Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett

5. Fejezet

Phoebe Rowan

Másnap reggel a telefonomra keltem. Egy üzenet jött egy ismeretlen számról.

"Ma ebédelni kell jönnöd hozzánk!
                                                                       Márk"

Idegesen dobtam el a telefonomat, ami hangosan csattant a padlón. 

- Valami baj van Phoebe?- nyitott be anya.

Nem mondtam semmit, csak ültem az ágyon. 

- Phoebe?- jött közelebb, és leült az ágyam szélére. - Mi a baj?- fogta meg a kezemet.

- Nem akarom anya!- mondtam, majd a könnyeim elkezdtek folyni.

- Mit Phoebe? Kérlek, beszélj hozzám!- fogta két keze közé az arcomat.

- Márk.- vettem egy nagy levegőt, mert úgy éreztem, hogy megfulladok- El kell mennem vele ebédelni.- folytak ismét a könnyeim.

- Nem, nem kell elmenned vele.- ölelt át anya.

Anya karjaiban biztonságban éreztem magam. Emlékszem, mikor kicsi voltam mindig anya karjaiba menekültem. Anya mindig meg tudott engem vígasztalni. Amikor meséltem neki Márkról, akkor is mondta, hogy mindnet megtesz azért, hogy megmentsen tőle.

- Anya- szólaltam meg egy pár perc múlva.

- Tessék?- nézett rám.

- Tegnap, miért engedted be Márkot és az anyját?- néztem most már én is rá.

Anya vett egy nagy levegőt majd elkezdte.

- Márk bejött a kórházba és megfenyegetett. Azt mondta, ha nem játszom el a jó anyóst, akkor meg öl téged.- felültem teljesen, és megöleltem szorosan.

- Nekem is ezt mondta, hogy megöl, ha nem teszem azt amit mond- mondtam.- Megígérem neked, hogy valahigy véget vetek ennek.- mormoltam a vállába a szavakat.

- Egyedül nem. Én itt vagyok neked.- simogatta meg az arcom.- Megleszel?- kérdezte, mire bólintottam.- Rendben, ha bármi van hívj!- mondta.

- Igen, tudom.- álltunk fel mind a ketten.

- Majd este jövök, és mindent elmesélsz! Ha bármit tett veled azt is!- mutatta felém a muatóujját.

- Rendben!- mondtam.

- Szia Drágám, ügyes legyél a munkahelyeden!- ölelt meg és egy puszit nyomott az arcomra.

- Szia anya, te is ügyes legyél!- öleltem vissza.

- Szeretlek!- mondta mielőtt becsukta volna az ajtót.

- Szeretlek!- intettem neki.

Miután anya elment, felöltöztem és reggelitem. Chrisitan még az este írt, hogy ma ráérek delután menni bébiszitterkedni. Amíg nincs dél addig gondoltam elmegyek bevásárolni. Elindultam a bolt felé, és a bolt előtt egy ismerős autó parkolt. Bementem a boltba és a sorok közt tekeregtem, amikor egy kisgyerek a lábamnak csapódott. Lenéztem rá és egy kicsit szomoró Aaron volt ott. Gyorsan felkaptam, mert nagyjából tudott már járni, de azért még egy kicsit nehezen.

- Mi a baj Aaron?- törölgettem le a ki könnycseppjeit.

- Apa- suttogta, és újra sírni kezdett.

- Semmi baj Aaron!- nyugtattam.- Gyere meg keressük apát.- indultam el.

Az egyik kezemmel a kocsit toltam, a másikkal pedig Aaront fogtam. A sorok közt megpillantottam Christiant, és boldogan indultam meg felé, amikor is egy lány sétált oda hozzá. A lány körülbelül, a nyakára aggaszkodott, csak úgy lógott rajta. Nem tudom, hogy mit éreztem akkor, de az biztos, hogy egy világ kicsit összedőlt bennem, és nem tudom miért. Oda értem, és Christian meglepetten nézett rám, majd amikor meglátta a karomban Aaront leesett neki, hogy elhagyta.

- Aaron!- mondta, majd közelebb lépett, és kikapta a kezemből.

- Szia Christian!- mondtam egy kis gúnnyal a hangomban.

- Phoebe! Köszönöm!- ölelt meg.

- Semmiség!- legyintettem.

- Oh, de buta vagyok, Phoebe ő itt....- mutatott a mellette lévő lányra.

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen későn posztolok részt nektek, csak nem volt időm foglalkozni ezzel a sztorival. Ha tetszett akkor mindenképp jelezd valahogyan felém vote/komment. Szép hétvégét nektek előre is!

Tiktok: csakegywattpadiro

Instagram: egywattpadiro