Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett

4. Fejezet

Phoebe Rowan

A kocsiban ültem. Az egész testem nem bírt mozdulni. Féltem. Féltem, hogy megint valamivel fenyegetni fog. Aztán megpillantottam anya autóját is.

-Nem, nem!- ugrottam ki a kocsimból, és rohantam be a házba.

Az ajtót kivágtam, és a nappaliban ülők felém pillantottak. Márk anya és Márk anyukája Vanessa ült ott.

-Szia szívem!- jött közelebb Márk, és egy csókot nyomott a számra. Nem viszonoztam a csókot, ami neki is feltűnt.- Valami baj van?- szorított az ölelésén.

-Nem, semmi.- próbáltam kimászni Márk öleléséből.

Miután elengedett, oda léptem anyához, és Vanessához.

-Szia anya!- öleltem meg.

-Szia drágám, milyen napod volt?- kérdezte meg.

-Jó volt!- mondtam, és Vanessa felé fordultam.- Szia Vanessa.- próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra.

-Szia Phoebe!- mosolygott, mint a tejbetök.- Hogy vagy? Rég találkoztunk.- mutatott magamellé, hoyg üljek le.

-Minden rendben, köszönöm!- foglaltam helyet mellettük.

Márk is leült mellém, és a kezeinket összefűzte. Ki akartam venni a kezeimet a kezei közül, de amikor megpróbáltam, csak mégjobban szorított rajtuk. Egész este 9-ig itt voltak. Mielőtt Márk kilépett volna az ajtón a fülembe súgott valamit.

-Ajánlom, hogy többször ne forduljon elő ilyen, mert akkor tényleg véged!- súgta a fülembe, majd kilépett az ajtón.

-Végre elmentek.- sóhajtott fel anya.

-Igen, végre.- mondtam.-Most, ha nem gond én felmennék a szobámba.- mondtam, és anya megértően bólintott.

Felszaladtam a szobámba, és amikor becsukódott az ajtó lerogytam a földre. Miért én? Miért? A könnyek csak égették az arcomat. Amikor egy kicsit kezdtek el fogyni a könnyeim, erőt vettem magamon és elmentem zuhagyozni. Jól esett, hogy a megfeszült izaminmat egy kicsit le tudtam nyugtatni. Bebújtam az ágyamba, és még utóljára megnéztema a telefonomta, majd beállítottam egy ébresztőt holnapra, és elaludtam.

Christian Pulisic

Miután Phoebe kiment a házból, visszamentem anyukámhoz a konyhába.

-Segítsek valamiben?- kérdeztem.

-Nem, nem kell fiam.- mondta, és bekapcsolta a mosogatógépet, majd elindította.

Leültem a nappaliba Aaronnel játszani, és közben mesét is nézni. Felnéztem a polcokra, majd kiszúrtam egy képet, amin ketten voltunk Jennával. Milyen boldog volt akkor az életem.

-Még mindig azt a képet nézed?- jött be anyukám, és egy kicsit összerezzentem.

-Igen- hajtottam le a felyem.

-Tudod, elég boldognak tűntél Phoebe mellett.- moondta, és egy mosoly csúszott az arcomra.

Igaz, hogy csak egy pár napja ismertem, de eléggé felrázta a hangulatot a házban. Eddig mindig ugyan olyan volt a hangulat a házban. Reggel felkeltünk, és valami maradékot ettünk, majd játszottunk, aludtunk és körülbelül ebből álltak a napjaink. És most bejőtt az életünkbe egy lány, és már egy nap alatt boldogságot hozott mind az én, mind Aaron életébe is.

-Kedveled?- kérdezte anya.

-Anya ne már!- néztem rá.

-Fiam, nincs azza baj, ha kedveled. Megérdemled a boldogságot.- mondta, és a kezemen lévő gyűrűt kezdtem el forgatni.- Oh- tette szája elé kezét anya.- Sajnálom fiam, én nem.- jött közelebb, de ellöktem magamtól, és felálltam, majd az előszoba felé mentem.

-Kérlek, vigyázz egy kicsit Aaronre.- azzala lendülettel kiléptem az ajtón, és az autóm felé vettem az irányt.

Beültem elindítottam a motort, majd a gázra tapostam. A temető felé vettem az irányt. Leállítottam a motort, majd bementem. Az egész temetőben sötéség volt, csak egy pár gyertya világított. Oda léptem Jenna sírjához, majd leültem mellé.

- Szia Jenna!- köszöntem, majd a könnyeim csak folytak végig az arcomon.

Sziasztok! Mit gondoltok eddig a sztoriról? Ha tetszett jelezd nekem valamilyen formában, akár vote vagy hozzászólással. Továbbra is szép nyarat kívánok nektek!

Tiktok: csakegywattpadiro

Instagram: egywattpadiro