A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

96.

 – Sosem mondta el neked, ugye? – kérdeztem elfúltan. Arcomon egy fájdalmas elégtétel játszott az előbbi tette végett.

Apám szerette fivérét, ám mégsem mondta el neki a legnagyobb titkát. Nem tartotta méltónak hozzá...

Daemon összezavarodva lépett egyet felém, kérdésemre nem bírt mit mondani, csupán kereste a szavakat, mivel javíthat helyzetén.

Szánalom csillant a szememben miután hosszú másodpercekig némaság honolt kettőnk között.

Félelem nélkül mozdultam és csúsztattam ujjaimat finoman mellkasára, majd fel arcát simítottam megbocsátóan.

Bármit tehet, akkor is szeretni fogom, ahogy most is. Ezer érzés hullámzik bennem, mégis legerősebben a mindent elsöprő szerelmet érzem iránta.

Érintésem nyomán Daemonban elpárolgott a düh.

Válaszul lassú és finom mozdulattal seperte le szemem alól könnyeimet, majd egyetlen ujjával simította meg nyakam bőrét ott, ahol az előbb még szorítva tartott. Bűnbánóan nézte vöröslő művét, majd csókot lehelt rá, hogy elfedve meg nem történté tegye.

Jóleső sóhajtással élveztem ki ajkai cirógatását, majd fokozatosan feljebb kúszva számat is birtokba vette, ahogy ezüst hajamba túrva húzott szorosan magához.

Ölelésében minden benne volt. Szerelme irántam, bocsánatomért esdeklése és feltétel nélküli engedelmessége Királynője iránt és én azonnal megbocsátottam neki. Bolond vagyok. Egy szerelmes bolond maradok halálom pillanatáig.

Fejét a vállamra tette, ahogy karjai még mindig szorosan tartottak.

– Már nem számít, Daemon... – simítottam meg ezüst haját. Ezzel szándékoztam vigasztalni testvére bizalmatlansága miatt.

– Igazad van. Már meghalt. Vele együtt az eszméi is vele haltak. – szorított magához még jobban.

Némi hezitálás után muszáj volt kimondanom neki, akár mennyire lesz is újra dühös.

– Az esküm, mit neki tettem, gúzsba köt. – de nem gurult méregbe. Felemelte fejét és egyenesen a szemembe nézett.

– Így már értem miért nem változtatta meg akaratát, mikor még megtehette volna... Az a bolond!

– Kértem... Könyörögtem neki... De már nem változtathatok rajta! – tettem arcára a kezemet. – Kérlek, értsd meg!

– Megpróbálom, Rhaenyra... – bólintott egyet. – Megpróbálom de nem ígérhetek semmit! Engem nem érdekel holmi Bolondnak tett ígéret, ha a családomat ezzel veszélybe sodrom... Te tedd azt, amit jónak látsz, én is azt fogom tenni! – mondta majd a beálló csöndben, elengedve otthagyott. Néztem a hátát, ahogy kisietett a teremből és tudtam, hogy mindketten tudjuk az igazságot. Én bármi áron egyben akarom tartani az országot, Daemon pedig minden eszközzel harcolni fog, hogy a családját egyben tartsa.