Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

26. Vendég csere

Woojin

Megnyitottam az üzenetet, amit az egyik munkatársamtól kaptam. Máris találtak információt erről a Park Jiminről. Figyelmesen, jól átértelmezve végigolvastam ez egész leírást.

-Na?! Mit írtak? Megtudtál valamit?-mászott szinte a telefonomba Jeongin.

-Nyugodj le, és inkább ide figyelj!-szóltam rá feszülten. Egyből elhallgatott.-Megtalálták az adatbázisban Jimint. Viszont nem sok dolog van róla. De amit tudunk róla: egyke, szülei dús gazdag üzletemberek voltak, de mára már csak élvezik a pénz nyújtotta luxust. Általánost elvégezte úgy ahogy, de a középiskolából csak 2 évet járt be utána ott hagyta és elment a környékről.

-Na de várjunk! Ha jól számolom akkor még csak 16-17 éves lehetett. Akkor hogy mászkálhatott egyedül?-értetlenkedett Felix.

-Lixie hyung, ennek több oka is lehet. Vagy később kezdte az általánost, vagy nem volt jó kapcsolata a szüleivel ezért más rokonhoz adták, és azok felügyelték. De semmi sem biztos, mivel nincs pontos információnk.

-Igen. Most pedig folytatnám. Másfél év múlva ismét megjelent a városban, ekkor már gazdagon. Azóta pedig különösebben semmi különösebb hír nem volt róla.

-Hm..értem. Ez fura nekem, de lehet tényleg csak véletlen egybeesés.-dörzsölte meg a szemét Lix.

-Kicsit utána kerestem a várakozásunk közben és volt egy pletyka, amit sok helyen említettek. Elvileg belekeveredett valami furcsa közösségbe és ennek köszönhetően szedte meg magát pénzzel.-osztottam meg a legutolsó információt is velük.

-Ha ez igaz, akkor tényleg gáz a helyzet.-jött be Han.

-Na jó még valaki ki akarja hallgatni a beszélgetésünk?-idegeskedtem.

-Igazából mindenki hallotta csak nem akartunk megzavarni..-szólalt meg Changbin is.

-Oh. Szóval így állunk..Akkor nincs mit magyaráznom! Ha megbocsátotok nekem mennem kell! Ezt az ügyet jobban ki kell vizsgálnunk.-közöltem és már indultam is a cipőmért.

-Nem maradsz ebédre?-kérdezte szomorúan Chan.

-Sajnálom, de nem. Majd máskor bepótoljuk! Ha valami kérdésetek van először a két kis okostojást kérdezzétek!-böktem Felix és Jeongin felé.

-Értem. Hát akkor vigyázz magadra! Ha bármi van értesíts azonnal!-nézett komolyan a szemembe Chris.

-Rendben. Sziasztok!-kiléptem a házból, és indultam az örsre.

Chan

-Amúgy szerintem most hagynunk kéne ezt az egészet.-szólalt meg Felix. Értetlenül, és hitetlenkedve néztünk rá.-Figyeljetek! Nem megoldás, ha félelemben élünk. Persze tudom ez ilyen helyzetben nem könnyű, de nem idegeskedhetünk egész nap azon, hogy mikor törnek be és bántalmaznak. És ha jól tudom mindenki tanult önvédelmet, plusz mindig egymás nyakán lógunk, szóval megvédjük a másikat, ha bajba keveredne.-érvelt a véleménye mellett.

-Végülis Lixnek igaza van.-gondolkodott el Min.-Nincs értelme parázni.

-Jól van én nem bánom, de ha valakinek baja lesz...

-Nem lesz baja senkinek! Ha meg esetleg, valami csoda folytán mégis történik valami, megyünk és szépen lerendezzük.-magyarázott tovább.

-Jó felfogtam, oké!-emeltem fel a kezeim.

-Na akkor csináljunk valamit!-pattant fel izgatottan I.N.

-Ez eddig oké, de mit?-érdeklődtek a többiek.

-Most jut eszembe! Ma hívtam Woot.

-Tényleg! Szegénynek nem szóltam, hogy nem megyek be.-nevette el magát Minho.

-Ezért hívtam. Azt mondta délután lehet ráérnek. Szóval, ha nem bánjátok áthívom őket. Oké?-vetettem fel az ötletet.

-Igeen! Wooyoung hyungot nagyon szeretjük!-vigyorgott Innie.

-Ez azz! Végre újra láthatom őket!-ujjongott Lix is.

-De jó mégtöbb észlényt kell kibírnom..-húzta el a száját Seungmin, de a szája sarkában ott ült egy halvány mosoly.

-Minél többen vagyunk annál nagyobb az esélye, hogy jót szórakozok szóval indulj és hívd fel a drága, szeretett munkatársam!-utasított Minho.

-Jól van már!-az előzményeknél rányomtam a hívás gombra. Pár pillanat múlva fel is vette. Dolgoznak ezek vagy folyton a telójukon lógnak?

–Hello Chan hung! Mizu van?

–Semmi, Woojin hamar elment, ezért gondoltam hívlak, hogyha van kedvetek gyertek át.

–Még fél órát bent kell lennem, de utána szerintem át tudunk menni.

–Jól van akkor, a srácok már fel vannak pörögve.

-Chaaan! Végre megjött!-ordított fel Hyunjin.

–Mi jött meg Hyunjinnak?

–Hát biztos nem az esze..

–Na erre majd még visszatérünk. Felhívom a srácokat is, hogy készüljenek. Majd tali, sziaa!

–Okey, szia!

Letettem a telefont és Hyunjin kezdtem el keresni. Hamar meg is leltem.

-Na mi jött meg?-érdeklődtem.

-Néézd, az a karkötő amit már régóta kinéztem magamnak!-mutatotta meg az új szerzeményét.

-Jól néz ki.-állapítottam meg.-Most nekem mennem kell 10-szer annyi ételt készíteni.-sóhajtottam fáradtan.