Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett

II. évad 5. rész

Ben Chilwell

A zsebembe nyúltam a telefonomért, hogy felhívjam Christian-t. Pár csörgés után fel is vette a telefont.

- Szia Ben.- mondta egy kicsit álmos hangon.

- Szia Christian!- köszöntem én is.

- Gondolom, most leakarod üvölteni a fejem.- mondta sóhajtva.

- Egy kicsit igen, de Phoebe-nek szüksége van rád! Gyere ide!- mondtam egy kicsit parancsolva.

- Nem, Phoebe-nek biztos, hogy én lennék az utolsó ember a földön, akire most szüksége van.

- Rosszul van. Magába fordult azóta, hogy elhoztam tőled.- mondtam el neki az igazat, és egy pár percig csend volt a vonalban.

- Indulok...- mondta, és lerakta a telefont.

Én ameddig nem jött meg Christian gondoltam csinálok egy teát nekik.

Christian Pulisic

Leparkoltam Phoebe háza előtt, és egy nagy levegőt vettem mielőtt bementem volna. Hátranéztem és láttam, hogy Aaron elaludt az úton ide fele. Óvatosan kivettem az üléséből, és bevittem magammal.

Amint beléptem Ben sietett oda hozzám, és kikapta a kezemből Aaron-t és a lépcső felé mutatott. Egy újabb nagy sóhaj utám elindultam felfelé. Megálltam Phoebe szobája előtt és kopogtam először.

- Menj el Ben, kérlek!- szólt mérgesen Phoebe

Nem hallgattam rá, így benyitottam és amint beléptem egy párna repült az arcomhoz.

- Azt hiszem ezt megérdemeltem.- mondtam teljesen jogosan.

- Christian?- nézett rám meglepetten.

- Szia, Phoebe!- léptem volna közelebb, de inkább felszállt az ágyról, és távolabb ment tőlem.

- Mit keresel itt?- kérdezte, teljesen jogosan.

- Igazából, én se tudom, hogy miért állok az a nő előtt, akit mindennél jobban szeretek.- néztem a szemeibe.

- Persze...- hajtotta le a fejét.

Közelebb léptem hozzá, és kezeimet állára tettem, és felemeltem őket, hogy a szemeimbe nézzenek.

- Bárcsak...- kezdtem el, de Phoebe közbevágott.

- Bár ne találkoztunk volna?- kérdezte, Phoebe.

- Nem, nem erre gondoltam!- vágtam rá gyorsan.

- Én viszont azt kívánom bár ne találkoztunk volna.-lépett el tőlem- És bárcsak ne szerettelek volna, de szeretlek....Szerettelek. És most megpróbállak elfelejteni!- kezdtek az enyém és Phoebe szemeibe könnyek gyűlni.

- Kérlek,- léptem hozzá, és fogtam meg a kezeit.- ne gondolj rám haraggal!- csókoltam meg a kezeit.

- Egyáltalán nem akarok rád gondolni. Nappal már egész jól elvagyok, de éjjel még még mindig álmodok rólad, rólunk- mondta az utolsó szavakat halkan.

Most én is mondjam el az igazat, hogy én egésznap csak rá tudok gondolni, és senki másra. Éjjelente az ő képeit szoktam nézegetni, hogy én ezt a csodálatos nőt, miért hagytam elmenni.

- Igazságtalan, ugye?- sétált az ablakhoz, és csak nézett ki az ablakon.

Mögé léptem és karjaim közé zártam. Ebben a pillanatban akartam maradni örökre. Phoebe megfordult, és az arcaink vészesen közel voltak egymáshoz.

- Christian- suttogta Phoebe.

Sziasztok! Mi a véleményetek a fejezetről?

Tiktok: csakegywattpadiro

Instagram: egywattpadiro