Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett

Epilógus

2019.03.25.
Christian Pulisic

Éppen a kórház felé tartok a sportautómmal, és minden sebességhatárt túl lépek, de nem érdekel. Jenna és én 3 éve ismerkedtünk meg, egy kávézóban, és egyből beleszerettem. Aztán rá egy évre pedig megkértem a kezét, aztán egy évvel később esküvő, aztán a születendő gyermekünk. A kórházba beérve a recepcióra sietek, hogy megtudjam melyik szobában van.

- Elnézést!- szólók a recepciósnak.- A feleségemet nemrég hozták be, mert beindult neki a szülés.- hadartam el gyorsan, mivel izgultam nagyon, hogy semmi baj ne legyen a szülés alatt.

- Igen, a második emeleten a 2C szobában van, még bemehet hozzá.- mondta, és én egy kicsit meglepődtem, amikor azt mondta, hogy még. 

Felsiettem a második emeletre, és elkezdtem keresni a 2C szobát. Miutáb benyitottam, Jenna ott feküdt az ágyon és sírt. Egyből oda siettem hozzá, majd szoros ölelésbe vontam.

- Semmi baj Jenna, semmi baj!- próbáltam vígasztalni.

- De, van baj!- mondta zokogva- Császármetszéssel kell megszülnöm.- fojtatta zokogva.

- Jólvan, értem, de nem lesz semmi baj!- próbáltam vígasztalni, pedig én is tudtam, hogy mekkora kockázat van benne.

Miután sikerült megvigasztalnom Jennát, egy orovos jött be, aki biztosított róla minket, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Előkészítették a műtétre Jennát, és nekem is adtak egy ruhát, amit fel kell vennem, ha be akarok vele menni. Betolták, és én addig felöltöztem a ruhába, amit adott egy nővér. Amint beértem mellé, megfogtam a kezét és szorítottam. Egyszercsak egy gyerek sírásra lettünk figyelmesek. A kisfiún sírt fel. Ránéztem Jennára, aki a könnyezve nézett rám, és én is a könnyeimmel küszködtem. A nővérek elvitték a gyermekünket lemosni, és én ránéztem Jennára.

- Menj vele! Mindig szüksége lesz rád!- mondta és én oda hajoltam hozzá egy csókra.

- Szeretlek!- mondtam neki mosolyogva.

- Szeretlek! Kérlek, mindig maradj mellette!- mondta, és én a nővérek után mentem.

Miután lemosták a fiamat, a kezembe vehettem és a könnyeim utak engedtek maguknak. Kivittem megmutatni a nagyszülőknek is az unokájukat, ám amikor csak az orvos jött ki a műtőből, nem értettem mi történt.

- Doktor úr, hol van a feleségem?- kérdeztem, és átadtam a fiamat anyukámnak.

- Sajnálom, de a feleségének, a szülés után komplikációk lettek, és sajnos nem tudtuk megmenteni.- mondta, és én csak foszlányokat értettem belőle. A térdemre estem és csak magam elé néztem, a világ csak forgott velem együtt. 

- Nem, nem! Ez nem lehet igaz! Kérem, mondja, hogy ez nem igaz!- mondtam könyörögve az orovsnak.

- Sajnálom, tényleg!- mondta.

- Nem a sajnálatja kell, hanem a feleségem.- mondta dühösen, majd amikor felálltam, és hátra néztem az anyósomat és az apósomat láttam meg, akik felém siettek.

- Sziasztok! Christian mi a baj?- kérdezte az anyósom.

- Sajnálom, de Jenna nem élte túl a szülést.- mondtam, ki és végére nekem is könnyes lett újból a szemem.

- Nem, nem! Ez nem lehet igaz!- mondták, és az anyósom rámnézett.- Ez a te hibád!- vágta hozzám a szavakat.- Ha, te nem vagy Jenna még most is élne. Sosem szerettelek, és amikor bejelentettétek, hogy összeházasodtok, akkor sem akartam, hogy ti összejöjjetek! Jenna, boldogabb lett volna egy másik férfi mellett, aki nem focista!- mondta tovább, aztán egy orvost kezdtek el keresni. Gondolom Jenna miatt.

