63.

466 32 15
                                    


Rhaenyra

Alicent kérette a pár órás újszülöttemet, amit vonakodtam teljesíteni. Inkább vele mentem, a biztonság kedvéért. Alig volt erőm a szülés után de nem engedtem ki a kezeim közül a fiamat.

A zöld Királyné negédes volt, hamar Apám is csatlakozott és mikor kérdezték nevét a kisdednek, Laenor azon nyomban elnevezte Joffreynak, az engedélyünk nélkül. Remélem ez Daemonnál nem fog túl esni a tűrőhatárán. Már nagyon feszül azon, hogy semmi jogot nem formálhat vér szerinti gyermekeit érintő kérdésekben, mint a fiunk neve.

Végre kibékült Apámmal erre tessék, Alicent még abban a percben vérig sértette férjemet a saját fülem hallatára, a Király előtt, aki ezt jótékony süketsége révén nem hallhatta. Ám ha Daemon is itt lett volna, ez a mondata a Királynénak, talán vért kívánt volna.

"– Próbálkozz tovább, Ser Laenor! Előbb-utóbb az egyik hasonlít majd rád."

Kifelé menet hálát adtam, hogy így harmadikra már nem fáradt Alicent, hogy a szobámba jöjjön. Katasztrófa lett volna! Minden szempontból!

Visszatérve a szobámba Laenát, Daemont és Ser Harwint is ott találtam. Ser csak nézett rám értetlenül, hogy mi ez az össznépi csődület de ő nem tudhatta, hogy csak a családom van jelen. Harwin is az lett, mióta kötelező neki a nyomomban lennie. Sosem hagyott egyedül és jó barátként tekintek rá, ő pedig ha nem is barátként, de boldog időtöltésnek gondol. Az a sok lovagi torna, lakoma és tánc, amit azért szenvedett el, hogy ne legyek magányos. Marcona külső mögött egy érző és hű szív dobog. Annyi mindent köszönhettem minden itt lévőnek... Miattuk lehetek boldog a helyzetemhez képest.

De nem maradtak sokáig velem. Laenor Dagályba, Daemonék Pentosba tértek vissza. Laena az ikrei születése után, nem csak felülről tekintett Pentos erényeire, hanem két lábbal a földön állva, így hamar megtalálta a szerelmet. Na, nem oly forrót, mint ami köztem és Daemon közt lobog, de olyat, amit akart. Hát minden kívánsága teljesült! Talán kicsit féltékeny is lettem rá ennek hallatán, de ahogy Sárkányra tudok ülni, azonnal repülök hozzájuk, hogy csillapítsam irigy érzéseimet, mégpedig a csupasz Daemonnal.

2 év múlva egyre jobban fullasztott a palota, minden sarkon egy megvető tekintetett láttam, egy elmormogott sértést hallottam. Nem bírtam tovább.

Számba vettem Apám egyre romló állapotát, a trónörökös feladataimat és a fiaim kiképzését de már nem volt maradásom. Sárkánykő legalább még közelebb lesz Pentoshoz.

Így átköltöztünk. Vittük a holmijainkat, a 3 gyermekeinket, a két sárkányt és Ser Qarl Correyt. Ő lett férjem állandó társa, én pedig áldásomat adtam rájuk.

Daemon már ott várt és végtelen boldog lett, hogy végre beadtam a derekamat.

– Aláásták a tekintélyem! Beszédtéma vagyok mióta a fiúk egyre jobban nem hasonlítanak Laenorra. A folyosókon sugdolóznak rólam, Daemon! – mondtam elfojtott haraggal. – Hát... folytassák kedvükre!

– Tudom, hogy a kevésbé rosszat választottad. Ebből a helyzetből nincs jó lépés. Ezentúl azon fogsz aggódni, hogy most, hogy már nem vagy ott, vajon mikor fognak Atyád fülébe suttogni ellened. – zárt karjába. – De ne félj! A Király rendíthetetlenül imád.

– Tudom, de...

– Nem! Semmi de! – és csókot nyomott az arcomra. – Most végre karnyújtásnyira leszünk egymáshoz.

– Csak nem? Hullámtörőn?

– Igen! Kicsit hagyom a feleségemet, meg a lovagját kibontakozni.

– Ez kedves tőled!

– Csak azért gondolod ezt, mert még nem ismered a hátsó szándékomat! – és felkapva az ágyba vitt.

Így egy évig Sárkánykő-Hullámtörő-Penthos háromszögben szálltunk és boldogok voltunk.

A gyerekek nőttek, tanultak, a sárkányok pedig szaporodtak. Syrax Caraxessal párosodott, még az Öreglány is, Vhagar komótosan de eltökélten rakta le a fészekaljnyi tojást.

Mindhárom fiamnak és Baelának is kikelt a sárkánytojása. A lánynak Moondancer lett a társa, a fiaimnak pedig Vermax, Arrax, Tyraxes. Persze, még kicsik voltak ahhoz, hogy uralmuk alá hajtsák őket, de az is hamarosan elfog jönni. Rhaena pedig, ha elég nagy lesz választhat egyet, vagy talán egy vadsárkányt fog betörni? Ki tudja!

Minden tökéletesen ment, még a korona körüli viszályt is el tudtam felejteni, meg Apám állapotát, teljesen addig, míg Laena a szerelmétől teherbe nem esett.

Az egész várandósága nehéz volt, pedig ott voltunk segíteni és támogatni. Laenán most először láttam félelmet, így a szülés közeledtével jobbnak látta ha hazahajózik. Mi pedig a sárkányokkal tértünk vissza.

Vissza a komor és tragikus világunkba.

A Tékozló Herceg | Sárkányok háza ✓ [ Befejezett ]Where stories live. Discover now