Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett

II. évad 3. rész

Christian Pulisic

Miután Phoebe elment a szívem újra darabokban volt. Hogy lehet, hogy egy év alatt felépítettem valamit, majd egy bulin az alkohol miatt szétrombolom? Egy éve ugyanígy voltam, és ez a családomnak, és a barátaimnak is feltűnt már. Anya nagyon ki akadt, hogy miért csináltam ezt egy lánnyal, de főleg Phoebe-vel. Én tényleg nem akartam bántani őt. Anasztázia egy nagyon régi barátom volt, akit már tinédzserkorom óta ismerek, és most eltudott jönni hozzám, viszont azon az éjszakán már mind a kettőnkben volt elegendő pia, ahhoz, hogy megcsókoljuk egymást és satöbbi. Akkor este Anasztázia haza is ment azután, hogy Phoebe elment. Azóta nem is beszéltem vele. 

Az éjszaka Phoebe-vel valami csodálatos volt. Újra és újra lejátszottam a fejemben őket. Bárcsak minden reggel és este mellettem tudhatnám. 

A telefonom csörgése zavarta meg a gondolataimat. A telefon keresésére indultam, a csengőhang után. Végül a kanapén találtam rá a készülékre.

- Ki az?- szóltam bele a telefonba, köszönés helyett.

- Christian!- szólt bele egy kicsit mérgesen édesanyám.

- Igen?- kérdeztem egy kicsit félve.

- Nem felejtettél el valamit?- kérdezte, és gondolom a kezeit a csípőjére tette.

- Mit?- gondolkodtam el én is.

- Aaron?- kérdezte, és akkor mindent tudtam.

Aaron-t ott hagytam anyáéknál, egy hotelben, mert mondtam anyának, hogy bulizni megyek, és jó lenne, ha csak ma estére el tudná vinni Aaron-t. Azt mondtam neki, hogy másnap reggel korán ott leszek érte, de ez nem sikerült, mert már lassan dél lesz.

- Máris indulok!- mondtam, és meg sem várva anya mondandóját, leraktam a telefont, majd a kulcsért nyúltam, és elindultam Aaron-hoz.

Minden közlekedési szabályt megszegtem, de gyorsan odaértem Aaron-ért.

- Itt vagyok!- mondtam anyának, amikor ajtót nyitott.

- Már aggódtam érted! Azt hittem, hogy valami bajod esett.- mondta, és átadta Aaron-t, és a táskáját, majd egy-egy puszit kaptunk, majd elindultam az autóm felé.

Beraktam Aaron-t az ülésébe, és elindultunk haza.

Amikor beértünk a házba leraktam Aaron-t a földre, és már egyedül is ügyesen tud járni. Milyen szép lett volna, ha ezt Jenna is látta volna. Mindennap az eszembe jut, és emiatt veszítettem el Phoebe-t is. Azt hittem, hogy, ha újra szeretni tudok valakit, akkor őt is el fogom veszíteni, mint Jenna-t. 

- Hova mész Aaron?- kérdeztem, miközben felmászott a lépcsőn.

Elkezdtem követni egészen a hálószobámig, ahová benyitott és felmászott az ágyamra. Beljebb léptem, és Aaron egy pólót nyújtott felém.

- Ez meg kinek a pólója?- kérdeztem, inkább magamtól.

- Phoebe- mondta ki hibátlanul Aaron a nevét a lánynak, akiért a szívem dobog.

- Hogy mondod, Aaron?- másztam be mellé az ágyba.

- Phoebe- mutatott a pólóra.

- Ez az övé?- kérdeztem, a két éves fiamtól.

Aaron nem válaszolt semmit, csak a pólót ölelte, és a szívem is megszakadt ettől a látványtól. Annyira szeretném, hogy Phoebe velünk töltse az egész életét, de sajnos nem tud megbocsátani nekem, a múltban történtek miatt. Igaz, Aaron nem olyan sok időt töltött vele, de épp eleget, hogy szeresse.

Sziasztok! Ezzel a résszel, szeretnék nektek és családotoknak is Boldog Újévet kívánni!

Tiktok:csakegywattpadiro

Instagram:egywattpadiro