𝟹 𝙼𝚘𝚗𝚝𝚑 [♡⁠𝓳𝓳𝓴♡]

~ 6. ~

Tae megfordult és maga előtt látta a neki ismerős arcot. Végig néztem Hobin és Taen, mindketten valamilyen szinten biztos meg voltak lepődve.

- Guk, te mit keresel itt? - Szólalt meg először Taehyung. Barátommal egyszerre néztünk egymásra és mindketten összeráncoltuk a szemöldökünket.

- Téged?! - Szólt vissza a velünk szemben álló.

Ez után senki sem tudott megszólalni, de ez az ismeretlen egyre gyanakvóbb lett. Ráadásul mi volt az, hogy már megint én?

- Látom megint vele vagy. - Forgatta meg szép barna szemeit.

- Ja, de már menni készültem. Szóval... - Tae nem tudta befejezni amit szeretett volna. Kicsit magamat látom ebbe a közbe szólok dologba, amit be kell valljak nagyon idegesítő szokásom. Így mostmár látom.

- Jungkook! - Nyújtotta felém kezét. Szóval tényleg ő az.

- Rahin! - Fogadtam el a kézrázást. Normál esetben nem fogadtam volna el, mondván, hogy ilyen emberekkel én nem fogok kezet. De ez más volt. Úgy érzem, ha nem teszem, kipécéz magának és abból én jövök ki rosszul.

- Jól van Guk, azt hiszem eleget ismerkedtél. Mehetünk. - Ragadta meg Tae Jungkook karját, hogy elvigye, de a fiú meg se mozdult.

-  Hoseok! Rég beszéltünk. - Szólította meg barátomat is.

- Való igaz. - Láttam rajta, hogy tartja a tisztes távolságot. Bár Jungkook sem volt valami közvetlen. Végig a lenéző tekintet volt az arcán.

- Guk! - Szólt rá újból Taehyung.

- Srácok, mindenhol titeket kerestelek! - Ért ide egy harmadik tag is. Ha nem tévedek Hyunjin.

- Igen, de már menni készültünk. - Jelentette ki ismét Tae. A feszültség ebbe az ötösbe tapintható volt. Irtó kínosan éreztem magam, mert csak szemeztem Jungkook-al mindenféle beszéd nélkül.

- Csak nem Rahin és Hoseok? - Jött a képbe Hyunjin is. Jön még valaki?

- Hyunie, tavaly óta! - Pacsizott le Hobi Hyunjin-al. Csak én nem ismerek nagyjából senkit innen?Akkor ők honnan tudják ki vagyok?

- Srácok, menjünk! - Próbálkozott Tae továbbra is, minden bizonnyal sikertelenül.

Senki meg se mozdult. Azt hiszem Hobit és Hyunjint elveszítettük. Ők kicsit odébb mentek és elkezdték hosszasan beszámolni egymásnak arról, hogy mi történt velük tavaly óta.  Mi hárman maradtunk. Tae, Jungkook és én. Egyre kínosabban éreztem magamat. Némán álltunk egymással szemben pár percig aztán megtört a csend.

- Rahin, te hogy ismerted meg Taehyungot? - Tette fel a kérdést felém Jungkook.  Ránéztem Taehyungra, ő pedig nemlegesen rázta a fejét. Szóval nem kéne elmondanom?!

- Ja, nem ismerem. Egyszer beszéltem vele akkor is csak azért mert Hobival voltam és ő tudja ki. - Igyekeztem a leghihetőbb választ kitalálni, de szerintem azonnal leesett neki, hogy hazudok.

- Aha, értem. És amikor a kinti ebédlőnél beszéltetek? - Bakker, erről megfeledkeztem. Akkor is ő hívta el tőlem.

- El is felejtettem. Biztos nem volt fontos téma. - Legyintettem. Azt hiszem nem nekem való a hazudozás. Eddig el sem tudtam képzelni, hogy hogy lehet rosszul hazudni. Most, hogy magamon tapasztaltam így megértettem.

- Guk, nem akarsz hozni egy italt? - Tae folyamatosan próbálja elűzni. Rájöttem viszont, hogy én nem akarom, hogy elmenjen.

- Hyung, nem hozol te? Te már tudod mit szoktam inni. - Tae furcsállotta a kérésemet, de csak nem mond nemet. Kicsit meg kellett csavarnom a szálakat.

- Legyen. - Forgatta meg szemeit, majd sarkon fordult és elment.

Körül néztem és csak most esett le, hogy aki itt van azok közül majdnem mindenki minket nézett. A lányok hisztiztek, hogy velem beszélnek, a fiúk meg csodálkoztak az egészen. Lehet ezzel már most magam alatt vágtam a fát azzal, hogy kettesben maradtam Jungkook-al, de nem hagyhatom, hogy mindenki össze vissza tömje tele a fejemet velük kapcsolatban a rossz dolgokkal. Magam szeretném kitapasztalni, és ha ebben sérülök, akkor állok elébe.

