Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

28. Káosz

Chan

Mivel végre összegyűltünk, leültettem őket az asztalhoz. Lix segítségével kihoztuk a tányérokat, és az evőeszközöket. Mindenkinek szedtem ki a reggel készített ételből, amit természetesen megmelegítettem.

-Na akkor jó étvágyat mindenkinek!-szólaltam meg miután tálaltam a srácoknak.

-Köszönjük szépen!-mondták egyszerre. Eszembe jutott hogy nincs elég üdítő, ezért visszaindultam a második otthonomba, a konyhába.

-Hey Chan! Te nem eszel?-szólt utánam Hongjoong, mire muszáj volt megállnom.

-Majd eszek, mindjárt jövök.

Mivel már poharat minden vendégünk kapott, így csak a később érkezőknek kell vinnem. Ez nagyban egyszerűsítette a dolgom. Felkaptam melléjük két üdítőt. Egy limonádéra, és egy kólára esett a választásom.

-Chris te nem vagy normális!-ugrott fel a helyéről Felix.-Szólhattál volna, hogy segítsek!-egy pillanat alatt kikapta a kezemből a poharakat.

-Megszokhattad volna..Mindig mindent egyedül akar megoldani.-forgatta meg a szemét Changbin. Belegondolva nagyon is igaza van.

-Hé! Ne piszkáld már!-szólt rá Seungmin, amin nem kicsit lepődtem meg. Bár jól esett, hogy az én pártom fogja.

-Köszönöm Min, de Changbinnak igaza van, tényleg mindig magamra akarom vállalni a dolgokat.-mosolyodtam el kínomban.

-Nem azt mondom, hogy nem értek vele egyet, mert igaza van, csak éppenséggel nincs egy újabb szócsatához türelmem.-vont vállat.

-Azta! A kölyök megmondta!-nevetett fel Seonghwa.

-Vigyázz mit mondassz mert ez a ,,kölyök" kicsinál!-röhögött Minho.

-Személyes tapasztalat?-kezdte el a piszkálódást Hyunjin.

-Haha nagyon vicces vagy hisztike!-vágott vissza Minho. Hát úgy érzem itt tényleg káosz lesz.

-Hisztike? Nee, én ezt nem bírom!-nevetett Woo.

Mivel nem úgy néztek ki, mint akik enni szeretnének tovább, így gyorsan összepakoltam, nehogy összetörjenek valamit. Inkább otthagytam őket, és elmentem mosogatni.

Felix

Ahogy látom Chan feladta, hogy leállítja őket. Gondolkodtam rajta, hogy menjek e segíteni, de úgy voltam vele kell legalább egy épeszű ember ezek közé.

-Hé szálljál lefele rólam!-Minho hangjára feléjük pillantottam.

Mi. A. Jó. Ég? Egy pillanatra bambultam csak el...Seonghwa Minhon ül, és elkezdte csikizni. A többiek csak szórakoznak rajtuk. Megértem, nem mindennapi látvány. Látszólag már oldódott kicsit a hangulat és nem akarják egymást még viccből se elásni. Ez egy nagyon megnyugtató dolog.

-Hé Lix, nálad van a telód?-kérdezte Innie huncut arckifejezéssel. Egyből értettem mire gondol.

-Hát hogyne!-vettem ki a zsebemből egy gonosz mosollyal.-Le ne bukj!-figyelmeztettem. Bólintott és sunyiban elkezdte fotózni őket.

Vigyorogva figyeltem a jelenetet. Visszakaptam a telóm, és elkezdtem nézegetni a képeket. Készült egy videó is. Nehezemre esett nem hangosan felnevetni. Valaki a vállamhoz ért, ezért megugrottam.

-Nyugi csak én vagyok.-mosolygott Wooyoung.-Jól sikerültek?-utalt a képekre.

-Szóval valakinek feltűnt.

-Egy ilyen dolog természetesen.-húzta ki magát büszkén.-Sokszor csinálok én is ilyeneket, szóval ja. Amúgy elküldöd a képeket?-vigyorgott.

