Where's my love? Christian Pulisic ff. /Befejezett

10. Fejezet

Christian Pulisic

"Az utcán sétálva egy virágárus mellett elsétálva, ránézek a virágokra, és eszembe jut ő. A lány, aki kisegített a sötétségből, csupán azzal, hogy vigyázott Aaronre, és még rám is. Ahogy bánt vele, velem.

- Miben, segíthetek uram?- jön közelebb az idős hölgy.

- Egy csokor rózsát szeretnék.- mutatok rá, a halványrózsaszín színű virágra.

- Szerencsés lehet, akinek viszi!- mosolyog rám, és átadja. 

A zsebembe nyúlok a pénztárcámért, de a hölgy kezem után nyúl. Érthetetlenül nézek rá, de ő csak rám mosolyog.

- Remélem boldogságot szerez neki a virággal!- majd elmegy egy másik vevőt fogadni.

A kezemben a virággal sétálok az utcán tovább. Beérve az ismerős utcába, az ismerős házak között sétálva, látom, hogy nyílik a bejárati ajtó, és Phoebe lép ki rajta Aaronnel a kezében. Oda sietek hozzájuk, és felmutatom a csokorrózsát Phoebenek, aki nem tud mit mondani, csak mosolyogni.

- Megint?- kérdezi.

A héten már harmadszorra adok neki rózsát.

- Nem tudok elég hálás lenni neked!- mondom, majd közelebb hajolva megcsókolom."

Gyereksírást hallok Aaron szobája felől. Felállok a kanapéról, majd felsietek az emeletre. Benyitok, és egy kisírt szemű Aaron tárul elém.

- Mi a baj kincsem?- lépek hozzá közelebb, majd kiveszem a kiságyból.- Ne sírj kérlek!- próbálom nyugtatni, de nem sok sikerrel.- Kérlek, Aaron ne sírj!- kezdenek könnyek gyűlni a szemembe. 

Csengetnek a bejárati ajtón. Lesietek a lépcsőn, kezemben Aaronnel, és egy Ben tárul elém.

- Kérlek, próbáld meg megnyugtatni. Nekem nem megy!- folyik le egy könnycsepp az arcomon.

- Persze, gyere Aaron.- veszi át, és a kezében egyszerre elhallgatott.

- Téged jobban szeret, mint a saját apját!- sétálok be a konyhába.

- Tudod Aaron érzi rajtad, hogy te sem vagy boldog!- jön utánam.

- Persze, és azt is tudja, hogy mennyi 5x5- mondom gúnyosan.

- Mindegy hagyjuk. Az edző kérdezi, hogy mikor tudsz jönni újra edzésre?- teszi be Aaront az etetőszékébe.

- Nem tudom.- nyitok ki egy sört.

- Ugye tudod, hogy az nem segít.- mutat a sörre.- És, ő sem szeretne szerintem így látni.- mondja ki azt a szót ami a szívemig hatol. Ő.

- Igen, ezt honnan tudod?- kérdezem, kicsit idegesebben.

- Christian.- jön közelebb.

- Nem! Ben, nem!- hátrálok.

- Christian, nyugodj meg!- jön tovább.

- Hogy tudnék megnyugodni Ben?!- kérdezem idegesen.- A szerelmem a kórházban van, és a gépek tartják életben. Tudod te ez, hogy milyen érzés?- folynak a könnyeim is.

- Nem, Christian nem tudom, hogy milyen érzés ez, de próbálok segíteni!- emeli fel a hangját.

- Nem, nem tudsz segíteni! Azzal tudnál segíteni, hogy felébreszted életem szerelmét!- az egész arcomat a könnyeim égetik.

Összeesek a padlón, de Ben még elkap, hogy ne feküdjek el. Szorosan tart, és ölel.

- Sajnálom!- suttogja.

Nem bírom visszatartani magam. A könnyeim csak úgy folynak végig az arcomon.

Tiktok:csakegywattpadiro

Instagram:egywattpadiro