80.

323 25 5
                                    


 – Aemond! Elég ebből! Azonnal tedd azt el! – ripakodott rá az Anyja, ahogy látta, hogy a fegyvere a lába előtt hever a földön. – Aegon, mi történt?

A meghorzsolt arcú fiú bosszúszomjasan csak állt, hirtelen nem tudott mit mondani, gyilkos tekintettel nézett rám, amit Alicent is észrevett.

– Aegon, mostantól maradj távol a hercegnőtől!

– Alicent, nincs semmi gond! – léptem a zöld ruhás Királyné felé egyet de Daemon keze védően még mindig rajtam pihent, mitől nem engedett el magától, a másik keze pedig mindenre felkészülten, a kardján nyugodott.

– Elestem... – szólt végül Aegon.

A Királyné kétkedve vette tudomásul az indokot, és nem akart több szót pazarolni erre, gyorsan le akarta ezt zárni, mégis várakozott valami hihetőbbre.

– A Kisherceg csak részeg! – vetette oda lazán Daemon, ám ebben a mondatban minden benne volt. Aegon felé sértés, Alicent kérdéseire a válasz.

– Mi?! Igaz ez? Aegon! Megígérted, hogy nem temetkezel a pohárba, Te bolond!

És nyakon ragadva kivitte a teremből a vőlegényt, a sebes orrú másodszülött fiát teljesen figyelmen kívül hagyva.

Daemon megfordulva egy lekezelő mosollyal Aemondra tekintett, aki letörölte a szájára csorgó  vérét.

– Vigyázz fiú! – nézett az egyszemű tőrére. – A végén még csúnyán megvágod magad azzal!

Válaszként egy „meglátjuk még azt" hümmögést kapott, ahogy Aemond kezében megforgatva, helyére illesztette pengeéles fegyverét és hamarjában ő is elhagyta a táncparkettet.

Daemon rám pillantott, mire egy ijedt ám de morcos tekintetet kapott cserébe

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Daemon rám pillantott, mire egy ijedt ám de morcos tekintetet kapott cserébe.

– Most miért? Élnek még... – és ujjait lecsúsztatva, csuklómra bilincselte őket és a szobámig el sem engedett.

– Azt mondta, hogy özvegyet csinál belőlem! – hadartam kétségbeesetten az elhangzottakat, az ágyam előtt fel alá járkálva.

Ha történik Daemonnal valami, abba egészen biztosan belehalok.

– Már nem fog semmit sem tenni. Nem tehet semmit! A holnapi esküvője elkerülhetetlen. Ezt ő is tudja.

– Annyira undorító volt!

– És Te neki akartad adni a koronádat! – pillantott rám vádló tekintettel.

– Mégis honnan...? – kérdeztem vissza, mivel Alicenttel való mesterkedésükről egy szót sem ejtettem neki.

– Láttam az arcodon... Tudom, hogy az egészet nem akarod, szabadulnál tőle! De egy dolgot ne felejts el! Ha Ő lenne a király, szemrebbenés nélkül megölné a gyermekeinket.

– Alicentnek is lenne ehhez pár szava... – vettem félvállról, amitől elöntötte a düh és rám ordított.

– Nem! Ő is tudja, hogy a végén nem marad más lehetősége! Nem segítene rajtad!

– De...!

– Rhaenyra! – ragadta meg a vállamat idegesen és lökött a falhoz. Közelebb hajolt hozzám, hogy nyomatékosítsa mondandóját, amitől igen félemeletesnek tűnt. – Ha én engedelmeskedek neked, akkor azt elvárom, hogy nem hagysz ki az ilyen fontos döntésekből. A saját és a gyermekeink életével játszol! Értsd már meg, hogy ez komoly dolog! – enyhített a szorításán, ahogy arcomon az érzelmek végigfutottak. Ijedtség, meglepettség és fájdalom. – Haza megyünk! Most!

És Sárkánykőn is maradtunk. Daemon nem akarta, hogy újra Királyvárba repüljek, hallani sem akart róla, bárhogy is kérleltem. Annyira óvót, hogy az már kezdett fullasztani de a kedvében akartam járni, így nem feszegettem tovább a témát. Ha szórakozni vágytunk, Pentost vettük célba vagy valamelyik Szabad várost.

Tudtam, hogy csak félt, és az sem segített, hogy minden sarokban ellenséget látott, azt gondolta, hogy a palotában többé már nem vagyunk biztonságban. Aegonék holtan akarnak látni, hogy övék legyen a vastrón és Apám szeretete de én ezt még mindig nem tudtam elképzelni. Ám Daemon csak hajtogatta, hogy akár még meg is mérgezhetnek, vagy legközelebb Aemond leszúrja őt álmában.

Idővel beláttam, hogy bár Alicent nem lenne képes e kegyetlenségre, a körülötte lévő férfiak szemrebbenés nélkül elrendelnék a családom életének kioltását, azonban Apámról, akkor is nehéz volt lemondanom.

Helaena, a botrányos esküvő után ikreket szült, a fiút Jaehaerysnek, a lányt Jaehaerának nevezte el. Most már Aegon hercegnek is voltak örökösei, ami nagy örömöt okozott az udvari zöldeknek. Mindegyik gyermek bölcsőjébe sárkánytojást helyeztek, és hamarosan ki is keltek a fiókák, nem úgy mint a kis Viserysnek. Neki azóta sem kelt ki, ami elég baljós jel volt, a zöldek szerint, amit szerettek is gyakran hangoztatni Ser Harrold szerint, bár a gyermek maga egészséges volt. Az ikrekkel azonban nem volt minden rendben. Az apró Jaehaera csak nagyon lassan nőtt, nem sírt, nem mosolygott, nem tett semmit, amit a kisbabák szoktak. Nagyobb és erősebb bátyja sem volt olyan tökéletes, mint egy Targaryen hercegtől várták volna, bal kezén és mindkét lábán hat ujja volt.

Helaena hercegnő 4 évvel később világra hozta második fiát, aki megkapta a sárkánytojást és a Maelor nevet.

A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]Where stories live. Discover now