Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett

6. Fejezet

- Phoebe, ő itt Jessica. Jenna húga.- mutatott a mellette lévő lányra.

- Szia, örülök, hogy megismerhetlek. Remélem, még találkozunk párszor.- mosolygott.

- Szia, igen, én is remélem.- mosolyogtam vissza.

- Akkor, majd délután találkozunk.- indult el Christian.

- Ami, azt illeti. Lehet, hogy csak este felé tudok menni, mert ebédre kell mennem.- mondtam.

- Jó, rendben.- mondta, majd tovább állt.

Kifizettem mindent, majd elindultam haza készülődni. Márk azt írta, hogy 11:30-ra lesz itt értem. 10 órakkor elkezdtem készülődni. Hajat mostam, majd egy kék nyári ruhát felvettem. Sminkemet, nem vittem túlzásba. Pont 11:30-ra lettem készen. Márk dudált, hogy itt van. Lassan mentem le a lépcsőn, hátha tudom még az időt húzni. Felvettem egy fehér sportcipőt, és kiléptem az ajtőn, majd bezártam. Oda sétáltam az autóhoz, és beszálltam. Az autó bűzlött Márk parfümjétől. Levegőt is alig kaptam. Elindultunk, és Márk rárakta a kezét a combomra. Persze egyből leráztam, de visszarakta, és jobban megszorította.

- Ha, így folytatod, akkor elfogom törni.- suttogta.

- Nem, szeretném, ha hozzám érnél.- mondtam neki.

- Engem pedig nem érdekel.- mondta, majd befordult az ismerős utcába.

A gyomrom görcsbe rándult. Leparkoltunk az ismerős há előtt, és bennem elő jöttek az emlékek.

×Visszaemlékezés×

- Ne, kérlek hagyd abba!- sikítottam.

A földön próbáltam elkúszni előle, de sikertelen volt, mert utolért. Megfogta a lábam, és elkezdett húzni a háloszoba felé. Amikor beértünk elengedett, és én átfordultam a hátamra, majd amennyire volt még a karomban erő megpróbáltam felülni. Próbáltam az éjjeliszekrényemhez oda mászni, de sikertelen volt. Márk elkapott, és felé fordított.

- Halljam!- üvöltött rám.

- Mit?- néztem rá érthetetlenül.

- Szerinted mit. Ki volt az a fiú?- fogta meg a nyakamat, és elkezdte szorítani, majd felállni. 

Alíg bírtam állni a lábaimon. A falhoz nyomott, és erősebben szorított a kezével.

- Beszélj!- pofozott meg a minap már sokadszorra.

- Nem volt senki, tényleg. Ott ismertem meg, és csak beszélgetni akart.- próbáltam lehámozni kezeit rólam.

- Szerinted ezt a kis mesét ki hiszi el? Ha mégegyszer meglátlak egyetlen egy fiúval, vagy neked vagy a fiúnak lesz vége.- hajolt közelebb.

Elengedett, majd én a földre zuhantam. Lábaim felmondták a szolgálatott. 

- Sziasztok gyerekek, megjöttem!- jött egy női hang.

- Ajánlom, hogy erről egy szót sem, vagy véged van.- fordította fel a fejem.

Csak bólogatni tudtam. Márk felállt, majd kiment a szobából. Amint kilépett, és becsukta az ajtót a földön elterültem, majd elkezdtem sírni. Kezemet a számhoz szorítottam, mivel nem akartam, hogy hangos legyek. Valaha megfog engem találni, az igaz szerelem?

×Visszaemlékezés vége×

Kiszálltam az autóból, és a lábaim remegtek. Persze, nem az idegességtől, hanem a félelemtől. Márk mellém jött, és kezeinket összefonta. Erősen fogta a kezemet, hoyg még véletlenül, se tudjam kivenni. Beléptünk az ajtón, és isteni illatok jöttek ki a konyhából. Levettük a cipőinket, majd belljebb léptünk. A konyhából Márk anyukája jött ki.

- Phoebe!- mosolygott rám Vanessa.

- Szia, Vanessa!- mosolyogtam vissza.

- Gyertek, pont kész az ebéd.- invitált be minket az ebédlőbe.

Beléptem az ebédlőbe, és körbenéztem. Sokat változott, amióta itt jártam. Márk és Vanessa is belépett az ebédlőbe a kezünkbe sok ételell.

- Jajj Vanessa, nem kellett volna ennyit sütnöd.- mondtam, és közben elvettem tőle egy adag ételt.

- Ne butáskodj, örülök, hogy eltudtál jönni. Én mondtam Márknak, hogy egy vacsora jobb lenne, de nem hallgat sose az anyukájára.-mondta, majd visszament a konyhába.

Végül 5 féle étellet az asztalon, végre letudtunk ülni, és neki láttni az ebédnek. Késő délután, is volt amikor véheztünk az ebéddel, majd Vanessa kitalálta, hogy még beszélgessünk egy pohár bor mellett. Márk is ivott, amit nem néztem jó szemmel, mert akkor ki fog majd engem haza vinni. Vanessa sokat mesélt. Aztán előkerült, egy társas is, amivel amikor még jóba voltunk játszottunk. A játék közepénél voltunk, amikor jött egy üzenetem. Lepillantottam a telefonomra, és elolvastam.

Chrisitan

     Szükségem van rád!

Sziasztok! Szerintetek miért lehet, szüksége Christiannek Phoebere? Ha tetszett jelezd felém mindenképpen valahogyan. Vote/Komment. Puszi!

Tiktok: csakegywattpadiro

Instagram: egywattpadiro