Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

23. Woojin beavatása

Felix

Amikor benyitottam hyungom szobájá, viszont nem találtam bent senkit nagyon megijedtem, mivel lent nem lehet, mert onnan jöttem. Fürdőbe szintén nem lehet. Mikor újból benéztem a szobába, akkor tűnt fel, hogy nyitva van az ablak. Azonnal elkiáltottam magam. Eskü nem akartam senkire a szívrohamot hozni.

-Jézusom Lix mi a baj?-kérdezte aggódva Chan. Szegény látszólag azt se tudta hol van, viszont ez most nem hatott meg.

-Mondjuk az hogy Jimin nyom nélkül eltűnt?!-kiabáltam rá. Nem szeretek senkivel kiabálni.

-Hogy mi?-kérdezte értetlenkedve.

-Oh..-szólalt meg Min. Látszólag rájött, hogy mi folyik itt.

-Most komolyan?! Én ezt nem hiszem el! Azok a kis...-szidta őket Bin.

-De hogy a jó égbe nyitották ki az ablakot?-tette fel a kérdést I.N amin egyikőnk se gondolkodott még.

-Na ez egy baromi jó kérdés.-gondolkodott el Minho.

-Lehet, hogy megzsarolták?-vetette fel a lehetőséget Han.

-Nincs kizárva.-sóhajtott fusztráltan Chan.

-Oh! Ugye nem?-kiáltott fel hirtelen Minho.

-Minho megijesztessz! Mi az?-kérdezte idegesen Hyunjin.

-Valamikor az este hallottam egy puffanást. Kinéztem az ablakon de nem láttam senkit. Most így belegondolva...

-Lee Minho! Eszedbe se jusson magadat hibáztatni!-szólt rá idegesen Jisung.

-De ha...

-Nincs de ha! Fogd már fel, hogy nem a te hibád!-kiabáltam le.

-Jól van. Most szépen felhívom Woojin addig mindenki menjen dolgára.-oszlatott szét Chan.

Igen, ehhez már rendőrség kell. Woojin régi barátunk. De mivel rendőr, így nem élhet velünk.

Chan

Visszasiettem a szobámba és felkaptam a telóm. Kikerestem Woojin számát és már hívtam is. Tudom, nem a privát számát kéne hívnom, hanem a rendőrökét, de most nem tudnék egy olyan rendőrrel beszélni akit nem ismerek annyira. Kis idő múlva fel is vette.

–Szia Chris! Mi újság felétek? Minden oké?-kérdezte.

–Szia! Igazából sok minden van amit szeretnék mondani. De most van valami fontosabb.-komolyodtam meg.

–Miről lenne szó?-váltott ő is másabb hangnemre.

–Mivel rendőr vagy, gondolom hallottál a Szöulban felbukkant bandáról.

–Természetesen. Ugye minden rendben veletek?

–Ha oké lenne minden, nem hívtalak volna.-forgattam meg a szemem, de ő ezt nem láthatta.

–Igazad van, sajnálom! Folytasd kérlek!

–Kb másfél hete hagytak az ajtónk előtt egy üzenetet. Ezután rá egy hétre egy fiút helyben hagytak a házunk előtt. Utána láttam őket a hírekben. Tegnap ismét kaptunk egy üzenetet. És ma reggelre a srácnak nyoma veszett. Röviden ennyi. Fogalmunk sincs mihez kéne kezdenünk.

–Chan, igazán szólhattál volna hamarabb!-kezdett volna szidni, de nem hagytam.

–El ne kezdd te is! Tisztában vagyok vele! Mondd inkább mi legyen!

–Értesítem a többieket, de ma át kell, hogy menjek, és akkor mindenről beszámoltok részletesen. Utána elküldöm a fiúknak, és nyomozunk az ügyben. Úgyis pont ma kaptuk volna meg ezt a banda ügyet.

–Rendben. Mikorra jössz?

–Szerintem 10-re ott leszek.

–Oké, köszönöm. Várunk!

–Ez a dolgom. Na szia!

–Szia!