- Uram, megkérhetném, hogy itt aláírná nekem?- kérdezte egy nővér, akinél Jenna papírjai voltak.

- Persze!- mondtam és megfogtam a tollat, majd aláírtam.

- Köszönöm, és a fiának is egy nevet kéne adni.- mondta, és én tudtam, hogy mi legyen a neve, még Jennával együtt döntöttük el.

- Aaron- csak ennyit mondtam ki, és a nővér leírta egy karszalagra, majd rárakta Aaron-re.

Phoebe Rowan

- Hova mész?- kérdezte tőlem Márk.

- Vásárolni, aztán anyához megyek a kórházba meglátogatni, az új munkahelyén. Tudod, mondtam már, hogy új munkahelyet váltot.- mondtam neki, de miután elmondtam hova megyek elővette a telefonját és azt nyomkodja.

- Aha, persze. Na, de ennél fontosabb dolgokról is kell majd beszélnünk, mint például az, hogy ma este fontos emberek jönnek hozzánk, és főznőd kéne valami nagyon finomat. Ne ilyen egyszerű kaját csinálj majd, hanem valami luxus fajtát.- mondta, és meg sem várva, hogy válaszoljak elindult az emeletre, de a lépcsőfordulóban megállt.- Ja, és valami csinosat vegyél fel.- vágta hozzám.

- Rendben- mondtam inkább magamnak.

Mielőtt kiléptem volna az ajtón, még felvettem egy pulcsit, hogy a sebeimet elrejtsem anya elől. Nagyon meleg volt, de tudtam, ha leveszem a pulcsim és anya meglátja a sebeket, akkor nagyon kifog akadni. Elindultam a kórház felé. Amint beértem a kórházba, és köszöntem a recepciósnak, elindultam a második emeletre. Liftel, szépen felmentem a második emeletre. Amint kiléptem a liftből, egy beteg sétált el előttem, és rám nézett, és lehányt. Anya is észrevett, és oda sietett, majd szólt egy nővérnek, hogy vigye el a beteget, és engem behúzott a mósdóba.

- Jól vagy?- kérdezte, és közben a pulcsimat leakarta venni, de nem engedtem neki.

- Igen, jól vagyok, de ne vedd le a pulcsit kérlek!- kértem.

- Phoebe, le kell venned. Az előbb hányt le egy beteg, nem lesz semmi baj, na gyere!- mondta, és engedtem neki, hogy levegye a pulcsim. A pólóm alatt egy haspóló volt, ami miatt az oldalamon lévő lilafoltok is látszódtak. Anya levette rólam a pulcsim, és csodálkozva nézte az oldalamat, és a karomat.- Ezt, ki tette veled?- kérdezte idegesen, de nem tudtam válaszolni neki.- Phoebe! Azt kérdeztem, hogy ezt ki tette veled?!- üvöltötte már a kérdést.

- Márk- mondtam ki olyan halkan, hogy azt hittem csak én hallottam.

- Tudtam, hogy nincs jó hatással rád az a fiú!- mondta, és elkezdett kivezetni a mosdóból, az iródájába, ahol vannak neki a kötszerek.

- Áucs!- mondtam, amint a fertőtlenítő a sebemhez is ért.

- Mióta csinálja ezt veled?- kérdezte, idegesen.- Kérlek, mondd el az igazat.- könyörgött, és nekem összeszorult a szívem.

- Körülbelül 7 hónapja.- válaszoltam neki, és a könnyeim csakúgy utat törtek maguknak.

Anya nem válaszolt semmit, csak bekötötte a kezemet és az oldalamat, és elment hozni nekem vízet. Hangos hangokat hallottam a folyosóról, próbáltam nem tőrődni vele, de nagyon érdekelt, hogy mi történt, így amikor anya visszatért egyből letámadtam.

- Mi volt ez a hang a folyosón?- kérdeztem.

- Egy férj, most vesztette el a feleséget.- mondta, és nekem összeszorult a szívem.

Sziasztok! Hát elkezdtem egy történetet remélem tetszeni fog nektek!

TikTok: csakegywattpadiro

Instagram: wattpadiro