Veszélyben is együtt-Stray Kids ff. (Befejezett)

01. ,,Kellemes ébredés"

Chan

Legédesebb álmaimból egy nagy csattanás riasztott fel. Lajhárokat megszégyenítő módon bújtam ki melegséget árasztó ágyamból. Most vajon mit törtek össze? Komolyan imádom a srácokat, de néha elviselhetetlenek.
Levánszorgtam a lépcsőn, és a nappali felé vettem az irányt. Amikor leértem vissza kellett fognom magam, nehogy kitörjön belőlem a röhögés. Megint Minho és Han balhéztak. Ez még talán oké lett volna, vagyis nem igazán, de mindegy is. Az utóbbi személy egy serpenyőt tartott a kezében és azzal hadonászott, de az sehogy sem fér a fejembe hogy drága Minhónk mért próbált egy alsót a másik fejére húzni. Mindenesetre elég szórakoztató látványt nyújtottak. Pár pillanat múlva észrevettek pontosítva csak Minho, mert ugyebár sikerült az alsónadrág hadművelete, így szegény Han semmit sem látott. Jisung valószínűleg védekezésképp meglendítette a serpenyőt, és fejbe vágta a másik jómadarat. Mikor ez megtörtént hirtelen lekapta az alsót a fejéről és aggódva nézett a meglepődött fiúra, aztán rám tévedt a tekintete.

-Öhm...izé..s-sajnálom Minho..-pillantott a mellette állóra.

Pár perc csönd következett. Én meg álltam ott sokkoltan, és próbáltam megemészteni hogy mi történt az elmúlt pár percben. Míg így bambultam egy nevetés törte meg a csendet.

-Nincs gond Han, csak hirtelen jött az ütés.-nevetett továbbra is.-Hé, ne nézz már ilyen szomorúan, nem halok meg nyugi.

-Figyelj hyung, tényleg sajnálom!-hajtotta le a fejét.

-Mondom hagyjad. Eleve én kezdtem.-vonta meg lazán a vállát.

Valószínűleg leeshetett neki, hogy még mindig itt állok karba tett kézzel, mert felém fordult és megvakarta a tarkóját.

-Hello Chan..megtudom magyarázni!-védekezett egyből.

-Most egyenlőre csak annyira vagyok kíváncsi, hogy mi a fene volt ez a csattanás, ami miatt reggel 5:24-kor felkellett kelnem?!-komolyan mondom kikészítenek.

-Jah, hogy az.-nevette el magát Han.-Véletlenül leütöttem a serpenyővel egy poharat.-vigyorgott.-De nyugi hyung kidobtam és felsepertem!

-Szerencsétek, hogy nyugodt természetű vagyok.-mosolyodtam el fáradtan.-A sztorit majd miután mindenki felkellt elmesélitek. Most pedig Han drága tünés aludni! Minho te gyere velem, mert kell egy kis hideg borogatás a fejedre.