Első tánc

29 | Konvex barátság

Szerintem nem lep meg senkit, ha azt mondom, hogy nem tudtam túl sokat aludni.
Reggel ébredés után rögtön Odette-hez mentem. Kommandózva haladtam istállótól istállóig, hiszen amióta ott élek, szinte a birtok összes dolgozójával összeismerkedtem, s szerintem rájuk is nagy hatást gyakoroltam az elején, amikor az első hetekben csinos, nem lovardához illő ruhákban flangáltam itt. Azóta a melegítő nadrág mintha a lábamhoz nőtt volna.
A holnapi lovinap miatt már mindenki pakolt, a rudakat szétválogatták, s a szépek és épek maradhattak, a többi az istálló mögé lett elrejtve, hiszen a Lovas szövetség alelnöke is ellátogat a holnapi rendezvényre. A sövényeket megvágták, az istállókat pedig rendbe rakták. A Lovasoknak hetekkel ezelőtt ki lett adva, hogy mindent rendezzenek meg, jó benyomást kell keltenünk.

Szóval Odette-hez mentem. A karám mellett egy meglepetés várt. Vagyis egy meglepetés személy.
- Kecse! - örültem meg a fiúnak. - Hát már ezer éve!
- Én is örülök neked. - mosolygott, majd megölelt.
- Mi járatban? - kérdeztem, hiszen nem szoktam meg, hogy erre látom. Semmi köze a lovakhoz. A tehenekhez meg végképp.
- Tudok a tegnapról. - mondta elég szűkszavúan.
- Mármint úgy érted Aaronról és rólam? Ezt úgy mondod, mintha nem örülnél. Pedig eddig pont ti bíztattatok. - mondtam hangomban némi értetlenséggel.
- Aha... - húzta el a szót. - Nos mindaddig, amíg Allison tudomást nem szerzett arról, hogy a bátyádnak csaja van. Tudod milyen kis hős szerelmes volt.
- A lényeget kérlek.
- Na, igen. Szóval Ő és Aaron lefeküdtek. - közölte velem, mire lefagytam, majd közöltem vele, hogy csak viccel. Hát nem viccelt.
- Mi?
- Bocsánat, de úgy gondoltam, hogy jogod van tudni.
- Igazad van. Köszönöm. - hebegtem, miközben lecsordult egy könnycsepp az arcomon.

És mint aki megérezte ezt, Aaron szembe jött velünk. A bobcattel tolta a bálákat, majd mellettünk leállította a motort és kiszállt.
Neki velem ellenben szuper hangulata volt.
- Sziasztok! - lépett közelebb, majd félénk lépett. Karjával a derekamat akarta megfogni, és közel hajolt az arcomhoz, de én elhúzódtam.
- Mi a baj?
Megrántottam a vállam. Mást nem tudtam csinálni. A torkomban hatalmas gombóc volt.
- Colette? - a szemembe próbált nézni, mire én felnéztem az égre, hátha úgy nem csordul ki a könnyem. - Mit mondtál neki Kecse? - fordult a fiú felé.
- Az igazat tesó. Szerintem joga van tudni.
- Nem értelek.
- Azt, hogy te és Ali összefeküdtetek. - pontosított.
- Idióta barom! - rivallt rá Aaron, s hangját messze vitte a szél. - Teljesen kiütöttem magam. Ő is. Nem érzek iránta semmit. Akkor a létemet sem éreztem.
- Mert roló le, ez a normális, nem? - ironizált a haverja. Erre Aaron teli erőből neki szaladt. Hatalmasat lökött rajta, Kecse pedig a kerítésnek esett.
- Colette, kérlek. Ne haragudj. Én ezt nem akartam. Semmit nem akarok tőle.
- Menj a picsába. - mondtam kínomban, miközben a könnyem mint egy vízesés folyt, majd hátráltam egy lépést, mire gyorsan ölelésébe zárt, mintha ez lenne a megoldás mindenre. Hát nem.
- Engedj el, Aaron. Kérlek!
Kecse összeszedte magát, így folytatta. Nem volt annyi esze, hogy befogja.
- Engedd el. Aaron! Engedd. El.
- Egyszer már megtettem. Másodjára nem fogom. Ő is kapott második esélyt, én is érdemlek. Harmadjára csak összejön.
- Félredugtál, hát vállald.
- Nem dugtam félre. Nem volt senkim. Nem sértettem meg ezzel senkit. Gyakorlatilag senkinek semmi köze ehhez. Részeg este volt, komolysága nincs. - mondta, de továbbra is engem fürkészett, nem fordult a fiú felé.
- De. Engem. Neked hogy esett volna, ha lefekszem a csajoddal?
- Á, szóval ez bánt. De nem a csajod. Senkihez sem tartozott. Ezért őt sem okolnám, hisz kinek mi köze egy szingli lány szerelmi életéhez. Amúgy  azért ittunk, mert Sage becsajozott. Allison kibukott és a vodkához nyúlt. Te akkor merre jártál?
- Mert mit kellett volna tennem? Nem akartam a szamár lenni. Hisz ha nincs ló jó az is nem? Ha nincs Sage, jó Kecse is. Nem. Ha ide jöttem volna megnyugtatni... nem tudtam volna szívből sajnálni az egészet.

Fájt a fejem. Szerelmi sokszögbe kerültünk. Sage becsajozott, ez oké. Allison plátói szerelme megsemmisült egy hatalmas vodkával leöntve, s az akkor ugyancsak szerelmi bánattal szenvedő Aaron gondolta jó lenne keverni valami mással is. Aaron lett a szamár, majd félig egy másik univerzumban történt, ami történt. Kecse pedig bosszút állt.

- Nézzünk már magunkra. - szólaltam meg. Oldalra tekintve Odette sunyító füleivel találtam szembe magamat. Ez pont elég jel volt, hogy véget kéne vetni mindennek. - Tinik vagyunk. Megismerjük a világot. Hülyeséget csinálunk. Próbáljunk már meg kicsit úgy is lereagálni a helyzetet.

Kuss lett.
- Béke? - emeltem fel a tekintetem.
- Barátság. Mi volt ez a szamárság? - mondta Kecse ezt a mondókát, majd Aaron felé nyújtotta jobbját. Kezet fogtak. Majd Aaron Sykes mellém lépett és meg szeretett volna ölelni. Jobbomat nyújtottam felé.
Még várt ránk egy privát beszélgetés. Csak kettőnkre. Kevésbé stresszes helyzetben.
Előbb mondjuk még mással szeretnék beszélni. Allisonnal.

Még beszéltünk röviden, majd mindenki ment a saját dolgára. Volt még két órám az indulásig, s az összes cuccom már össze volt pakolva.
A fejem zsongott. Borzasztóan izgultam. A mai bemutató miatt, a holnapi lovaglás miatt, de első sorban a barátaim miatt.

- Halló! Szia. Tudnánk beszélni? - kérdeztem.

Első tánc
29. rész

- 𐂃 -
Sziasztok! Bocsánat, mostanában nagyon nincs erőm írni.  Valószínűleg 2 rész van már csak hátra. Ebben a részben a sztori nem nagyon haladt előre, igazából csak a szereplők közti érzelmi szálakat próbáltam meg kibogozni.  Hamarosan új rész! Sok puszi!