A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]

69.

Másnap reggel üzenetet kapott minden részvevő. Haladéktalanul elrendelte a Király, hogy amíg ők Alicenttel és a gyerekeikkel Királyvárba, addig én fiaimmal, Sárkánykőre térjek vissza, Daemon Pentosba, Ser Harwin Strong pedig a várába, Harrenhalba, miután kimondatlanul megfosztották a Városi Őrség Parancsnoki címétől. Az egészből Ő jött ki legrosszabbul, miközben itt sem volt. Szomorú volt látni előző este, ahogy a Segítő, Strong nagyúr, fia neve hallatán elszégyelli magát. Talán a saját apja is azt gondolja róla, mit mások?

Már megbántam, hogy belerángattunk ebbe az ügybe egy ilyen jó embert, hogy miattunk száműzték és lefokozták! Szándékoztam ezért valami módon kárpótolni. Daemon tüstént írt is neki, hogy miután hazalátogatott Harrenhalba és megunja, azonnal siessen Sárkánykőre, ahol mindig szívesen látjuk.

Az én levelemben, azért majd elfog férni egy bocsánatkérés is, de azt már csak otthon fogom megírni. Hamar haza akartam jutni, de Apámék még így is hamarabb elindultak. Fájt látni, ahogy Vhagar elhagyja a szigetet és új gazdáját követve elrepül. Laena sárkánya méltóbb társat érdemelt volna.

Majd Daemon elrepült Pentosba, csupán azért, hogy teljesítse Királya parancsát, na meg felszámolni ottani életét. Csakis ezután szándékozott hozzám csatlakozni Sárkánykőn.

Két hét is eltelt, mikor holló érkezett. Gerardys mester adta át az üzenetet, mi Harrenhalból jött. Egy pillanatig örültem, hogy Ser Harwin válaszolt a levelemre, miben hosszan bocsánatáért esdekeltem és felajánlottam segítségemet, mint kerítő, hogy a legelőnyösebben házasságot hozzuk össze számára, most hogy elfoglalta örökségét.

Ám nem az volt a levélben mit vártam. Az ottani Mester letaglózva írta, hogy mikor Lyonel Strong nagyúr és fia megérkeztek, még azon éjszakán hatalmas tűz ütött ki a tornyukban, miben a két Strong úr, három kísérő, és legalább egy tucat szolgáló meghalt. Elszörnyedve olvastam el újra és újra minden sorát addig, míg Daemon ki nem vette a kezemből a papírt.

– Meg kellett volna tiltanom, hogy visszamenjen a Folyóvidékre. – dörmögte lesújtva Daemon, ahogy visszaült mellém a foteljébe. – Azonnal ide kellett volna rendelnem... – morfondírozott hangosan a hibáján.

– Fekete Harren átka ma is olyan erős, mint a Hódítás utáni időkben. – sápítoztam elfehéredett arccal.

– Ne legyél naiv! Az csupán kísértethistória... Amiért Otto és az a nőszemély is roppant hálás.

– Nem hiszem, hogy Alicent hidegvérrel meg tudna öletni valakit.

– Úgy véled? Még a Hullámtörőn történtek után is? – kérdezte egy félmosollyal. – Vagy netalán a Király? – mosolyodott el teljesen.

– Hogy mondhatsz ilyet? – szisszentem fel.

– Ha egy kívülálló szemével nézzük a dolgot, tényszerűen, akkor öt ember is állhat e mögött.

– Olyan sok? – kérdeztem vissza szarkasztikusan. Mégis, hogy jött ki neki az öt?

– Igen, de ne szakíts félbe! – rázta meg fenyítően az ujját. – A legvalószínűtlenebb, mivel tudom, hogy ez teljes mértékig lehetetlen, az én volnék.

– Te? Mi okod lett volna?

– Eltávolítottam egy riválisomat a Rhaenyra hercegnő kegyeiért folytatott versenyben. – forgatta meg a szemét játékosan. – De a valós helyzetben, most vesztettünk el egy igen értékes szövetségest.

– És barátot!

– És barátot... Visszatérve, a következő a listán, nem más mint a Tengeri Kígyó. Talán így állt bosszút a felszarvazott fiáért?

– Lehetséges.

– Ezután jön Alicent, mivel ha megüresedik a Segítő posztja, az Apját azonnal ugrasztani tudja, aki ezentúl a legfőbb támogatója lesz, nem marad soha többet egyedül véleményével. – mondta elgondolkozva és én rögtön Alicent magányos barna szempárját láttam magam előtt, ahogy csak állt ott egyedül, magára hagyva, a félszemű fia felett.

– Ki a második helyezett?

– Dongalábú Larys! Ő nyer ebből a legtöbbet, mivel Apja és Bátyja halálával, ő lett Harrenhal új ura és mint a második fiakról közismert, a vagyon, szerelem és a hatalom eddig prímán elkerülte, szerencsétlent.

– Ez elgondolkodtató...

– Ám a legnyugtalanítóbb elméletet a végére hagytam. Lehetséges, hogy maga a Király adta ki a parancsot? Ha Viserys elhitte, hogy a fiainkkal kapcsolatos pletykák igazak, akkor könnyen arra a döntésre juthatott, hogy végez a lányát megbecstelenítő férfival, mielőtt nyilvánosságra hozhatná, hogy a hercegnő gyermekei egytől egyig fattyak. Ha ez igaz, akkor Lyonel Strong halála csupán balszerencsés véletlen lehetett.

Ezen elmerengve néma csendben néztünk magunk elé, majd Daemon sóhajtott egyet.

– Sajnálom Rhaenyra!

– Mit? – kérdeztem összeszorult torokkal. Nem gyakran kér bocsánatot.

– Ha nem hozlak ilyen helyzetbe, most téged kérne fel Segítőnek, de a múltkori incidens után ez nem fog bekövetkezni, sőt, a legnagyobb ellenlábasunkat jutottam újra pozícióba.

– Ez-ez nem a te hibád! Baleset is lehetett... Lehet senki sem hibás, csupán így alakult. Egyébként is, talán nem Ottot fogja felkérni! – szorítottam bátorítóan a kezét de pár napon belül már tudtam, hogy naivan mekkorát tévedtem.