-Persze.-átküldtem minden képet.

Visszaült a helyére, és elkezdte nézegetni őket. Vagyis gondolom azt csinálta, mivel a vigyorgása letörölhetetlen volt.

-Auu!-kiáltott fel I.N.-Ez melyik volt?-nézett szét mérgesen, egy párnát szorítva.

-Hé, vannak idősek akik felé tiszteletet kéne mutatnod!-szólalt meg szórakozva Mingi.

-Ó igen?-fogta a párnát és telibe arcon dobta vele.

-Ezt még visszakapod!-kapta fel a párnát és fenyegetően figyelte a kisebb mozdulatait.

-Hajrá hyung!-nyújtotta ki a nyelvét, amin egyrészt meglepődtem és vicces is volt.

-Te akartad!-nézett rá kihívóan, és kacsintott egyet.

Innie szaladni kezdett, majd megállt Han előtt kicsivel. Ekkor értettem meg mire megy ki a játékuk. Elmosolyodtam az ötleten. Mingi eldobta a párnát, I.N lahajolt így Hant lett fejbe taláva. Mindenki nevetni kezdett.

-Ne mondjátok, hogy ez volt a célotok?!-vihogott Seungmin.

-Nem az elejétől, de Jeongin utalása után igen.-válaszolt az idősebb.

-Yang Jeongin! Hogy voltál erre képes?-nézett szúrós szememmel Jisung.

-Szerintem teljes mértékben bulis volt!-nevetett még mindig Min.

-Tudod mi igazán bulis?-pillantott rá Jis.

-Na mi?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Ez.-vágta hozzá a párnát, ami tökéletesen az arcában landolt.

-Ez így még nem elég jó! Én is beszállok!-kiáltott fel Woo.

-Akkor már én is!-kapott fel egy párnát San.

-Okés, akkooooor....PÁRNACSATAAA!-kiáltott fel Wooyoung és Minho.

-Óvodában érzem magam..-suttogtam magam elé.

-Nyugi én is.-ült le mellém Changbin.

-Azt hittem te is beszállsz.-mondtam ki hangosan a gondolatom.

-Igazából azt tervezem.-elővett a háta mögül egy párnát és készült a fejembe nyomni. Szerencsére gyorsan lereagáltam.

-Na! Ez csúnya volt!-löktem le a földre.

-Jók a reflexeid!-pislogott elismerően.

-Tudom.-mosolyodtam el. Ezután csak úgy otthagyott.

Mivel most nem volt humorom ehhez az egészhez, így inkább elkezdtem teljesen értelmetlen dolgokon gondolkodni. Igen ennek tényleg több értelme van, mint szórakozni. Na mindegy. Hirtelen csak annyit észleltem, hogy valaki elém tartja a kezét, és elkap egy párnát.

-Szívesen.-szólalt meg megmentőm, Hyunjin.

-Uhh köszi!-mosolyogtam rá hálásan.

-Van valami baj?-kérdezte kissé aggódónak tűnő arccal.

-Nincs semmi..-válaszoltam halkan.

-Ha van valami nyugodtan elmondhatod.-ült közelebb.

-Rendbe...Na várj! Ha te is párnát akarsz hozzám vágni, én nyakon csaplak!-fenyegettem meg. Nem hiszem, hogy meghatotta, de na.

-Nyugi van már! Nem szándékozom. Azért jöttem ide hozzád, mert nagyon letörtnek tűntél.

-Ohh akkor oké. De tényleg jól vagyok, csak elbambultam.

-Ausztrál duma.-forgatta meg a szemét.

-Ez gonosz volt!-bokszoltam a vállába.

-Jójó bocsi.-nevetett.-Na gyere ide törpe!-tárta szét a karját. Vonakodva, de megöleltem. Jól esett a biztonságot nyújtó ölelése.

-Amúgy meg nem vagyok törpe! Te vagy egy zsiráf!-dönnyögtem morcosan.