- Most, hogy magunk közt vagyunk, elmondhatod az igazságot. - Célzott Jungkook az előbbi hazugságomra.

- Csak a poharáért jött Taehyung az első bulin. Ott beszéltünk először. Aztán megütöttek és onnantól csak veszekedtünk. Semmit sem tudok róla. Ez nem nevezhető ismertségnek. - Tudta, hogy hazudok. Rontottam volna a helyzetemen, ha nem mondom el.

- És most? Gondolom már jóba vagytok. - Nem is a kérdésén járt az agyam, hanem azon, hogy mennyire nem így képzeltem el. Pozitívan csalódtam benned, Jungkook.

- Még mindig nem tudom kijelenteni, hogy barátok vagyunk. De igen, most már nem veszekszünk. - Konkrétan ezzel a beszélgetéssel már most jobb a kapcsolatom Jungkook-al mint Tae-vel.

- És te gondolom akár csak Hoseok, a tizedikkel végeztél. - Ez nem tudom, hogy kérdés vagy kijelentés, de rendben van.

- Uhum. - Bólintottam hevesen. - Akkor te a tizenegyedikkel végeztél?

- Igen, bár most az érettségi vár rám. Idén volt próba érettségi jövőre viszont érkezik élesbe. - Mondta szemrebbenés nélkül. Vajon ő a lányok csábítójának az a fajtája aki szarik bele, hogy milyen jegyet kap, vagy az ellenkezője? Fogós kérdés.

- Szar lehet. - Nevettem el magam miután ezt kiejtettem a számon.

- Meghoztam! - Lépett Tae határozottan közénk.

- Uuu, narancslé. A kedvencem. - Nem gondoltam komolyan, amikor azt mondtam Taehyungnak, hogy hozzon valami innit mert úgyis tudja mit szeretek. Mégis csak tudta.

Ezután újra visszakaptuk Hobit és Hyunjint is, így öten folytattuk tovább a beszélgetést. Tae továbbra is feszült volt, míg mi négyen próbáltuk elengedni magunkat. Az viszont sajnos érződött rajtunk, hogy mások vagyunk. Mint kiderült ők hárman tehetősebb családból jönnek, ahogyan Hobi is. Ebben kívülállónak érzem magam. Mert teljesen mások a problémáink megélhetés szerint.  Míg mi a családommal dolgozunk minden nap, addig ők és a szüleik otthon vannak java részt és azt csinálnak amit csak akarnak. A kisujjukat sem kell mozdítaniuk. De nem is a pénz kérdése a legeltérőbb köztünk. Túl nagy befolyása van annak, hogy ők itt milyen népszerűek. Hogy mennyien kedvelik őket. Míg rólam eddig azt se tudta senki, hogy élek. Most is csak onnan tudják, mert itt beszélek velük. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az első. Legalábbis remélem. Túl sok szem vizslat egyszerre.

Úgy döntöttem, hogy most jobb lesz, ha kicsit külön vonulok és szívok a benti levegőből. Nem szoktam meg, hogy ennyien oda figyeljenek rám. Az, hogy látom, hogy néznek és utána a barátaikhoz fordulnak majd súgni kezdenek nekik valamit miközben engem figyelnek.

Bementem a portára, ahol szerencsére senki sem volt. Mindenki gondolom ezen a tábortüzes dolgon lehetnek. Szerencsére volt egy kis időm ennek hála, szusszanni egyet és erőt venni magamon. Ahogy, viszont indultam volna vissza valaki előttem állt.

- Mit csinálsz? Érdeklődött mögöttem. - Csak nem keresel valamit?! - Mondta egyben kérdezte tőlem.

Jungkook a semmiből termett mellettem, amit nem néztem jó szemmel, de most kibírom. Nem tudom egyenlőre hova tenni, hogy velem miért beszél és a többiekkel miért nem?! Lehet vele tényleg vigyáznom kéne. De akkor nem én lennék. Ha nem élnék merészen akkor végképp nem tudnám a helyem.

- Vagy inkább valakit? - Jungkook számomra egy rejtélyes fiú, akit szerintem élvezni fogok megfejteni.

- Mondhatjuk így is. Eredetileg vissza szerettem volna menni a sütögetésre, de álmos vagyok. - Ásítottam ezt követően hatalmasat, majd a szobám felé vettem az irányt Jungkook-al az oldalamon.

- Akkor aludj jól, Rahin! - Álltunk meg az ajtóm előtt majd búcsúztunk el egymástól.

~ Jeon Jungkook, itt találkoztunk először. Tökéletes este volt vissza gondolva. Köszönöm! ~