Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett

14.Fejezet

Phoebe Rowan

Egy hónappal később.

Kiengedtek a kórházból, végre. Egy hónapot kellett ott töltenem, mivel még nem annyira tudtam járni, de szerencsére most már tudok. A sérülésem is gyógyult abban az egy hónapban. Christian-nel nem igazán beszéltem azóta, hogy felvitt a szobámba, és másra nem emlékszem, mivel kaptam fájdalomcsillapítót, és altatót is. Azóta nem írt, és nem is jött látogatóba se.

- Szia, anya!- öleltem meg anyát az ajtóban.

- Szia, kincsem!- ölel szorosan magához.- Van itt valaki, aki akart veled találkozni.- áll el előlem anya.

- Ben!- lépek közelebb hozzá, és egy szoros ölelésbe vonom.

- Szia, Phoebe!- ölel vissza ő is.

- Hogy vagy?- nézek fel rá.

- Megvagyok, köszi. Tudod ő is elakart jönni.- nem kellett kimondania a nevét, így is tudtam, hogy Christian-re gondol. 

Ben volt az, aki abban az egy hónapban többször rám írt, vagy bejött, hogy hogyan vagyok. Néha Christian is szóba került, de nem sokszor.

- Phoebe! Gyere, menjünk haza.- jött közelebb anya.

- Mindjárt megyek, anya!- mondtam neki, és felnéztem Ben-re, aki csak bólintott, hogy menjek vele.

- Majd, valamikor gyere át!- öleltem meg, és beültem anya mellé az autóba.

- Mindenképp!- mondta.

Kifelé még intettem Ben-nek, majd hazafelé vettük az irányt anyával. Amint haza értem felmentem a szobámba, és elkezdtem kipakolni a bőröndömből. Beraktam a fülesemet a fülembe, és egy bulizósabb lejátszási listát indítottam el. Sajnos, nem tudtam annyira ugrálni a zenékre, de nagyon jó volt egy kicsit énekelni rájuk. Miután mindent elpakoltam lementem a konyhába, valami vacsora után kutatva. A konyhapulton volt egy cetli.

"Ma este éjszakás vagyok a kórházban, ha bármi kell hívj nyugodtan!
Puszi, anya"

Eldobtam a cetlit a kukába, majd elkezdtem egy kis vacsorát csinálni magamnak. Egy szendvicset csináltam, és mellé aprítottam fel uborkát, és paradicsomot is. Csináltam egy bögre teát, majd leültem a tévé elé, és bekapcsoltam, de bár ne tettem volna. Egy mérkőzés ment rajta, és amint megnéztem, hogy kik játszanak az étvágyam is elment egy kicsit. Chelsea és a Brighton játszott egymás ellen. Nem álltak jól a fiúk, 3-0-ra álltak. Egy kicsit sajnáltam őket. Aztán a kamera a nézőket mutatta, és akkor láttam, hogy Christian nem játszik, hanem a lelátón ül, egy lánnyal az oldalán. Nem akartam elhinni. Christian valamit súgott a fülébe, mire a lány nevetni kezdett rajta. Valamiféle szúrást éreztem a mellkasomban. Mintha valaki egy tonnás beton darabot rakott volna, rá. Alig kaptam levegőt. Végül lefújták a mérkőzést, aminek a vége 4-1 lett.

Felmentem a szobámba, és el készülődtem az alvásra, ám amikor leraktam volna feküdni, helyette felpattantam, és lesiettem a lépcsőn, majd felvettem a cipőmet, és egy kabátot, majd kimentem bezártam és beültem a kocsimba.

Fogalmam sem volt, hogy hova akarok menni, csak az érzelmeimnek engedelmeskedtem. Felparkoltam az ismerős feljáróra, majd ki pattantam az autóból, és elkezdtem csöngetni. Az ajtó kinyílt, és egy álmos fejű Christian tárult elém.

- Phoebe?!- lepődött meg, majd kijött az ajtón, és betette mögötte.

- Szóval, nem állsz készen egy kapcsolatra igaz?- álltam előtte összefont karokkal.

- Nézd, megtudom magyarázni.- közelített egy kicsit felém, de én hátráltam.

- Tudod, azt hittem velem van a baj, de úgy látszik, hogy veled!- böktem a mellkasára.

- Phoebe, kérlek!- fogta meg a kezem, de kirántottam onnan.

- Minden rendben oda kinn, Christian?- jött egy női hang az ajtón túl, majd egy alak is tárult hozzá, mégpedig Aaron-nel együtt, aki egyből felismert és át akart jönni a kezembe, de a nő nem engedte.

- Igen, minden rendben.- mondta Christian.

- És, ki ez az idegen, akihez Aaron annyira akar menni?- kérdezi egy kis gúnnyal a hangjában.

- Idegen?- lepődők meg.

- Anasztázia, ő volt a bébiszitterre Aaron-nek.- mutat rám Christian.

- Azt hiszem jobb ha most megyek.- mondom.

- Ne, kérlek Phoebe ezt beszéljük meg!- nyúl a kezemért Christian, de kirántom belőle.

- Ezen nincs mit megbeszélni, Christian!- indulok el az autómig.

- Phoebe, én nem akartam, hogy így jöjj rá erre.- jön utánam.

- Tudod, mi a legrosszabb Christian?- kérdezem a sírás határán állva.

- Nem.- suttogja.

- Az, hogy én azt hittem nekünk lehet jövőnk, de tudod mit? Cseszd meg, és bárcsak meghaltam volna azon a napon!- nyitottam ki az autóm ajtaját, majd elindultam haza.

E/3

Azon az estén nem csak egy szív, hanem kettő is összetört. Christian és Phoebe. Ennek a két embernek a szíve nagyon kicsi darabokra hullott. Phoebe a gázpedálra nyomva a lábát, kezdett el gyorsítani az úton hazafelé. Christian, a betonon térdre esett, és sírt. Anasztázia oda sietett hozzá, de semmit sem használt, hogy ő ölelte meg. Neki Phoebe ölelésére lett volna szüksége, mint ahogy Phoebe-nek Christian ölelésére. Amint Phoebe hazaért, felsietett a szobájába, és bezárkózott, majd álomba sírta magát.  

Vége

Sziasztok! Nem tudom ki számított erre. Szeretnétek, esetleg egy 2.évadot? Ahol Christian és Phoebe története folytatódik?