki fél vállról;

– Nem jössz Potter?

– Áruld már el nekem – érte utol a lányt James. – Honnan tudod a nevem?

– 2012-ben elég ismert vagy – csúszott ki a lány száján.

– 2012-ben? – értetlenkedett James, de Nath ezután nem válaszolt és ez a téma soha többet nem merült fel.

[4 hónappal később]

Az éjszaka közepén James a Csillagvizsgáló torony felé ment határozottan, és remélte, hogy ott találja majd Nataliet. Nem kellett csalódnia, a lány ott ült egy pokrócba burkolozva és az égitesteket csodálta, épp ezért James csendben letelepedett mellé.

– Azt mondják az igaz szerelem három hónap után alakul ki – kezdte óvatosan James. – Már négy teljes hónapja vagy itt Nat, és az érkezésed felnyitotta a szemem. Nem szeretem már nagyon régóta Lilyt, úgy érzem melletted a helyem.

– Ne haragudj James, de várok valakire aki sosem lehet az enyém – utasította el a fiút Nat. – A napló tulajdonosa olyan számomra mint egy lelki társ.

– Nat – hajolt közelebb James –, ez az én naplóm.

– Nem lehet, ez a napló...

– J.F.P tulajdona – fejezete be Nattel a mondat a Potter fiú.

– A napló James Fleamont Potter tulajdona – vigyorgott James és boldogan illesztette ajkait a lány ajkaira.

– Nem értem, hogy lehet a te naplód!? – ingatta fejét Nat miután elszakadt a fiútól.

– Elrejtettem ötödéves koromban – vont vállat lazán James.

– James, a Roxfortot egyszer újjá kellett építeni az én időmben – világított rá a tényre Natalie, majd mindenbe beavatta a fiút ami nem árult el túl sokat a jövőből.

– Maradj velem Nat – fogta kezei közé a lány arcát James. – Ne hagyj magamra.

– Veled leszek James, a végsőkig – mosolyodott el Natalie majd a fiú vállára dőlt.